Túrabeszámolók

 Én is írtam egy beszámolót, ami itt elolvasható.

 szia emberek,az Aranyszarvas..

A túra Tápiószelérõl indul,az eljutáshoz a MÁV segítségét kértem,van is menetrendi ajánlat.A vonatnál arcok zsákokkal és botokkal,van,aki kõszegi és van,aki toplák..persze,Csaba csapódik rám,vele kezdem és pécsi és esztergomi arcok ragadnak,a rajt után rögtön kezdõdik a pletyó afféle férfimódra..kistúrás lányokat kerülünk,mobiltelefonolnak a Hajta partján,reggel van,és hûs,de egy arc már pálinkát rak ki asztalra,kóstoljuk,finom..és útitársaim elhagynak,a két másik mesél és én is elõadom magam,a jelvényes politizál,a másik nem annyira,éppen elhagyta a barátnõje,vigasztalom,hogy az enyém meg nem akar menni..hát,ez sem mindig öröm,de máris nyakunkon az elsõ pont,ellenõrzõnket stemplizi két alak,és kiskorúak rúgják köröttük a homokot.Az erdõ váltakozva fenyõ és akác és nyáras..itt-ott tölgyes kezdemények,beljebb tanyák,ég felé mutató lavór,hiába,kommunikálni muszáj.Harangláb harang nélkül,aranyos pontõrzõ lányok-asszonyok.Méhesek takarásban, virágok még csak nyomokban,de a birka legeltetés alatt,kutyailag vigyázásban,ezért nem is kezdünk pörköltbe,csak mesélünk róla,és elhagyott építkezés ködlik,a cserép foszlásban,nyílászáró nyitva,a tábla eladó..érthetetlen,Magyarország erõsödik persze ..Honvéd emlékmû,itt is hölgykoszorú,almalé és alkoholmentes sör.Innen aszfalt,a falu elõtt kitérés sárga jelre,erre nagyobb és több a homok,ez a kihívás..Láp Lidérce elõttem, fácántollat cipel,arca színes,és „csak” negyvenest vállal,magányos..közben leszakad rólunk is a jelvényes,süt a nap,mint a bolond,kettesben adjuk elõ a sétát,Tápió folyó,Bicske hátulról,kápolnapont és újra Bicske,és hajsza,flaszteros,hasonló tempójú nõ tapad,..az út végén csapódnak a rövidebb túrák,kiskorúak és aggastyánok,darabig kerüljük õket,vetkõznek és söröznek,az ifjabbak jégkrémeznek,kinek-kinek..máris a Kincsem-park,nõi sorompókezelõ vette el a kenyerét egy helyi férfiembernek,aki odabent lovallik,bemutató jelleggel,lovak többen is vannak,lovasok csak gyalog..itt is stempli,és magamra maradnék,de a nõi arc tolaxik - vagy én,a járásunk hasonlít -,téli vallási ünneprõl nevezve,férfiemberrel,aki elõtte másfél órával fut..nem tegnapi szerelem,az udvarláson túl,két gyermek is,mint megtudom..és szülés nehézségeit beszéljük át,a nõ a vajúdást,a férfi a másnaposságot tartja borzasztónak..szántás széle,erdõ és lányok a lánytoalettben,hja,még nem elég a lombozat a takaródzáshoz..hosszú szakaszok,nyáras-akácos erdõk,és ürgés pont,idõsebb pár stempliz ..aztán a fiatalok,lány mezítláb,hát persze,hogy fotózom,rongyos cipõjû túrázót már láttam, mezítlábast most elõször,láthatólag élvezi a langyos homokot,azért elhagyom,és a nõi társat használom nyúlnak,anekdótát mesél a helyi erõk párválasztásairól,öreg túratársamat érem be,a fiatalabb még elöl,nyargalok el,és beesik a bogaras pont,itt már sokan lazulnak,fõleg ifjak,élvezik a napsütést,és  narancsot kapunk,amit arcba tolunk..és el,akác és nyár a változatosság kedvéért,módosabb házak és pusztulók,öreg kutya szabadon és fiatalabb láncon – akár a társadalomban? – és geodéziai torony keresés alatt,megvan,remekül álcázva..egyébként a túra kiválóan szalagozott,mindig pont ott,ahol kell,és megerõsítõ jel is van,csak a többieknek,akik ezt nagyvonalúan kezelik olykor-olykor..ez a pálya bátran futható,csak a homok laza helyenként..azért örülök a falu szélének,a nap süt,a pálya keményre változik,kerékpároknak csíkozva,a Tápió csobog alant és a cél,nyomtatásban a nevem és István fogja a kezem..csak gratulaképpen persze..

persze,hogy jövünk,máskor is..

a vonat késik,és egyik útitársam megvárt..a pénztár zárva,a sörözõt a nemzeti dohányboltos üzemelteti..

Aranyszarvas 50

Tuhun mérve a táv: 48,6 km, szint: 160 m

Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):

• Nagyon kedves-lelkes szervezõ csapat


• Jól használható térkép és útvonalleírás az itinerben


• Remek szalagozás a 7. ellenõrzõpontig


• Elõnevezési kedvezmény (félár)


• Nagyon-nagyon jó ár/érték arány


• Szép jelvény és emléklap


• Rövid ismertetõ a tápióbicskei Honvéd-emlékmûrõl


• Az ellátmány csomagolására felírták a rajtszámot, amit elfogyasztása után szemétként leadva a célban, sorsoláson lehetett részt venni. Túra zoknit lehetett nyerni


• Kincsem park ingyenes látogathatósága, Attila-dombbal és múzeummal együtt

Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):

• Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a sikeres teljesítésért. Magyar nyelvtan szabályai szerint oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot. Lipák úrral megbeszéltük ez nem fog változni)


• A 7. ellenõrzõ pont után se jelzés, se szalagozás nem volt (Lipák úrtól megtudtuk, hogy "helyi erõk" a szalagokat begyûjtötték... Ezért jövõre a jelzések fel lesznek rendesen festve. :))

Javaslatok, a jobb szervezéshez:

• Környezetvédelmi okokból jobb lenne, ha eldobható mûanyag pohár helyett, mindenkinek a saját poharába/kulacsába töltenék a szörpöt a célban. Ismerem Lipák úr álláspontját. Szerintem megoldható, illetve aki a táskáján kívül viszi a poharat és emiatt poros lesz, az gondoskodjon maga az ivás elõtt, hogy ki tudja mosni azt. A résztvevõknek javaslom, hogy egy mûanyag szatyorba becsomagolva vigyék, így szerintem higiénia problémák se merülhetnek fel. Vagy félliteres palackot vigyenek. Lipák úrral megbeszéltük ez nem fog változni

Összesített értékelés: A szervezõ gárda nagyon ki tett magért, csúcs szuper túra volt, ami a 10-es skálámon 13 pontot ér.  Részvétel kötelezõ. :)

Jegyzõkönyv (itiner alapján):

Táv: 49,2 km, Szint: 104  m, Ellenõrzõ pontok:

1. Farmos, Muszály (6,4 km)


2. Erdõszõlõ, harangláb (12,8 km): Crossant


3. Tápióbicske, Honvéd-emlékmû (17 km): 2dl dobozos üdítõital


4. Tápiószentmárton, Blaskovich kápolna (24,1 km): Csoki


5. Tápiószentmárton, Kincsem Lovaspark (28 km): Töltött ostya


6. Tápiószentmárton, Ürgés (32,6 km)


7. Tápiószentmárton, Bogaras (34.8 km): Narancs


8. Tápiószõlõs, Kláratelepi kilátó (41,1 km)


9. Tápiószele, Mûvelõdési ház (49,2 km): diós sütemény, szörp, szóda

Kincsem 40

Kitûnõ idõjárás fogadta azokat, akik ezt az eseményt választották ezen a hétvégén Tápiószelén.

A Mûvelõdési házban reggel 7 óra elõtt még nem voltak sokan, így gyors nevezés után 6 óra 50 kor már megvolt a rajt.

Rövid aszfaltozás, majd földút az 1. EP.-ig (6.4 km).  Ezután zömmel erdei utak a 2. EP.-ig, Erdõszõlõ (12.8 km). Croissant ellátmány.

Ismét földút, majd aszfaltút melett gyaloglás a 3. EP.- ig, Honvéd emlékmû (17 km). Üdítõ ellátmány. A Tápióbicske táblától Tápiószentmárton széléig fõleg homokkal borított az út, de az erdei szakasz a sok kicsi kanyarral érdekes.

Az Alsó-Tápión átkelve Tápiószentmárton belterületén visz az út. 4. EP. Blaskovich kápolna (24.1 km). Túrórudi ellátmány.

Innen több mint 3 km a Sõregi útig, amely a Kincsem Lovasparkhoz visz . A Sõregi út elõtt nagy csoportokban érkeztek az emberek a 25 km -es távról, köztük nagyon sok a diák . Innentõl a 25-ös és a 40 -es táv ugyanazt az utat járja be.

5. EP. Kincsem Lovaspark (28 km). Nagy tömeg mindenhol, az összes asztal tele emberekkel. Csokoládé ellátmány.

A lovasparkot elhagyva jópár megzavarodott ember beszélget arról, hogy merre kellene továbbhaladni. Valójában halvány lila gõzük sincs arról hol vannak, a térképet nem tudják használni, s hiába van végig jól felszalagozva az útvonal, mégis látni embereket akik bizony közel sem a jó irányba haladnak. Találkoztam olyan emberekkel akik pont az ellenkezõ irányban keresték a lovasparkot.

6. EP. Ürgés (32.6 km). Innen földutakon Tápiószõlõs széléig. 7. EP. Bogaras (34.8 km). Narancs ellátmány.

A  célig kellemes séta a Tápió parton, majd a városban. Célbaérkezés 13 óra 50 -kor.  Kitûzõ, sütemény, szörp.

Szervezés, ellátás kitûnõ.

Köszönjük.

Aranyszarvas 50

Hosszú idõ után ismé ötvenesre adtam a fejem, s nem is bántam meg. Se a meleg, se a homok, se az nem tántoríthatott, hogy a Kincsem Parkban a beígért étel már régen elfogyott - remek túra volt. Gyöngyvirággal megerõsítve életemben elõször érkeztem a Tápió mentére, és hamarosan be is neveztünk a mûvházban múzeumban, miután a kultúrházban kivártuk a sorunk, mint kiderült, hiába. Tápiószele egyébként egyáltalán nem kis méretû falu, így a múzeumig tartó zarándoklat, majd a valós nevezés rátett az idõnkre néhány lapáttal.

Aki azt mondja hogy az Alföld unalmas, jöjjön el egyszer erre a túrára. Rögtön a rajt után kevéssel beértünk egy erdõfoltba, és egészen az elsõ ellenõrzõpontig benne is maradtunk. A háznál óriási sor állt, aztán a tömeget követve letértünk az ötvenes távjáról, de még idõben tudtam korrigálni. Erdõszõlõ irányába haladtunk, elég melegben és gyaloglásra kifejezetten alkalmatlan homoktengerben.A településrész nagyon lepusztult állapotban volt, de a pontõrök kedvesek voltak - ittunk s indultunk tovább. Az elsõ hosszabb pihenõt a Honvéd-emlékmûnél tartottuk, aztán a kertek alatt már megfordult a túra köre, és lassan beértünk Szentmártonra. A Kincsem Parkig vezetõ úton Gyöngyinek vízhólyagja keletkezett, amit a parkban kiváló éleslátással kiszúrt, így az út végsõ részére már idõnként támogatnom kellett. Maga a park nem kifejezetten látványos, rengeteg gyereket láttunk rohanni egyik helyrõl a másikra, az erõt ádó Attila-domb valószínûleg máskor ád energiát - elég lepusztult állapotban haladtunk az utolsó kilométereken. Aztán Tápiószõlõs határában végül rossz fele fordultam, így a mûúton kötöttünk ki, a pont bezárt, de a pontõrök velünk szemben jõve is megálltak pecsételni, és megosztani velünk maradék mandarinjukat. Az utolsó ellenõrzõpont helyett végül a cél fele indultunk, mert erõsen sötétedett, és a vonatok indulása is közelgett. A célba az egyik szervezõ vitt be minket, s látva erõteljesen lezúzott állapotunkat, hamarosan megkaptuk a jelvényeket és briósokat. A tökéletes kikészülés ellenére jó túra volt, legközelebb is megrohamozzuk a Tápió-mentét!

Ezen a hétvégén ez a túra volt a legközelebbi. Most nem volt kedvünk hosszabb autózáshoz. Többek között ez volt a harmadik teljesítésem a 25 km-es távon, erre egy külön kitûzõt adtak a szervezõk. Az elõzõ teljesítésem 4 éve, illetve 5 éve voltak, emlékeim szerint nem sokat változott azóta a táj, a hétvégi házakról leolvasható a környéken lakó anyagi helyzete.

Száraz idõben jól járható utakokon haladtunk, csak eleinte kellett a belvízesebb részeket kerülgetni. Tápiószentmártonra érve egészen más kép tárult a túrázók szeme elé, az itteni hétvégi házak jobb anyagi körülményekrõl árulkodtak.

A szervezõk nem számoltak ennyi indulóval, mert frissítõ ponton elfogyott az innivaló, csak a sajátunkra hagyatkozhattunk.

A lovasparkig sok csoportot megelõztünk, itt már jutott számozott nápolyi szelet. Ez jó ötlet volt a fiatalságra is nézve, legalább nem dobták el a fogyasztás után a csoki papírt a földre, hanem ösztönözte õket, hogy a célba érve tombolán fogják esetlegesen kihúzni õket.

Jövõre megpróbálkozunk az eggyel hosszabb távval.

Mivel az elõttem szólók már leírták az útvonalat, és a túra lényegét, csak a saját benyomásaimat tenném hozzá a rendkívül jól megszervezett túrához.

Ennyi szemetet eldobálva az út szélén, ennyi putris rendetlen tanyát, még sosem láttam. Elborzasztó és elkeserítõ látvány volt számomra.

Az ordibáló cigizõ szemét eldobáló fiatalokhoz nekem is volt szerencsém. Talán most élik ki céltalannak tûnõ életüket. De legalább eljöttek túrázni.

A túra végén megnéztem a Blaskovics múzeumot, (az 50-es rajtjánál) ami rendkívül gazdag és szép gyûjtemény egy színes és kúltúrált életrõl. A múzeumban nagyon kedvesen elõadást tartottak a tárgyakról, a Blaskovics testvérek életérõl, én mindenkinek ajánlom, nagyon tetszett. Ha már a Kincsem-parkban jártam, gondoltam az eredeti aranyszarvast is megnézem a múzeumban, hogy tudjam, mirõl is nevezték el a túrát. (Vajon hányan tudják?) Talán ha valami kedvezményes múzeumbelépõt is tudtak volna adni a túrázóknak, többen nézték volna meg. Így egyedül, aztán késõbb egy kedves idõs párral jártam körbe.

Összességében nekem a túra nagyon pozitív élményt nyújtott. Sajnos a társaim, akik az 50-es távot választották (Maci, Tinca és Dylen) nem értettek velem egyet, hosszú és nagyon sík volt nekik a terep. :-)

Még egy kellemes meglepetés, a Kincsem-parkban a szürkemarha pörkölt olcsó, és "Isteni" finom volt. Már sajnálom, hogy csak fél adagot ettem. :-)

A túra végén nagyon jó ötlet volt a szódásballon, és a szörp is, meg  a diós süti is finom volt. Köszönet a szervezõknek,

Kincsem 25 - elõször

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc elõtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...

Gyors nevezés, rajtszám 791, idõ 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévõ nem elsõ bálozók jóvoltából egyszerû az útvonal követése.

Tápiószele tipikis falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra elõzgetjük õket :)

Látok két csettegõt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan. Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, elõttünk-alattunk gyalogösvény szélességû út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...

Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az elsõ EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra... Nem sokkal késõbb jobb kanyar, majd üdülötelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegõ, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak... Mi tetszett ebben Petõfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...

A második EP-n kisdobozos fehér szõlõlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor. A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelõ, szántó, erdõ, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?

Nemsokára feltûnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegõn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerûen csak "büdös" volt :)

Nem sokkal késõbb balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idõ/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))

A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy fõtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérbõl, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letepeledünk Dinnyéék helyére. Elõtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, késõbb befut Vándorcsillag is...

A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási idõhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt. Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...

Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.

Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az elsõ bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)

Ebola is befut, majd a fõrendezõ, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...



A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezõi/közremûködõi csapat. A díjazás tetszetõs, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következõ két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerû a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

(Túrablog)