REGGELTŐL ESTIG ŐRJÁRAT

a Szépjuhásznénál és környékén, avagy "MONOTON MARATON".

2023. Szent András hava elsején, szerdán, mindenszentek napján pontban 07:00-kor kezdtünk körözni Inczédi Zoltán és Bódai Mária túratársakkal a Szépjuhászné -> Kis-Hárs-hegy -> Nagy-Hárs-hegy -> Szépjuhászné háromszögben.

Az idő kristály, sár semmi. Túránk alatt gyarapítottuk a népi megfigyelések tárházát. A napszakok váltakozása és a kirándulók felbukkanásának sűrűsége közti összefüggést vizsgáltuk.

Az első három körön elvétve találkozunk egy-egy futóval, kutyasétáltatóval.

[[[Szegény, megboldogult Csapó (Dudi) Gábor világ- és olimpiai bajnok vízilabdázó is a környéken szokta volt sétáltatni két kutyáját. Amikor annak idején találkoztunk vele, mindig kedvesen és tegeződő formában köszönt vissza.]]]

A harmadik kör után a korán kelő és/vagy közel lakó kirándulók kezdenek egyre gyakrabban szembejönni, illetve a sétálva levegőzőket mi előzzük meg. Olyan tíz óra - fél tizenegy tájban pedig már csőstül érkeznek az apró gyerekes, kutyás családok, párok, csoportok és egyéni kirándulók.

Zolinak és nekem 14 kört kell megtennünk, Marcsinak "csak" 7-et, mert ő a félmaratonon indult. A körök pecséthelyei két itiner-oldalt foglalnak el. Az első 7 kör - az „A” oldal - viszonylag könnyen, vidáman megvan. A „B” oldal is könnyeden kezdődik. Észrevételezzük, hogy a délelőtti turnus kirándulói elmentek ebédelni. Mi nem tartunk ebédidőt; minden kör után a Szépjuhászné vasútállomáson felállított túrabázison eszünk egy-egy frissen kent kenyérszeletet, vagy iszunk egy pohár teát, szörpöt. Az is előfordul, hogy eszünk is és iszunk is. Egy túratársunk az egyik ilyen alkalomkor meg is jegyzi – kilétét fedje homály -, hogy mi mindig eszünk. Válaszom az ilyenkor szokásos: „A nyomtatólónak nem lehet bekötni a száját.” 46,2 km-en, 2170 m szintemelkedésnél bizony kell a bő kalória-utánpótlás.

A „B” oldal köreit azzal az óhajjal morzsoljuk tovább, hogy bárcsak már meglenne 10 kör, és a maradék négy már hamar elfogy. Hát, bizony nem fogy hamar. Nyúlnak a körök, fokozatosan megérkeznek az ebéd utáni turnus kirándulói még több kutyával és gyerekkel. Még MTB-s srácok is utat kérnek maguknak.

Nemsokára észrevehetően hosszabbak lesznek az árnyékok, egyre laposabban süt a Nap. Ez eléggé lelombozó. Latolgatjuk, hogy hány körön élvezhetjük még a Kaán Károly kilátóból lejövet a lenyugvó Nap erejét.

A túra teljesítői a kirándulókkal ellentétben viszont egyre fogynak. A gyorsak, akik futottak, vagy legalább belefutottak, már letudták a 14 kört, a rövidebb távosok pedig már otthon zuhanyoznak, vagy pihennek megfürödve. A tizenkettedik és a tizenharmadik kör már igen nyögvenyelősen fogy, de az utolsóhoz valami rejtélyes energiacsomagot küld az Univerzum.

Meg tudjuk-e csinálni világítás nélkül az utolsó kört? Zoli optimista, ám a Kis-Hárs-hegyi ellenőrzőponton előkészítjük a lámpáinkat, és a Nagy-Hárs-hegyre felvezető murvás út végén, a kis sziklás szerpentin előtt fel is kapcsoljuk azokat.

Itt jegyzem meg, hogy a Bátori-barlangnál egyik körön sem mentünk le a kis fahídra, hanem a barlang vasajtaja melletti sziklán másztunk fel az előbb említett szerpentinre. Az első körök valamelyikén az egyik túratárs (szintén meghagyom az inkognitóját) ennek kapcsán szóvá is tette, hogy kispistázunk. Felvilágosítottam, hogy az ide vonatkozó szabály szerint: „Amíg a túrázó vizuális kontaktusba marad a felfestett turistajelzéssel, addig az eltérés az út vonalvezetésétől, nem minősül kispistázásnak”. Arról nem tájékoztattam emberünket, hogy ezt a szabályt én alkottam, és amikor hasonló problémák felmerülnek, akkor alkalmazom is.

Az utolsó körön, az utolsó ellenőrzőponton a Nagy-Hárs-hegyi pihenőbútoroknál a pontőr megkérdezi, hogy van-e még valaki a terepen. Erre nem adhatunk választ, mert nem tudjuk, hogy esetleg ellentett irányba indult-e még valaki azután, hogy mi elhagytuk a Szépjuhászné állomást. Ráadásul út közben találkoztunk néhány lámpás emberrel, akik lehetnek kirándulók, de akár túrázók is.

Odalent, az állomásépület felé közeledve, látjuk, hogy a rendezők már bontják a bázist. 17:30 van, vagyis tíz óra harminc perc lett a menetidőnk, ami egyáltalán nem rossz eredmény, de rajtunk kívül már csak két ember van kint a terepen, és már őket is minden percben várják.

A célban a rendezők azzal cukkolnak, hogy menjünk még egy kört, előre lepecsételik az itinerjeinket. Mi inkább megköszönjük a rendezést, nagyszerű érzés, hogy a körözés alatt nem csavarodtunk be, de ha még egy kört kellene menni, akkor inkább lőjenek le.

Ottorino

A megtett 4 körön a kihelyezett 2 teás műanyag kancsó a célban üres volt, illetve amikor egyszer rákérdeztem, akkor azt mondta az egyik rendező, hogy mindjárt hoznak, de nem így lett. A korábbi években az üstökből legalább merhettünk magunknak. Szomorú, hogy a beígért ellátást sem biztosítja a TTT. De azért a nevezési díj biztosan jól jött...

------Monoton Maraton 7 Kör------

  ------12. TTÚRA ( 7:25 - 11:49 )------ 

  ------------ 

  Rajt: 7:25 Szépjuhászné CÉL: 11:49 Szépjuhászné 

  Rajtszám: 56 

   Csapat: 

   Találkozások: MÁRTON DÁNIEL; HARTMANN M.; MÁRIA; NAGY DÁVID; HEVÉR GÁBOR; NÁNÁSI OTTÓ; MARCSIÉK; ÖREGAPÓ; PANAREA; GÁBOR; "ROSALINDA"; FUTÓ; X; KALMÁR EDIT; SZÉPJUHÁSZNÉ PULTOSCSAJ; 

     ------ Jó időjárás ------  

KÉP: www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set

------MM 7 KÖR------ 7 MÜZLI CERBONA

  V1.96.20161101.

 MONOTON MARATON 7/14 + 3/14 20151101. Szépjuhászné.

Idõ: 4:29 Hely: Dunaújváros 6:04 Déli (7:23-12:25) Szépjuhászné Rajtszám: 72 ( 7 kör ) és (12:50-15:13) Szépjuhászné Rajtszám: 275 ( 3 kör ). Az igazolások helyei emlékeztet az 1 9 8 0 - AS évek Kisdobos - Úttörõ Bélyeggyûjtési Akciójának Füzetére, 1 Forintostól a 20-ason át ... ! A Plusssz pezsgõtabletta a Szöveg: " Nekem a Maraton a Riviéra, túrázni ott szeretek a Monoton ". Elsõ körön és csendben a Kis-Hárs-Hegy következik. 7:32. Nagy-Hárs-Hegy következik. 7:46. Szépjuhászné következik. 7:52. 7X.

1. kör: Kis-Hárs-Hegyen nincs toll idõ felírására, megkérdeztem, Hozzak?

2. kör: Klárival összefutok, legutóbb MÁTRA 60-on találkoztam velük.

3. kör: Nagyapával találkozok aki Szántódról jött.

4. kör: Õszapót kérdezem mennyire jött? Mondja 7, de majd meglátjuk. Nagy Dávid mellett haladunk el, Köszönés után!

5. kör: Megkérdezem az "Étterem"-ben, Sör? 300. 19:00-ig. PADON vagyok. A Parkoló megtelt... Márton DJ RUsHboY feltûnik, de nem körözik, Kovács Andinak integetek a presszóban. Nagy Dávid a Célbaérkezõknek ül le az asztalhoz.

6. kör: Kalapos Apánk szembõl nyomja körbe-körbe, fordítva, mondja: " Majd elkopik a Hegy!" Valamit én is mondtam, "túlnagyot". A kör megkezdése elõtt Zoli P. rámköszön , kézfogás alatt elmondja Zoli hogy 3-at mennek Marcsival, Túl sok a MUNKA Pilisszentkereszten. 

7. kör: Marcsi befogja a szemem. A kör elején. Kis-Hárs-Hegyen volt Pálinka, elfogyott, + Pogácsa, ezt azért kaptam. Kalapos Apámmal mikor egymás mellett haladunk el, mindig mást mutatok neki. ( Nem Azt! ) :D Õ az aki szembõl nyomja kb. 20-ad maga.

7 MÜZLI CERBONA.

1. kör: FORRA(I)LT B(F)OR(RAI) - RAL nyomom, 2 dl, de sok! Marcsiék szembõl jönnek, Zollííííí! Erre Marcsi rekedt hangon: Helllóóóóó! Hölgynek ígérek, akik szintén szembõl nyomják 1 Martinit, de kiderül hogy Vodka vagy Jaager van. Az is jó lesz, csak találkozzunk. Hát persze hogy nem sikerült.

2. kör: 3 kerékpáros mutatványához asszisztálok, siker, repültek is. Kis-Hárs-Hegyen Kalmár Edit fogad 14:09. 

3. kör: Kalmár Edittõl elköszönök. Kalapos Apám Gratulál. Én is Neki. 

1 MÜZLI CERBONA.

©2015. Forrai U96.

 Remek idõben, kellemes séta, amit igen sokan választottak, fiatal gyermekes családok is.

Képek: indafoto.hu/olah_tamas/20151101_monoton_maraton_telje

 szia emberek,a monoton eseményeibõl..

Éjjelibõl érkezem.Na ne a füles edény jusson eszetekbe,hanem a dolgozó mûhely,a kapitalizmus elõretolt bástyája,a nyugdíjas évek csökkentésében úttörõ szerepet vállaló kizsákmányoló,akinek némi pénzmagért odatartom a gyapjamat,vágjon belõle holdfénynél.A reggel busz-metró-busz kombinációval kezdõdik, a 22-esen régi szakállas arc,a Cartográphia kupákról ,és szintén a szép juhásznéval vannak tervei..Érkezés,Bubu,GeLaci,LL,és máris fújtat pontõrzõ társam,közönségesen Frinyó.Meglepetve hallom,hogy reggel hat óta van mászka,ja,el kell olvasni a kiírást,és tájékozott lehetel Te is.Jelentkezünk és elindulunk.Társam kullancs elleni óvszereket használ,és engem is tájékoztat a megbetegedési-elhalálozási statisztikákról,de inkább biztosítást kötök erre is legközelebb.Indulatba kerülünk,fölfelé a Kaán Károly kilátóhoz,itt már poroszkáló-futkosó asszonyok és férfiemberek között vezet az út,ismerõs arcok,némelyik lassít egy kézfogásra,gyakrabban csak beintenek,mint Ferencsik János anno..persze reagálunk,mint a másodhegedûsök akkor,és fogy a táv,vegyes párost találunk a ponton,még van az idejükbõl.Leteszem a zsákot és gombázni indulok,kollegám követ,de bizalmatlanságból a saját zsákja is velünk jön,késsel,téli ruhával és õszi pálinkával.Átfésüljük a kilátó lejtõjét,csekély eredménnyel,két õzláb a zsákmány.Nna,gyerünk váltani.Kikészítjük a frissitõ pontra a magunk hozta gyümölcsleveket – szilva-barack és körte,galagonya és gyömbér,az õszi jellegbõl adódóan fagyálló kivonatok formájában.Pecsét a balkézben,pohár a jobban,asztal ezúttal nincs,a harmatos fûbe két horgászszék a komfort mindössze,de nem is akar megállni senki..amíg néhány ismerõs arc fel nem fedezi a kínálatot,és kér belõle – kapnak is.Az út vonalát senki nem kérdezi,nyilván világos,gyakorta futott táj.Az idõ nyirkos,aki lassan halad,fázhatna is,a szemüvegesek párásodnak,vagy a köd,vagy a meghatottság miatt..a páramentesítõ fogy.Néha megbeszéljük az újpesti és a francstadti eseményeket a háborúk idejébõl,mivel huzamosabb ideje fiatalkodunk mindketten..Ifjú titánok-Gery-Zoli-Andi – esnek be három kilométeres papírral,hiába, a vakmerõségnek fokozatai vannak.Béla bá,a nyugdíjas ikon,a kisFarkas utánpótlással és oldalbordával,a szakállas ikon Szabóéktól,az Istvánok a régi fiatalok közül,Zoliból is van néhány,a flotta hõse,dereglyés barátom,Melinda,Edina a szebbik nembõl,elnézést a kimaradóktól – idõnként a nap is elmosolyogja magát.Egy vizsla befalja társam szendvicsét,szegény,koplaltatja a gazdája bizonyosan.Sebaj,elfogy a pálinka,váltás érkezik törköllyel,a nap folytatódik,átsétálunk a másik pontra,ahol a buszon talált útitárs tol pecséteket..et tu mi file,László? ja,elpörgök a célba,a kollega gombázni indul..

Bubu ír egy igazolást a részvételrõl,csak a család megnyugtatása végett..

Remek túra,remek pontõrökkel,köszönjük,az ukákásoknak..

Túrabeszámoló a turazo.ininet.hu oldalon!

 Monoton Maraton 2012. rendezõi összefoglaló

 2012-ben egy négynapos hosszú hétvége elsõ (csütörtöki) napjára esett november 1-e, és így a Monoton Maraton teljesítménytúra is. Mivel a korábbi útvonal egy rövidebb szakaszon jelzetlen és a túrán várható létszám 500 fõ fölötti, így az eredeti útvonalra érvényes hatósági engedélyért közel 100.000 Ft-ot kellett volna fizetni, ezért az útvonal módosítása mellett döntöttünk és végig jelzett turistaútra helyeztük át a túrát. Az új útvonal abból a szempontból sokkal monotonabbnak tekinthetõ a réginél, hogy útvonalának jelentõs része lényegesen több túrával van átfedésben, így véleményem szerint sokkal nagyobb kihívás ismételgetni a Nagy-Hárs-hegyre vezetõ sárga jelzésû utat, mint korábban keringeni a hegy körül. Az idõjárás is az évszaknak megfelelõ volt: bár az intenzív esõ nem hiányzott, de a hegyre és környékére telepedõ szürkeség, felhõ és masszív köd fokozta a túra hangulatát. A kedvezõtlen körülmények ellenére is közel 400 fõ látogatott el rendezvényünkre, amelynek rajt-cél helyszínét is sikerült egy kultúráltabb, az idõjárás viszontagságainak kevésbé kitett helyre költöztetni: a Szépjuhászné vasútállomáson üzemelõ büfé helyiségébe.

 Túrastatisztika:

Nevezõk száma:

• Maratonra: 37 fõ


• Félmaratonra: 100 fõ


• Minimaratonra: 293 fõ


• Összesen: 430 fõ

 Az alábbi rajtszámok nem lettek kiadva, vagy legalábbis nem találtam hozzá nevezési lapot (ha valaki mégis a magáénak érzi valamelyiket, az jelezze felém, és akkor javítom): 1, 3, 97.

 Teljesítõk száma, távonként:

• Maraton: 23 fõ


• Félmaraton: 89 fõ


• Minimaraton: 318 fõ


• Összesen: 430 fõ

 Átnevezések távok között:

• Maraton > Félmaraton: 14 fõ


• Maraton > Minimaraton: 1 fõ


• Félmaraton > Maraton: 1 fõ


• Félmaraton > Minimaraton: 24 fõ


• Összesen: 40 fõ

 Teljesített körök száma (egy rajtszámon belül):

• 14 kör: 23 fõ


• 13 kör: 2 fõ


• 11 kör: 3 fõ


• 10 kör: 1 fõ


• 7 kör: 83 fõ


• 6 kör: 2 fõ


• 5 kör: 1 fõ


• 4 kör: 2 fõ


• 3 kör: 10 fõ


• 2 kör: 8 fõ


• 1 kör: 295 fõ

Összesen: 1338 kört teljesített a túra 430 résztvevõje!

 Gratulálunk a teljesítéshez, köszönjük, hogy eljöttetek és várunk benneteket szeretettel jövõre is, ugyanakkor, ugyanott!

Mai napi túratermés az egész nap esõs, totál felázott terepen: Monoton Maraton + Monoton Félmaraton + Monoton Minimaraton + Monoton Minimaraton + Monoton Minimaraton = 80 km - 3720 m szinttel. 24-szer kerültük körbe illetve másztuk meg (!) a Nagy-Hárs-hegyet Rudolf István -nal. A legutolsó körbe ráadásul még le is szedtük az eligazító táblákat, így egy rendezõi kitûzõvel is gyarapodtunk :) 16:40-kor már kopogtattunk a célban. Két nap múlva pedig Piros 85 jön a szokásoktól eltérõen most nagyrészt gyalog.

Monoton Minimaraton

Túrabeszámoló az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/11/monoton-minimaraton.html

Monoton Maraton 2011. rendezõi összefoglaló

2011-ben egy négynapos hosszú hétvége utolsó (keddi) napjára esett november 1-e, és így a Monoton Maraton teljesítménytúra is. A kellemes idõjárás, az egyre népszerûbb Budapest Kupa, valamint a teljesítménytúrázás rekord létszámú tömeget vonzott a Nagy-Hárs-hegyet megkerülõ 3 km-es körpályára. Utólag is elnézést kérünk az esetleges kisebb tumultusokért, sorbanállásért, illetve az oklevélre való várakozásért. A túrára a korábbi évek tapasztalatai alapján mintegy 650 db oklevéllel készültünk, amely nem volt elegendõ - akinek nem jutott a célban, azok most utólag, postai úton, a Fóti-Somlyó túra céljában, illetve a Budapest Kupával együtt vehették / vehetik át.

Nevezõk száma:

• Maratonra: 71 fõ


• Félmaratonra: 165 fõ


• Minimaratonra: 558 fõ


• Összesen: 794 fõ

Az alábbi rajtszámok nem lettek kiadva, vagy legalábbis nem találtam hozzá nevezési lapot (ha valaki mégis a magáénak érzi valamelyiket, az jelezze felém, és akkor javítom): 173, 528, 530, 548, 594.

Teljesítõk száma, távonként:

• Maraton: 67 fõ


• Félmaraton: 163 fõ


• Minimaraton: 563 fõ


• Összesen: 793 fõ

Átnevezések távok között:

• Maraton > Félmaraton: 6 fõ


• Félmaraton > Maraton: 2 fõ


• Félmaraton > Minimaraton: 5 fõ


• Félmaraton > feladta: 1 fõ


• Összesen: 14 fõ

Teljesített körök száma (egy rajtszámon belül):

• 14 kör: 67 fõ


• 11 kör: 1 fõ


• 9 kör: 1 fõ


• 8 kör: 8 fõ


• 7 kör: 153 fõ


• 6 kör: 1 fõ


• 5 kör: 3 fõ


• 4 kör: 5 fõ


• 3 kör: 3 fõ


• 2 kör: 2 fõ


• 1 kör: 549 fõ


• Összesen: 3696 kört teljesített a túra 794 résztvevõje!

Gratulálunk a teljesítéshez, köszönjük, hogy eljöttetek és várunk benneteket szeretettel jövõre is, ugyanakkor, ugyanott!

szia emberek,megest eltelt egy esztendõ és a Monoton maraton ideje bekövetkezék..e helyszínt bizonyára mindenki ismeri, segítek azoknak,akik mégse..a Budai hegység.Reggel vala,és álmos arcú emberek téblábolnak a Szél kálmánon,leánykori neve Moszkva,még a békávé sem döntött,ezért a térképeken is a régi név él..vagy óriási az elfekvõ készlet.Beáll a 22-es és startol.A botos-hátizsákos embernép a Szépjuhásznénál elhagyja és a játszótér felé nyüzsög,adminisztrál,vetkõzik,útrakél.És igen,megyünk az õszi erdõben,Mária útján,aztán jobbra-balra,kiválóan szalagozott úton,fel,át a kisvasút sínjein,megest föl,kis sárga,aztán körséta kísér bennünket.Az erdõ izgatottan sárgul,piroslik,imitt-amott még zöld,színesedik,akár Józsi a kocsmában…és elénktoppan az ellenõrzõ pont,szám szerint az egyes,ide kell visszatalálni valahányszor,egy sorban kétszer,az itiner ismerõinek.Az ellenõrzõ pontban Ottorinó vetkõzik, ezúttal  nõk nélkül,ideig kísér,utolérjük a két seniort,a fiút és a lányt,elmaradhatatlan a kék melegítõalsó,de a térkép ezúttal nincs kézügyben,kicsit beszélgetünk a múlt havi pirosról,aztán följebb kapcsolok,Pétert kerülöm,aki felezi a távot,majd belép Misu,Maci és Zsolt is,valamennyien kistúráznak, csak az íze kedvéért..van persze,aki unja a kört és megfordul,van, aki rátesz,mivel az erdõ estig van kifizetve,addig megcsinál egy nagyot,egy felet és egy minit..ízlés dolga,mi a kolostorromoknál elábrándozunk az apácákról,akik innen ápolták Bátorit,akinek barlangja a csúcs alatt volt(van),csak már veszélyesnek nyilváníttatott.

A bihariakból az embert találom meg,aki kábé velem megy egytempót,együtt húzunk,hatos átlagot megyünk,sõt nem is átlag,ennyi egy sor az itineren,két kör..tempónk öreguras,csak olykor-olykor érünk be, körözünk le valakit,mindenki nyomul..

az erdõ közben õszül,az avar szaporodik,a zavarunk is,de csokival és levessel oldja a kettes pont,ahol pontõr csere zajlott meglepetésszerûen,és még mindig neveznek és indulnak…kiváló idõben kiváló szervezéssel kiváló társaságban gyakoroltuk a magányt..és gyúrtunk a következõre.. 

végén az elmaradhatatlan leves és az idõközben dráguló póló,és hát az õszi erdõ élménye..pótolhatatlan,kár kihagyni ..

Elsõ teljesítménytúrám

Már korábban is nagyon érdekelt a teljesítménytúrázás, mivel rengeteget hallok róla a szüleimtõl és az ismerõseinktõl. Alig tudtam kivárni november elsejét, a Monoton Maraton idõpontját. Ezt a túrát számomra ismerõs terepen, a Hárs-hegy oldalában rendezik, ahol egy három kilométeres kört kell bejárniuk a résztvevõknek – mindenkinek annyiszor, ahányszor csak szeretné. A maratonistáknak tizennégyszer, a félmaratonistáknak hétszer. A magamfajta elsõbálozóknak elég csak egyszer.

Elõzõ este többször is elmeséltettem Anyuval, hogy hova megyünk másnap, ki lesz ott, és mit fogunk csinálni – gondoltam, nem árt elõtte fejben fölkészülni. Vigyorogva markoltam a kiságy rácsát, és ahányszor Anyu a történet végére ért, máris süvöltöttem, hogy „Még egyszer!!!”.

De azért másnap nem okozott gondot a korai kelés. Gyorsan magamra öltöttem a korosztályomnak javallott technikai felszerelést (méhecskés harisnya, flitteres farmer, kutyás dzseki, copfsapka), közben a szénhidrát-feltöltésre is volt gondom fonott kalács formájában, bár a vonaton utána dobtam még egy kis zsömlét. Helyesebben a zsömlét a Keleti pályaudvartól kezdve végig a metrón és még a buszon is szorongattam, és nagyon megsértõdtem, ahányszor felajánlották, hogy elteszik. Hogyisne, a túrázáshoz energiapótlás kell! Megnyugtattak, hogy a Monoton túrákon ezzel egészen biztosan nem lesz gond.

Szépjuhásznénál szálltunk le a buszról, és örömmel láttam, hogy egy klassz új játszóteret építettek ide! Anyu mondta is, hogy ezentúl ezt is bevesszük a megszokott kiránduló helyszíneink közé. De nemcsak a játékoknak örültem meg, hanem a körülöttük csoportosuló rengeteg ismerõs és ismeretlen embernek is. Kutyák és gyerekek is akadtak közöttük. (Utólag hallottam, hogy 600 ember vett részt a túrán.)

Hamarosan felfedeztem Lükepéket, Gethét és Bubu bácsit a rendezõk soraiban, távolabb Annamari vigyázott a csokis dobozokra. (Milyen csoki?! Hol?) Anyu hozott nevezési lapokat, az egyikre az én nevem is felkerült – a világon elsõként. (Igaz is, közben megint láttam azt a bácsit, aki a világon elsõként járt végig valahol valamit, valahány nap alatt, de nem jól tudtam figyelni, mert észrevettem a csúszda mellett egy kutyát.)

Rövid csúszdázás és hintázás alatt a szüleim elintézték a nevezést, és útnak indulhattunk. Jaj, de jó! Remek, napsütéses idõ volt, a ritkásan álló fák sárga levelei szinte világítottak. Futólépésben vágtam neki az emelkedõnek. Hamarosan elhaladtunk a Gyermekvasút állomása mellett, nem sokkal késõbb megpillantottam az egyik fán az elsõ turistajelzést, és gyorsan meg is mutattam mindenkinek.

A vonatsínt keresztezve eszembe jutottak a kellemes nyári kirándulások. Anyu azt mondta, valószínûleg nem lesz olyan szerencsénk, hogy összetalálkozzunk a kisvasúttal, de alig haladtunk át az átjárón, amikor füttyszót hallottunk. Megálltunk a hegyoldalban, és bevártuk a picike szerelvényt, amely szuszogva kapaszkodott fel az állomáshoz. Elhaladtában integettünk neki.

Pár perc gyaloglás után Oláhtamás sétált szembe velünk. Nagyon megörültem az ismerõs arcnak a sapka alatt. Készített rólam néhány felvételt, aztán elbúcsúztunk, és folytattam utamat a kaptatón fölfelé. Még csak el sem fáradtam, mire az emelkedõ tetejére értem, vidáman csörgettem a cipõmmel a ropogós avart.

Utunk nagyjából a zöld körséta-jelzésen haladt, de egy szakaszon le kellett térni a jelzésrõl a szalagok mentén. Röviden tiltakoztam a letérés miatt (egy pillanatra megriadtam, nehogy a legelsõ teljesítménytúrámon az a vád érjen, hogy kispistázom), de aztán alaposan megvizsgáltam, sõt, meg is tapogattam a szalagokat, és belenyugodtam a további útirányba. (Amiatt ugyan volt egy kis vitánk, hogy onnantól kezdve az összes szalagot meg szerettem volna fogdosni, de aztán errõl lebeszéltek.)

Néha futók húztak el mellettünk, hol egyedül, hol ketten-hárman, csoportban; ilyenkor mindig föllelkesedtem én is, és néhány tíz métert futottam utánuk. (Már elõzõ este, a kiságyban mondogattam Anyunak, hogy „én majd futok, és ti fussatok utánam, jó?”)

Ezt leszámítva egyenletes tempóban haladtam. Apu nagyjából egy órára saccolta az egész kört, és valóban, ahogy az elsõ fél óra a végére járt, mondták is, hogy hamarosan megérkezünk az ellenõrzõponthoz. A ponton Zsu és Bferi adtak egy pecsétet az itineremre, és megdicsértek, amiért ilyen lelkesen gyalogolok. Megkérdezték Aputól, vajon mennyit bírnék saját erõbõl, Apu szerint olyan 6-7 kilométernél lehet a határ, de még nem próbáltuk.

A hátam mögül lábdobogást hallottam: Gabika érkezett azzal a kisfiúval, akivel mérleghintáztam, a nyomukban pedig Lükepék. Megörültem nekik, bár Zsolibélát kissé hiányoltam. Innen együtt mentünk tovább a célig, bár én meg a kisfiú kolléga azért gondoskodtunk róla, hogy kellõen szétszakadozzon a mezõny (õ elõreszaladgált, én meg többször is megpróbáltam visszafelé haladni, vagy cikkcakkban, a lehullott faleveleket gyûjtögetve).

Egy tisztáson egy csapat néni meg bácsi meg gyerek várt bennünket, és megkínáltak almás pitével. Pont jókor jött, mert már éreztem, hogy pótolni kell a szénhidrát. Az asztalról leszállva újult erõvel vágtam neki a táv megmaradt részének.

Innen lejtõsebb szakasz következett, és nemsokára azt mondták, hogy már nincs messze a cél. Töretlen lelkesedéssel gyalogoltam tovább, bár egy idõ után kitaláltam, hogy a fûbe szeretnék pisilni. Anyu nem zárkózott föl az ötletem mögé, azt mondta, hogy inkább nem húzgálná le rólam a farmert meg a (méhecskés) harisnyát meg a pelust, ezen nyavalyogtam egy kicsit, de csak úgy menet közben. Aztán visszakanyarodtunk arra az útra, amit már ismerek (itt megy fel a jelzés a Hárs-hegyre, a kilátóhoz), és felidéztem a szép nyári emlékeket. Ismét kereszteztük a kisvasút sínjét, és megint szerencsénk volt: az orrunk elõtt zakatolt el a vonat. Vidáman integettem utána, aztán leszaladtam a lejtõn a Szépjuhászné állomás felé.

Az állomás melletti parkolóból egy csalánoson kellett keresztülvágni, de Apu azt mondta, inkább nem vesz föl, hogy hivatalosan is a saját lábamon tegyek meg minden egyes lépést. Végül is csak az orrom állt ki a kesztyûbõl-dzsekibõl-sapkából, így a csalánok nem tehettek kárt bennem. Pár lépés után pedig valóban megláttam a rom körül nyüzsgõ embereket és a célt. Kedvem lett volna még továbbmenni, de a vidám forgatag is vonzott, az ismerõsök, a játszótér, no és persze a szép színes papírokba csomagolt díjazás. Vagy frissítés. Vagy micsoda. Mindenesetre ígéretesen festett az asztalokon.

Efemm bácsitól megkaptam a célbélyegzõt, azután Bubu bácsitól átvehettem az oklevelet és a kitûzõmet. Az én elsõ, igazi kitûzõmet! Itthon betettem a dobozba, ahol a szüleim tartják a sajátjaikat, de azóta minden nap kivetetem az összeset, és végigkérdezem, hogy melyik micsoda.

Gethe gratulált, és kezet fogott velem. Kicsit megilletõdtem, de a szemem már a szomszédos asztalkát kutatta. Itt végre kiválaszthattam jól megérdemelt jutalmamat, egy maci alakú süteményt. Akkora átéléssel gyömöszöltem a számba, hogy egy bácsi nevetett, és nekem adta a sajátját is. Utána kaptam még kolbászos muffint is, de azt már a hintán ettem meg. Elvégre le kell mozogni a rengeteg kalóriát. A hintázás és csúszdázás nyújtásnak sem volt utolsó.

Azután elbúcsúztunk a többiektõl, és hazaindultunk Apuval. (Anyu még ott maradt futni egy kicsit.) A busz ablakából még visszanéztem a szép, színes lombokra és az alattuk sétálgató tarka sokaságra. Biztos, hogy jövõre is jövök!

Monoton Maraton

Elaludtam egy csöppet, majd a buszmegnél tudatosult, hogy ünnepi menetrend van.. Azért 8 után csak odaértem a rajthoz, ahol már sokan köröztek. Beneveztem a maratonra, s fázva indultam elsõ körömre. 17-18 perces lett, hála ennek nem fáztam sokáig: )  Második körben számoltam: max. 6 órám van rá, hogy megtegyem a 14 kört mert úgy hazafelé meseszerûen mindenhol van csatlakozásom. Még néhány 20 perces kör, majd 25-ös és már a laza félórás körök is bõven elegendõek lettek a 6 órához. Körönként rengeteg ismerõssel és ismeretlennel találkoztam.  Petami például szembejött minden körben, de úgy látszik mindenki rohant a Hárs- hegyi körúton: néhány km-en vagy futók vagy kisgyerekesek voltak: )  A felénél egy müzli, narancsvíz. Az elsõ néhány körben Olahtamas fotózott és szurkolt majd „kockalevest” fõzött. A 8-9. körben már kifejezetten monoton-érzésem volt, Hárshegyhárshegyhárshegyhárshegy... Ezt megtörve kipróbáltam hány perces egy kör végig szigorúan sétálva a lejtõn is. Sokat kerülgetve 28 alá sehogy nem tudtam menni. Lehet nekem is le kellett volna ülni egy padra olvasni, vagy piknikezni mint azt pár embertõl láttam: ) Bálint és lépéshiba rám ver két kört, majd T.P. is aki dupla- maratonozott. A végére Zoncsi háromszor ért utol na ez már tényleg sok volt: )  Idõm szerencsére bõven maradt a 6 órán belülhöz, úgyhogy ráértem itt- ott beszélgetni. Sajna a lyukasztós kartont csak a végén láttam, pedig kényelmesebb lett volna azzal menni. S azon a lyukak is monotonabbak mint a kétféle színû pecsét. Jövõre olyat kérek: )

2010.11.01 Monoton (mini) Maraton



Kedvelem ezt a túrát, mert egyszerû a logisztikája, és könnyû teljesíteni.

Idén szerencsére jó idõnk kerekedett, és igazi örömtúra kerekedett belõle.

Mivel besegítõként is és résztvevõként is funkcionáltam, így reggel igen koránra kellet idõzíteni az ébredést.

Öröm az még abból a szempontból is éri az embert, hogy az óraállítás miatt még épp humánus a kezdés.

Az elsõ túrázók is már 5 perccel a rajtnyitás elõtt ott toporogtak hiszen volt, aki 2 Maratont akart legyûrni :)

Szép lassan kialakult a körletrend, és szállingóztak a túrázók is.

Idén kipróbáltuk, hogy gázzsámolyon készítjük a levest és elég jól bevált, így maradt bõven idõ egy-egy minimaraton teljesítésére és fotózgatásra is.

Szembe irányban vágtam neki a mininek, hogy jobban tudjak fényképezgetni, a másik irányban már úgy is jó párszor végigmentem az elõzõ években :)

Mire visszaértem a bázisra, addigra eléggé megnövekedett a népsûrûség a tisztáson, és innen gyakorlatilag folyamatosan mûködött a "konyha", alig tudtam elszabadulni egy kis fotózásra.

Úgy fél 2 tájékán kezdett alábbhagyni a "roham", és rendeztük a sorainkat.

Persze még ekkor is jöttek elsõbálozók, és régi ttúrázók egyaránt, valamint több érdeklõdõ is, aki épp arra járt, és kíváncsi volt, hogy milyen rendezvény ez.

Szóval a teljesítménytúrázás népszerûsítése is megvalósításra került.

Nagyon jó volt látni a sok régi ismerõst, akik bár hosszabb ideig nem értek rá, vagy a piros teljesítménytúrán elfáradtak, de legalább egy minimaraton erejéig beugrottak a rendezvényre, és elõtte/utána lehetett beszélgetni is jókat.

Én nagyon jól éreztem magamat, és a jó idõnek köszönhetõen remélem mindenki számára igazi örömünnep lehetett, és jól elfért egymás mellet sétáló, túrázó, és futó egyaránt.

És akkor beszéljenek tovább a képek:

olahtamas.fw.hu/20101101monoton/20101101monoton.html

 

Már harmadik alkalommal vettem részt ezen a túrán. Kiváló edzési lehetõség, mert a megtett körök alapján jól be lehet állítani a terhelést. Ahogy korábban, most is félmaratont futottam. 7.45-kor indultam és 10-kor értem be. Ez egy kicsit rosszabb, mint a tavalyi idõ volt. Az idõ és a szervezés kiváló volt. A végére nagyon megteltek az utak, és bár mindenki udvarias volt a futókkal, örültem, hogy a végére értem. Ez jó, mert a túra egyre népszerûbb. Jövõre korábban indulok. Minden futó- és túrázó társat biztatni tudok a részvételre.

Nem tudtam, milyen távot fogok futni, a terv a maraton volt, az óvatosságra a 2 nappal ezelõtti piros35 telesítése adott okot. Kb 3 hete hosszabb kihagyás után próbálgatom újra a futást, egyenlõre a cél a kondi erõsítése, az pedig erõfeszítés nélkül ritkán sikerül, szóval kiterveltem, hogy a hosszú hétvégén megsanyargatom a testem.

1/2 7 körül rajtoltam, már voltak résztvevõk is, de jellemzõen szállingóztak a nevezni érkezõk. Az útvonal ismerõs volt, az elején féltávnál kutyA igazolta az áthaladást egy-egy bíztató szó kíséretében. Elég jól ment, igyekeztem az emelkedõket is megkocogni, ami egy ideig nem is okozott gondot, de féltáv magasságánál beütött a dilemma, ugyanis a lábaim egyértelmûen jelezték, hogy még nem pihenték ki teljesen a 2 nappal ezelõtti távot, fáradtak. Nem volt sok idõ kitalálni, vagy kiszállok, a csalódástól magamat rosszul érezve, ám fizikailag viszonylag jól túlélve a félmaratont, vagy bevállalom a második felet a végén érzett elégedettség reményében, viszont másnap gondjaim adódhatnak a járással. Hát persze, hogy a második variáció gyõzött. :-) A 9. körtõl holtpont és folyamatos visszaszámolás következett, ám Rushboy és utána Vinatti társaságában történt haladás elirányította a figyelmemet arról, mennyi van még elõttem, örültem a társaságuknak, utólag is köszönöm a beszélgetéseket! Egyre többen lettek, de a nap sütött, az út száraz volt, lehetett haladni, rendszeresen utat adtak a gyalogosok, innen is köszönöm nekik az elõzékenyséüket. Az utolsó köröknél már nagyon lelohadt a lelkesedés, de az órámat nézve láttam, javítok a tavalyi idõmön, így 16 perccel jobbat mentem és 4:35-tel zártam a maratoni távot.

A szervezõket csak dícséret illeti, maga az egész túra és az ellátás olyan jól szervezett volt, mint tavaly, ráadásul kis lyukasztós lapot kaptam, amit könnyebb volt zsebre vágni, mint az egész itinert. Jövõre újra ugyanitt!