Túrabeszámolók


Pilis 50/35/16

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
agillaTúra éve: 20172017.05.20 16:27:43
megnéz agilla összes beszámolója

Pilis Családi 5


Már nagyon rég kinéztem a Dera-szurdokot magamnak...most volt itt az alkalom, a gyerekek is lelkesedtek, az idő pedig remek volt. Más elfoglaltság miatt csak 11 után indultunk, a pontőr írtó kedves volt, jó fej , igazi "reklámarca" lehetne a turázásnak. A szurdok maga gyönyörű, fahidak, csobogás, fák, avar, hamar felsétáltunk a kulcsos-házhoz, ott már meg is kaptuk az oklevelet és a jelvényt  (a jelvény is nagyon esztétikus). A rendezőség levest, sört, zsíroskenyeret kínált, de nem ettük el a nagy túrázók elöl (35, 50 km után van csak rá szükség igazán ). Megettük a saját szendónkat ebéd gyanánt és elindultunk lefelé , kicsit csalinkáztunk a gerincen is, fotóztunk, megnééztük a kilátást majd vissza a szurdokba, igy egy kicsit kitolva ezt a remek környezetben zajló sétát. Minden kisgyerekesnek ajánlom ...itt nem lehet unatkozni, lehet vizezni, sarazni, fahidakon szaladgálni, ásványokat keresgélni...nagyon szép környék. Visszafelé még a jófej pontőrrel váltottunk pár kedves szót...meg is jegyezték a gyerekek, hogy lehet hogy ez a bácsi idegen és mégis ilyen kedves....hát így (y)

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.05.12 06:30:45
megnéz regulat összes beszámolója

Kis költségvetésű (már ami a részvételi díjat jelenti), nagy multú túra ez. Nekem, aki mostanság egyre többször merészkedem ki a Budaiból különösen nagy élmény. Ez ráadásul ebben a formában az utolsó rendezés, ha jól értettem, és csak bízom benne, hogy a Téry Barátikör átveszi a túrát, és egyben elhessegeti azt a felhőt, amit az idén az itinerek jelentettek, mert az a felhő elég fekete lett, szerintem. Bővebben a blogban.

 
 
Forrai U96Túra éve: 20162016.05.08 10:17:34
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 


------PILIS 50 SZOMBAT 20160507------


------www.facebook.com/photo.php


www.facebook.com/photo.php------


   Rajt: 7:20 ( CSILLAGHEGY ) - Janda Vilmos Kulcsosház 17:39 - Cél: 19:00 ( Pomáz - HÉV Megálló )


                 Rajtszám: Nincs.            


   Csapat: U96


Találkozások: ( Regula Tamás ( regulat ), Kevélynyereg előtt Kilátónál )); Feidiga Károly; PultosNő; Mészáros János; "Jill Ireland"; Zala Megyei Pálinkát osztogató Kedves Nő;


  Jó időjárás az elején, Dobogókőről látni lehetett, Naszály felől felhőszakadás volt, a Lajosforrás és Környékén Sár. ------


   ------


   Sok Videó.


   ------


   ------


   V1.50.001.


 

 
 
 Túra éve: 2015
Forrai U96Túra éve: 20152015.05.10 11:31:01
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 PILIS 50 20150509. Feidiga Károly. Pictures: www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set V 1.0.50.96. Dunaújváros - Dobogókõ - Dunaújváros. :D

 
 
 Túra éve: 2014
Forrai U96Túra éve: 20142014.05.04 11:31:06
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 PILIS 50 


Dunaújvárosból indulok, 16. teljesítménytúrámra eddig... ( " Voltak 90 óta tájékozódási Túraversenyek is " ... ).

2011 terv volt... Maradt.

2012 Szurdok 30 az elsõ. + Negyednyolcas 50 a második ( RuttkaY Dia ... )

2013 10 túrával Bronzérem. Bp.

2014-ben eddig a Buék, a DUIT 50, a TÉRY ÖDÖN 50, után a TérY-s Pilis 50 a negyedik a héten... :D

 

4:33 Vonat Dunaújváros Déli.

Szórom a pénzt KV-ra Sörre :DDD

HÉV. Benevezek, ismerõs senki,,,

Piros sávon felrepülök a Nagy-Kevélyre, a Kevélynyeregben kapok egy pecsétet. nem a szemem alá.

Csobánkán megint sör, fasza vagyok.

Meglendültem köszönöm a sört... ...

Jó idõ van... Csajok vihorásznak.

Szurdokalja pecsét.

Máriapad pecsét, Kétbükkfanyeregnél FEIDIGA Károly fogad!!!!!

HOFFMANNKÚT!!!!!

Dobogókõ zsírosdeszka és sör, nem tudom biztos a Föld energiái, meg az XL, de Dobogókõre a piroson mindig felrepülök ezen a piroson... Múzeum.

Sárga - Tölgyikrek, pontõr vigyázba vágta magát!

piroskereszt pirosnégyszög- Lajosforrás.

sárgakereszt JANDAHÁZ : Mészáros Jánostól 15000 Ft / L árú pálinka + meggylikÕR.

TérY-s jelvény...

Jövõre! :D

Pomáz sörök. Pilis 50 Kitûzõ.... Feidiga érkezik...

HÉV érkezik...

Déli, Vonat, CsókoloM.

 

2014. #4. TTÚRA; PILIS 50; U96.


 

 
 
 Túra éve: 2013
nagypapaTúra éve: 20132013.05.17 16:14:18
megnéz nagypapa összes beszámolója

   Pilis 50


   2013


   Béla bácsi egy legenda - deklarálta, nagy meggyõzõdéssel, a mellettem lépkedõ fiatal túratárs. Bár teljesen  kicsúszott a talaj a lábam alól, legalább néhány mondatot leirok, hogy életjelt adjak, olyat-amilyet, és jelentsem, hogy a Pilis 50-et szintidõn belül teljesitettem. A szöveg szerkesztése egyszer majd megtörténik, a vázlatom papiron megvan, úgyhogy az anyag megmaradásának elve folytán valami képernyõre kerül. Ámde a hangulat lefestése és tapasztalt barátom apoteozisának kinyilvánitása érdekében ennyit mindenképpen le kellett irnom. Bizzunk a jövõben, meg a szerkesztõ megszeliditésének lehetõségében.


 

 
 
 Túra éve: 2010
nagypapaTúra éve: 20102010.05.10 17:55:13
megnéz nagypapa összes beszámolója

     Pilis 50


     2010


     "Jó, hogy Béla nem hallotta ezt" - mondta mély átérzéssel, röpke sóhajjal, az ókori nyelvek tanárnõje. "Bizony jó" - erõsitettem meg, mint aki tudja, hogy mindketten bûnt követtünk el. Délután fél kettõ volt, a dobogókõi turista büfében zsiros kenyeret és remek süteményt fogyasztottunk. Vili örült a látásunknak, s amikor a kisleányok azt mondták, hogy elfogyott a tea, akkor a megdöntött tartályból még egy jó csészével tudott elõvarázsolni, s azt a mikróban kellemesen forróvá melegitette. Aki azt gondolja, hogy a falánkság bûnébe estünk, az, természetesen, téved. Az volt a súlyos hiba, hogy Marika az ablakon ki- és az égre felnézve azt kérdezte, hogy megússzuk-e a napot kiadósabb esõ nélkül. Ennél jellemtelenebb viselkedést pedig alig lehet találni  teljesitménytúrázás közben. Béla aranyszabálya ugyanis az, hogy az idõjárásról legfeljebb a túra után szabad néhány szót ejteni. Leirtam már egyszer, most az újszülöttek kedvéért megismétlem, többet nem emlitem.


     A meteorologusok az elmúlt héten a mennybe mentek. Bejött a prognózis, a szentendrei és miskolci utcákon hömpölygõ viz láttán minden elõrejelzõ elégedetten dörzsölte össze a kezeit. Budapest belvárosában borsónyi jég, az udvaron áll a viz. Én az eget néztem, meg az OMSz honlapját és azt találgattam, hogy megmaradtak-e a hidak a szurdokban. Volt már katasztrófális helyzet, túl is éltük, de már öreg vagyok és kényelmes, szeretek halálfélelem nélkül vándorolni az ösvényeken.


     Miután ilyen korszerûen bánok az idõsikokkal és rák módjára haladok hátrafelé elõre, megpróbálom kispolgár módjára lajstromozni az eseményeket. Idõben felkeltem, sõt egy kicsit még elõtte is, és a barátságos közlekedés révén már fél hétkor Csillaghegyen voltam. A kiváló szervezõpáros a helyén állt. Károly "szervusz, nagypapa" kiáltással üdvözölt és nem engedte, hogy túlfizessem a nevezési dijat. A népek nem tolongtak, az volt a gyanúm, hogy az idõjárás elrettentette a tömegeket a sétától. Mert ugyebár vannak jellemtelen alakok, de azok legalább odasomfordálnak a rajthoz, mások viszont fütyülnek az egészre és ismeretlenül bojkottálják a rendezvényeket. Elintéztük a papirmunkát, s részemrõl, lomha mozgással, megkezdtem 710 grammos bakancsaim emelgetését. (6:45) Az elõzmények ismeretében nem volt kedvem sportcipõt húzni és ötven kilométerig jó vagyok bakancsban is. A bejáratott lábbelivel tankszerûen átgázolok akármin. Idõ nem számit, az a világ már elmúlt. Végül megállapitottam, hogy felesleges volt az aggodalmam, dehát fõ a biztonság.


     Néhány túratárssal egyidõben indultam, de a bozótos részbõl egyedül keveredtem ki. Mindjárt az elsõ villában vissza kellett tapsolni valakiket és ahogy nézegettem a szépen sûrûsödõ növényzetet úgy éreztem, hogy célszerû lenne rendbe tenni a P jelzést, mert az elsõ bálozók jól el tudnak bolyongani az erre-arra haladó csapásokon. A nyitott részre érve láttam, hogy tavaly óta - amikor ezt meg is jegyeztem - szépen jönnek felfelé a házak, tovább szaporodnak az épitmények. Érdekes, hogy mindig az erdõ és sohasem a város felé. Nincs kommentár, de szerencsére sár sincs. A talaj puha, de nem marasztaló. Felvéve az ütemet, az ürömi út és a kõbánya közt elvégzem a szokásos idõmérést. Rendben vagyok, annak ellenére, hogy a kiadós esõ jól telehordta kövekkel az utat. A bukdácsolás elég jellemzõ volt a Kevély térségében.


     Éváék a helyükön voltak. Pontosabban, tavalyhoz képest, fedél alatt.  (8:10) A téma adott, Éva szokásos kérdése is. Örültünk az életnek, aztán lelépkedtem Csobánkára. Bakancsban nem futok, csak kritikus esetben. A fõtéren épitkezés, a Plandics téren minden rendben. A szurdokig menni kell. Lehet menni. Megkérdezem a pontõrt, hogy tudja-e mi van benn. (9:55) Megnyugtat, hogy állnak a hidak és a gyerekei is megerõsitik. Egy hidat azért majdnem megnyomott az uszadék, szerencsére egy átdõlt fa megfogta az áradatot. Pilisszentkereszten minden változatlan, szomorú látni, hogy a Piláth konferenciaközpont  hogy megy tönkre évrõl-évre. A másik oldalon, már tavaly is hirdették, lakások fognak épülni. Nem tudom, mi épül, én nem fizetnék be rá. Az alapszint felhagyott "sörözõje" nem a cég reklámja.


     Nyitva van viszont a Santovska ulica sörözõje. Betérek egy pohárra, ami - szokásosan - nincs, de legalább kapható három decis üveges kiszerelésben. Ez még a kisebb baj, de a kora délelõtt ellenére olyan ronda veszekedés tört ki, hogy jobbnak láttam az italt felhajtani és sürgõsen távozni. Ennek két sporttársnõ látta az elõnyét. Õk ugyanis bizonytalanok volt az útirányban. Éppen szemben jöttek a fent emlitett utcán a falu közepén, amikor bátorkodtam megérdeklõdni, hogy merre tartanak. Elmondtam, mi a teendõ. Én most bemegyek egy pohár sörre, de utána, ha gondjuk lenne, álljanak meg, jönni fogok. A viharos események miatt túl korán sor került rá. A sportpálya fölött értem utól õket s onnan kezdve együtt mentünk a Szakó-nyeregben futó P fõközlekedési útig. Elõtte azonban még jön a Mária-pad. (11:05) Messzirõl látom Amál és Ákos megszokott alakját. Nem tudunk elég jól társadalmi életet élni, mert beszélgetésünket egy hölgy szakitja meg. Elvesztette a vizsláját és tanácsot kér, hogy mit tegyen. Vele foglalkoznak, nem tudom mire jutottak. Az élet állandóan termeli a problémákat.


     A következõ állomás a szódavizes palacknál, a Kétbükkfa nyeregben volt található. A fõszervezõ úr két pohárral engedélyezett a folyadékból. Nem kellett aggódnia, hogy elfogy a készlet, mivel nem voltunk túl sokan. Az újonnan indult sporttársnõknek részletesen elmagyarázta a további utat, nyilván abban a reményben, hogy képesek elsõ hallásra megjegyezni a tekervényeket. Szerénységem azonban biztositotta õket, hogy nem fognak elveszni. Igy meneteltünk hármasban és én büszkén mondtam, hogy mindjárt meg fogom mutatni Cilit. Mi az? - kérdezték, s mondtam: majd meglátják. Megcsináltuk a kanyart a Z négyzeten, elértük a szép bükköst. Szemeimet a bükkfák törzsére emeltem és nem láttam Cilit. Hideg veriték ütött ki rajtam, mert nem tudtam, mi történt. Hazugságban maradok, megtévesztettem a társaimat. Bizony már alaposan ereszkedtünk lefelé, amikor végre jobb oldalon és alacsonyabban, mint emlékeztem, megjelent az óhajtott felirat. Sziklák estek le a lelkemrõl és szinpadi mozdulattal fordultam a mésszel irott betûk felé. Õk beérték ennyivel, én pedig nem fogalmaztam meg semmilyen összefüggést a név és annak esetleges élõ hordozója között.


     A patakon átkelve megállapitottam, hogy a humán érdeklõdésû nyelvtanárnõ matematikailag gondolkodik. A háromszög-egyenlõtlenség ugyanis azt mondja ki, hogy egy oldal mindig kisebb, mint a másik kettõ összege. Túratársnõnk ezt az ismeretet ültette át a gyakorlatba. Szomorú pillantást vetettem rá, bár legfeljebb két perc nyeresége volt belõle. Társaimat viszont az összeg bejárására kényszeritettem azzal, hogy nagy meglepetésben lesz részük. Nem is csalódtak. (12:10) A tapasztalatlanok ugyanis nem tudják, hogy Mészáros János - be nem jelentett programként - micsoda terülj-terülj asztalkámmal várja a hûséges túrázókat. Van ott rövid és hosszabb ital, zsiros kenyér, hagyma és szalonna és mindennek tetejeként a Bea által fõzött szenzációs leves. Vigyázni kell azonban, hogy ne mélyedjünk bele túlságosan a fogyasztásba, mert akkor nehézkes lesz az út folytatása. Megköszönjük a nagylelkû vendéglátást és indulunk felfelé a Z+ jelzésen. Az elvisz a Szakó-nyeregbe, onnan pedig a P Dobogókõre. Nincs feljegyzésre méltó esemény. Igazgató Úr a múzeum tornácán található. Egyedül van, igy minden nehézség nélkül át tudom adni a Hoffmann-kúttól hozott üzenetet. Cifra válaszát megõrzöm emlékeim között és nem hozom nyilvánosságra. (13:25) Átmegyek a büfébe, örülünk az életnek, beszerzem az ennivalót és asztalhoz ülök. Pár perc múlva megjelenik az ókori mûveltség jelenkori képviselõje, õ is leül, és ettõl kezdve az elbeszélés órája együtt jár a valóságos, középeurópai, nyári idõvel. Botrányos beszélgetésünket már emlitettem, most csak azt teszem hozzá, hogy normális körülmények között délután négyre szokott kialakulni egy lokális zivatar. Annyit szeretnék csak feljegyezni az utókor számára, hogy a büfé egyik régóta ismert nõi munkatársa -  saját, háromszor megismételt közlése alapján - most tölti be 15. életévét. Hajaj, jövõre már 16 lesz! Ilyesmitõl családiasak a mi kis túráink.


     A megérdemelt félórás üldögélés után szedelõzködöm. Marika régen elfüstölt, magam, de nem egyedül, maradtam. Dobogókõtõl kezdve változnak a talajviszonyok. Több a sár, a pocsolya, de nincs olyan, amit ne lehetne kikerülni. Egy idõ után észrevettem, hogy szép frissek a S jelzések. Nem kellett nagyon törni a fejemet, hogy rájöjjek: ez a Mária Út kegyes zarándokainak mûve, akik saját jelzésükkel együtt megerõsitették a turista jelzéseket is. A sejtés a Fagyos katona elõtti utolsó villánál vált bizonyossággá, amikor a jobb ág helyett a balt jelölték ki. Ennek azok fognak örülni, akik korábban, a P leágazásakor keresgélték, hogy hol van a S, most ugyanis ez az út pontosan beleszalad a folytatásba. Az is várható volt, hogy a felújitásnak a szentkereszti leágazásnál vége lesz. Be is következett.


     Post equitem sedet atra cura - hátunk mögött sötét felhõ fészkelõdött. Dobogókõ fölött lehetett a középpontja, de lustán mozgott, nem is tûnt stabilnak. Szedtem a lábaimat, hogy minél késõbb kelljen elõszedni a köpenyt. Úgy éreztem, mintha néhány csepp esne a kezemre, de nem történt semmi lényeges. Derék pontõrünk a Tölgyikreknél üldögélt (15:20) Csak megköszöntem a szolgáltatást, és mentem tovább, hogy kibújjak a felhõ alól. A Lajos-forráshoz vagy a "rakétaúton",  vagy a P négyzeten értek le az emberek. Ildikó, a zászlós autójával, az elõbbi végén várt minket, meg is biráltam, hogy 20 méterrel meghosszabbitotta az utamat. (16:05) Most már csak a Janda-házig tartó rövid utat kell megtenni és máris ott vagyunk Török Imrénél. (16:28) Õ egy szokásos turista térképet teritett az elõtte lévõ betontömbre. Feltételeztem, hogy talán nem ismeri erre a járást. Azért van szüksége a térképre, hogy le tudjon menni Pomázra? Imre szemei nem szórtak szikrát, inkább jóságosan tekintettek arra az egyénre, aki ilyen hülye kérdéseket tud feltenni. Szerényen eloldalogtam és követtem a klasszika tanárnõjét, aki idõközben ismét felbukkant. Együtt értünk le Pomáz szélére, oda, ahol a Z háromszög végül belefut a Kõhegyre menõ Z-be. Ezen a helyen mód nyilt még egy utolsó elmélkedésre.


     Kedves olvasók, húzzuk vissza óránkat nagyjából 8:45-re és az akkor és most látottak alapján elmélkedjünk a szemétlerakás hazai helyzetérõl. A dolog nem is olyan egyszerû, nézzük, vannak-e párhuzamok térben és idõben. Mint már tavaly láttuk, a Plandics-teret elhagyva, megtudjuk, hogy Csobánka a Pilis gyöngyszeme és a szemét lerakása tilos. Hol? Az izléses, gondosan megirt tiltó tábla a ma is kifogástalan állapotban lévõ, két méter magasságú drótkeritésen belül, attól néhány méterre beljebb áll. A magam részérõl meghatónak tartom a figyelmeztetést, de naivnak gondolom a tábla elhelyezõjét. Õ, valószinûleg, sohasem rakott le szemetet tiltott területen, mert akkor tudná, hogy a kisszekérrel vagy márkás gépkocsival kiszállitott szemetet nem szokták szépen körülkeritett területre  elhelyezni. A szemétnek a kerités elõtt, mellett, de mindenképpen a keritésen kivül van a helye. Nagyon fárasztó lenne átcipelni a magas drótfonaton anélkül, hogy szétvágnánk a drótot. Egyébként sincs mindig a kezünk ügyében erõs drótvágó olló. Nem számitva azt a tényt, hogy a kerités elõtti út nagyon szem elõtt van, nem lehetne kellõ nyugalommal megszabadulni a szállitmánytól. Akkor már érdemesebb megtenni még néhány lépést és az anyagot a bokrok közé szórni. Úgy, bizony. Itt valami másról van szó, amit nem közölnek velünk. Ha a 855-ös busszal kimegyünk a végállomásig és onnan egy kellemes, rövid sétát teszünk Szentkút felé, nézzük a nagyon szép tájat, esetleg eszünkbe juthat valami.


     Ennél a találós kérdésnél sokkal egyszerûbb a pomázi jelenség megoldása. Ott is van szép, gondosan megfestett tábla, ami a hatósági tiltásra hivja fel a figyelmet. Nincs viszont megfejteni való. Az õszinte, elkeritetlen táblára ugyancsak õszintén válaszol a táblát semmibe vevõ markáns szemétkupac. A tábla elõtt és alatt, zsákban és ömlesztett állapotban, tûrhetõ vagy undoritó kinézetben tarkállik sok minden, ami az ember életének és tevékenységének immár veszendõre itélt része. Még mûanyag asztal is található. A településen belül. Nincs körülményeskedés. A tiltásra világos, határozott a válasz. Mondhatnak, követelhetnek bármit, itt a szemét le lesz rakva. Kész. A "nem"-re a "de, igen" következik, a felek nyilt kártyákkal játszanak. Semmi hátsó gondolat nem forog a fejünkben. De hát mit is keritenének be azon a közönséges utcasarkon?


     Egy korty az utcai nyomós kútból, kanyargás a pomázi utcákon át és itt a HÉV-állomás, vele a cél. (17:35) Gratulációk, köszönetek. Átmehetünk társadalmi életet élni a szemközti sörözõbe és a rendezõkkel együtt megbeszélni a napot. Jó volt.

 
 
 Túra éve: 2009
OttorinoTúra éve: 20092009.05.15 10:05:38
megnéz Ottorino összes beszámolója

PILIS 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.05.09. Táv: 48,4 km; Szint 1400 m; Szintidõ: 12 óra

Egy HÉVvel elõbb sikerült Csillaghegyre érnem, mint szerettem volna, de a két fõs nevezési iroda az Egészségház elõtt már totálisan készen áll a túrázni vágyók fogadására. Béla bácsit még így sem sikerült megelõzni, vidáman diskurál. Amíg a következõ HÉV tömege meg nem érkezik a kedélyes rajtoltatókkal átfutok az itinerbeli útvonal nekem homályos részein. Ez az elsõ ilyen túrám, de a felkeresendõ pontok 90 százalékán már megfordultam, és a hozzájuk vezetõ utakkal sincs ez másképpen, de azért van egy két kérdeznivalóm. Húsz perc hamar eltelik, már itt is a következõ HÉV, amivel megérkezik Suzy és Vera is. Még tollászkodunk pár percet, amíg végre ráírjuk az indulási idõt az itinereinkre, és el is indulunk. A friss idõ ellenére rövid ujjúval nyitunk az erõs kezdés miatt. Ló méretû szúnyogok rontanak ránk, és mire észbe kapunk, jól össze is csipkednek. A piros sávon felküzdjük magunkat a zöld természetbe, megnézzük hol jön fel a piros kereszt Békásról, majd megyünk az Ürömi mûút irányába. Itt a fennsíkon még a legnagyobb szárazságban is mindig akad egy kis sár, most azonban olyan mértékû az aszály, hogy minden dagonya cementté kötött. A durva köves emelkedõn elfelejtjük, hogy valaha is fáztunk, és vágyunk az Ezüst-Kevély pihentetõ platójára. Gyönyörû az idõ, de harapnivalóan friss levegõrõl nem beszélhetünk az útról felrugdosott por miatt. Tetszetõs információs táblákat raktak ki az út mellé, érdekes adatokkal. Sajnos már most arra gondolok, hogy milyen rövid életûek lesznek ezek a vandáloknak köszönhetõen. Itt a roskatag fatorony, lányok sehol, továbbmegyek; magyar zászló, ereszkedés. A kopott mészkövek a szárazságnak és az új cipõm terepesebb talpának köszönhetõen nem csúsznak annyira.

Leérek az 1. ellenõrzõponthoz, a Kevélynyeregbe. Elõveszek egy kis reggelire valót, és a vadonatúj, esõvédelemmel is ellátott pad-asztalhoz megyek. Még jó, hogy nem vetem rá magam, mert tök friss rajta a mázolás. Állva kezdek enni, mint a ló, de túrán ez (mint tudjuk) elég gyakori. Jönnek a lányok, õk is eszegetnek, majd leindulunk a piros sávon. Csobánka fölött átmegyünk egy magasfeszültségû vezeték alatt és megtaláljuk a piros pluszt. Rosszul értelmezem az itiner leírását, és jobbra megyünk rajta egy darabon. Emiatt egy ugatós kutyákkal megrakott zsákutcába kerülünk. Bosszús vagyok, de mit van mit tenni; vissza kell kapaszkodni a pirosra. Nem kísérletezünk tovább, lemegyünk a piros sávon, és a sárga kereszten balra megyünk a buszfordító felé. Balról megnézzük a lépcsõt, amin le kellett volna jönni, aztán megérkezünk a buszmegállóhoz. Ez már egy jól ismert rész, hamar megtaláljuk a zöld sáv jelzést. Sokat gyalogolunk a faluban, szilárd utakon. Autóból van bõven, járdából már nem annyira. Falu végén nyomós kút, felfrissítjük magunkat. Végre beérünk egy csalitosba, jólesik a tûzõ napot tompító árnyék. Elérünk a keresztezõdésig, ahova Szentkútról lejön a kék sáv. Útirány változtatás nélkül megyünk tovább, de már a kéken. Sokkal korábban felbukkanó tisztásokra hisszük azt, hogy ez már a parkoló, mire egy patak-átkelés után végre tényleg itt a

2. ellenõrzõpont, a Szurdok-alja. Akad még hely egy asztalnál, így megint eszünk egy szenyót. Egy ottfelejtett (egyébként sértetlen) banánt is lehiénázunk. Belépünk a csodálatos Szurdokba, mindenki el van ragadtatva. Az erõsnek látszó hidak közül az egyik megadta magát, szerencse, hogy alacsony a patak, és a híd mellett is át lehet kelni. Kikeveredve a Szurdokból, a Pomázi mûúton megyünk jó sokat Pilisszentkeresztig, ahol balra egy rövid idõre rátérünk a piros sávra, hogy a templom után jobbra a zöld sávon folytathassuk. Elõtte azonban egy nyomós kútból jólesik a nyakmosás. A zöld sáv egy köves úton vezet hosszan, míg el nem érünk egy focipályát. Itt balra föl kell vágni egy mezõn, minõ öröm: itt a lábnak jólesõ, füves úton gyalogolhatunk. Hétvégi házakhoz érünk fel; balra a Pilis vonulatát tisztelhetjük. Sûrûsödik az erdõ, megint jólesik a lombok biztosította árnyék. Egy jól járható emelkedõn megyünk a

3. ellenõrzõpontig, a Mária-padig. Rendezzük sorainkat és tovább emelkedünk. Elhagyjuk a Döme halálát, az Ördög-lyukat. A MÁRCIUSI EMLÉKTÚRA idején sártengerré változtatták itt a környéket a fakitermelõk. Most már csak az úton maradt ágak, gallyak árulkodnak errõl a tevékenykedésrõl, némely helyen még jól is esik a fûrészpor-szõnyegen való járás.

Kövesedik az út, hallatszik már a forgalom zaja, itt van a Két bükkfa-nyereg, itatópont. Kifejezetten üdítõ a ballonból csapolt, friss szódavíz, amit a rajtoltatók csapolnak. Repetázás után a nyereg túloldalán ereszkedni kezdünk tovább a zöld sávon. Ijesztõen sokat megyünk lefelé, tudjuk, hogy ezt így vagy úgy le kell dolgozni Dobogókõig. A Shaolin falu táblánál átmegyünk a mûúton, és tovább ereszkedünk. Egy jobbossal átváltunk a zöld négyszögre. Turisták által ritkán járt úton haladunk, inkább a keréknyomok dominálnak. A növényzet lugasszerûen rejti az utat, vadon hatását kelti (mínusz a keréknyom). Egy patakon kelünk át, majd a Hoffmann fogadó napfürdette épülete tûnik elõ, egy tisztáson. Táblacsokor egyik deszkája mutat zöld keresztet fölfelé, a Szakó-nyereg irányába. Nagyot nem tévedhetek, elindulok abba az irányba. Pár méter múlva vidám társaság fogad a

4. ellenõrzõpontnál, a Hoffmann-kútnál. Nem bírok ellenállni a kísértésnek; "menyasszonyfektetõ" ágyas pálinkával kínálnak. Az utána következõ fogás, a húsleves grízgaluskával is vérré válik bennem. Isten tartson meg benneteket és a jó szokásotokat is kedves pontõr sporttársak. Ezzel a lökettel meg sem állok a Szakó-nyeregig, ott is csak azért, hogy telefonon visszairányítsam Suzyt ahhoz a rejtett, jobbos ösvényhez, amit én is csak azért vettem észre, mert mentek elõttem. A Tost-sziklánál azért én is veszek egy mély levegõt, és Verával megvárjuk, míg alant feltûnik Suzy lila blúzos alakja. Megindulunk a piros sávos Téry úton a Dobogókõ irányába. Hosszú ez az út, jó, hogy van kihez szólni. Ahogy egyre közeledünk, úgy sûrûsödnek a parkolós-turisták. Egy középkorú, amúgy is elõnytelen alakú nõt, mintha a riválisa öltöztetett volna fel egy ízléstelen butikból, a legbazáribb darabokkal. Hallótávolságon kívül megállapítjuk, hogy ebben a tekintetben Verával egyezik a véleményünk. Sikerül lekerülni egy feltehetõen a Rám-szakadékból felkapaszkodott iskolát. Már csak egy pár slusszkulcsot pörgetõ fazon jön szembe, és bekanyarodunk az

5. ellenõrzõponthoz, a Turista Múzeum elé (Dobogókõ). Verával almás pitézünk egyet, Suzy kókuszgolyót eszik. A buszmegálló nyomós kútjából iszunk, mosakodunk, én kétszer félliter vizet el is tárolok. Hosszú pihenõ után, a réteses bodega mellett távozunk Dobogókõrõl a piros-sárga sávon. A Fagyoskatonánál eltûnik a sárga, keresgélés után, balra az erdõben találjuk meg, egy ösvényt jelez. A favágásnak megfelelõen hol kijövünk egy szélesebb útra, hol visszamegyünk az ösvényre. Késõbb jobbra fordul az út, majd hullámvasutazni kezd, és annyira beleültet a körhintába, hogy csak a sárga jelekre tudok hagyatkozni. Késõbb a jelek is gyérülnek, egyes útvillánál jól meg kell fontolni a haladási irányt. Egy infotábla erõsíti meg az útirányunkat, de egyben mutatja, hogy milyen messze vagyunk még a következõ ellenõrzõponttól. Lemaradnak a lányok, a kétséges elágazásoknál, felderítés után hátrakiabálom a helyes irányt, késõbb már azt sem. Hosszú bolyongás után érkezek meg a

6. ellenõrzõponthoz, a Tölgy ikrekhez. A pontõr mellett édesdeden alszik egy túrázó. Az infotáblánál próbálom kiegyenesíteni a gerincemet. Egy maszek túra tagjai mesélik a pontõrnek, hogy Lajos-forrásnál a túrázók nem találják a pontõrt, egyben kérdezik, hogy milyen túra ez. Mondjuk, hogy PILIS 50. Az ötven hallatára a vezetõjük kalapot emel, mélyen meghajol és nagyot köszön. Nagy nehezen ideérnek a lányok, még enni is akarnak, ezzel is megy az idõ. Közben én már megtudakoltam a helyes irányt a pontõrtõl, úgyhogy amikor elindulunk, balra figyelek, várom a piros keresztet, és amikor felbukkan, akkor rá is térünk. A lányok duzzognak az emelkedõ miatt. Megpróbálok túllenni a bukkanón, és amikor hátranézek, már nem látom õket. Egy széles köves útra érek ki, amire azt mondta a Tölgy ikrek pontõre, hogy odavisz a következõ pontõrhöz. Ennek megfelelõen elindulok lefele rajta, és valószerûtlenül sokáig ereszkedek. Ahol egy turista út köt be az enyémbe, megállok dilemmázni. Utolér az elõzõ pont alvó embere, és mutatja, hogy csak tovább a megkezdett széles úton. És tényleg: egyszer csak ott a felsõ parkoló vassorompója és elõtte kempingszéken ott ül a

7. ellenõrzõpont, Lajosforrás pontõre. Pecsétel és én megyek is tovább. Alig haladok tíz métert, és jön a telefon, hogy Suzyék letértek a széles útról, és most meg tanácstalanok. Azonnal térjetek vissza a széles útra - hangzik a határozott válaszom - amit õk be is tartanak. Hosszú, unalmas rész következik a sárga kereszten. Egyszer csak szembe jön egy túravezetõkbõl álló csoport, valamilyen tanfolyamuk van. Az egyik tagot látásból ismerem a TELEKI 50-rõl, köszönünk egymásnak. Már évezredek óta megyek lefelé, amikor egy, az U alakúvá mélyült út mellett álló, széles, öreg fának az út fölé benyúló, vastag ágán, olyan két embernyi magasságban az 1955-ös évszámot olvasom. A sok-sok év alatt a bevésés túlnõtt az emberek szintjén. Elvétve szembe is jönnek felfele kaptató turisták. Balra nézek és végre látok egy kis ütött-kopott házikót, ez a

8. ellenõrzõpont Janda kulcsosház. Innen még meredekebb a lejtõ a zöld háromszögön. Végig lóval felkapáltatott, beszáradt sáron kell óvakodni, nehogy valami bokasérülés üssön be a végén. Már ugatnak a kutyák, de még mindig messze a házakkal beépült rész. Amikor kiérek az erdõbõl, kétfelé ágazik az út. Amint ott vizslatom, hogy merre kéne menni, egy 35-ön teljesített túratárs mutatja a helyes irányt (jobb). Õ már a célból jött vissza valaki elé, aki az 50-en volt. Kiérünk a zöld sávra, ez már Pomáz családiházas negyede. A zöld sáv bal felé mutat egy villanyoszlopon, de jobbra kell indulni. Egy rohadtul poros úton megyünk, a port minduntalan autók verik fel. Hiába van kiírva ilyen magam csinálta kis táblákra, hogy HAJTS LASSABBAN. Tûz a nap, a flaszteros résznél sem sokkal jobb a helyzet. Ez az utolsó három-négy kilométer a lexarabb a túrából. A végén még az országút kipufogógázát és porát is kell nyelni a célig, a pomázi, HÉV "parkjáig". A nagyon kedves rajtoltatók fogadnak és gratulálnak. Többféle kitûzõ közül választhatok, sõt még a Turistamagazin egy februári remittenda-példányát is megkapom. Már forr a káposztalé a fejemben, és amíg megjönnek a lányok "visszafutok" a közeli boltba és veszek másfél liter kólát, nomeg egy méregdrága pálcikás fagyit. A sima vizet a flakonomból a pad mögötti kõre öntöm. A másik padról az egyik bácsi rámszól, hogy ne piszkoljak. (28 fok árnyékban) Azért se fogja elrontani a kedvemet, szó nélkül- és faképnél hagyom. Visszamegyek a HÉV-állomásra, a lányok is befutnak, kitûzõt választanak, fogadják a gratulációt. Egy szép napot töltöttünk el, jól éreztük magunkat, nem vagyunk túlstrapáltak, szintidõn belül vagyunk, és még a HÉV is jön... Ottorino.

 
 
tiltonTúra éve: 20092009.05.13 07:29:14
megnéz tilton összes beszámolója
Pilis 50

Bár nekem majdnem sikerült a 6 órai rajtot elcsípnem, a legendás Béla bácsival csak azért tudtam találkozni valahol Pilisszentkereszt után, mert idõnként megállt enni. Például a finom meglepetés levest, ahogyan az egyik fotón láthatja mindaz, akinek van türelme az elõtte lévõ növényes, állatos, tájképes képeimen átverekedni magát.
A túra egyébként nagyon kellemes volt, szép tájakon, kellemes idõben, kedves túratársak és pontõrök társaságában.
http://www.flickr.com/photos/7752560@N08/sets/72157617859403261/
 
 
nagypapaTúra éve: 20092009.05.12 17:33:15
megnéz nagypapa összes beszámolója
Pilis 50

Akkor hát kegyelmességednek "ágya kemény szikla, s alvása a virrasztás" - állapitotta meg a fogadós Mancha lovagjával beszélgetve. Mivel ma is élnek erõs emberek, ezért - a Kevély-nyeregbe érkezve -, Solymár Éva figyelmes közlése, miszerint "Béla bácsi már elment", nem nyitott új távlatokat elõttem. Még nem láttam a sokoldalú sportember nyugvóhelyét, de azt biztosan tudom, hogy elég gyakran csupán pár órás alvás után vág neki nehéz túráknak, s ha netán egy túra után még egy másik, éjszakai menet is lehetséges, nem fog meghátrálni a próbatétel elõtt. A hozzám hasonló álomszuszék alakok, akik csak arra ügyelnek, hogy azért itiner jusson még nekik a rajtnál, õszinte irigységgel figyelik az elsõk között induló vasembereket. Mindenesetre, jó érzés, hogy vannak elõttünk úttörõk, amint az Nagy Zoltán utólagos közlésébõl is kiderül.

Sokadik alkalommal rajthoz állva, nagyon megfelelt a 7:05-ös indulás. Örömmel üdvözöltem a Rendezõséget, ami nem volt nehéz dolog, mivel az évek során a Pilis 50 Feidiga Károly és Cecilia családi vállalkozásává alakult, amelyet jó barátok támogatnak. Utóbbiak majd megjelennek az út során. Most azonban még az elején vagyok és kissé lomha lépésekkel megindulok az ismert emelkedõn. Ismert a nyomós kút, ismerõsek a keresztgerendák, az ugató kutya és a kanyargó ösvény. Valami azonban nem ismerõs, vagy nem figyeltem eddig rá: a vizszintesbe érve a bokrok nyilásában egy tetõ látszik. Tán csak nem tévedtem el! Persze, hogy nem, dehát szépen folyik a budai dombok beépitése és ezt a tetõt eddig nem vettem észre. Azt, persze, már korábban láttam, hogy Üröm felõl szépen nyomulnak felfelé a házak, de a szóbanforgó épitmény eddig még hiányzott a látóterembõl. Mi lesz itt ötven év múlva?

A fejlõdésnek - nem, a terjeszkedésnek - útját állni nem lehet, ezért szememet a nagy repedésekkel átszõtt talajra ( tud ez másmilyen is lenni) szegezve és a kiszámithatatlan kutyák miatt a bal oldali ágakat választva igyekszem az ürömi út keresztezõdése felé (szemét lerakása hatóságilag tilos). 2-3 perc késésem van ebben az elsõ magánellenõrzési pontban, ami érdektelen. A murvás emelkedõn általában felveszem a távolsági utazósebességem, ami azt jelenti, hogy 12-13 perc alatt feljutok a kõbánya elõtti jobbfordulóhoz. Még egy idõmérés a Kevély tetején és ezzel be is fejezem állapotom felmérését.

8:31. Kevély-nyereg és ott a Solymár-Benedek fogadóbizottság. Megfelelõ emberek a megfelelõ helyen, ami nagyon otthonossá teszi a vándorlást. Évával rendszeresen szoktunk randevúzni szeptemberben a Csóványoson a Maxi keretében, s remélem ez évben is igy lesz és õ meg fogja kérdezni, hogy érzi magát a derekam. A nõk memõriája nagyon jó, figyelmességük megható. A túrázást azonban nem csevegésre találták ki, ezért, Béla megbeszélése után, már zúdulok is le az aggastyánok által is jól futható ösvényen, le, egészen Csobánka "Center"-ig, ahol a CBA "a mindennapok megoldását" kinálja. A Z-re rátérve füstöl el mellettem egy kisleány, akit a Majdán-nyereg megtévesztett. Emberek vagyunk.

A Tavasz-lépcsõnél egy arrafelé lakó kollégám háza felé mondok egy "halló"-t és a Plandics-térre egyszerre gördülök be a 855 jelzésû autóbusszal. Itt állnak Csobánka utolsó házai, de lám, jobb kézre, vadonatúj kerités oszlopait betonozták gondosan a földbe és az oszlopokon szintén vadonatúj drótháló feszül. A keritésen belül tábla áll, amely közli velünk, hogy Csobánka a Pilis gyöngyszeme és kéretik nem szemetelni illetve szemetet lerakni. Ez utóbbi a drótháló átszakitása nélkül problematikus, dehát nem is errõl van szó. Hogy mirõl, arra több variánsom van, nyilván az eufémia egyedi megnyilvánulásával állunk szemben, de nem akarok jóslásba bocsátkozni. majd meglátjuk jövõre.

A szurdokig tartó hosszadalmas menetelést unalmát az ûzheti el, ha a K megjelenésekor nem tartjuk észben a Csongor és Tünde ismert sorait. "Sik mezõben hármas út, / Jobbra, balra szertefut, / A középsõ célra jut." Rutinos túrázók is könnyen kikötnek a Szentkúton, mivel a szükséges középsõ utat semmi nem jelöli és menni is kell rajta egy szakaszt, amig az elsõ festés megjelenik. Ha ezen az izgalmas vagy nem izgalmas (a nem kivánt szavak törlendõk) ponton túl vagyunk, akkor behúnyt szemmel is elérjük a szurdok elõtti ellenõrzõ pontot. Egy szót sem vesztegetnék erre a néhány kilométerre, ha nem bukkan fel, idén már többedszer Rácz Frigyes, ezúttal két erõteljes, vidám, nagykalapos barátja kiséretében. Velük egészen a Fagyos katonáig fogok harmonikázni, de ne vágjunk az események elébe.

9:55 Szurdok-alja. Mivel semmi gond nincs, hadd idézzem fel, hogy valamikor - van már jó tiz éve - egy kiadós tavaszi felhõszakadás utáni napon érkeztem erre a helyre. Sajnos, nem tudom az igazi okát, de tény, hogy a pontõr azt kérdezte tõlem, hogy tovább akarok-e menni. Kicsit hülyén meredtem a derék fiatalemberre: miért ne mennék, még tiz óra sincs. Aztán bevonultam a szurdokba és kiderült, hogy 2-3 kivétellel a hidakat elseperte az árviz. Jó kis szórakozás volt átkinlódni néhányszor az egyik oldalról a másikra. Tudta-e a pontõr, hogy mi van benn, vagy nem tudta ezt már nem tudom kideriteni. Hagyjuk meg azonban azt a lehetõséget, hogy csupán az érdekelte, hogy a rövid sétát akarom-e végigjárni vagy a hosszabbat.

A szurdok végén egy pohár sör képe jelent meg elõttem. Ráczékkal egyetemben, nem akartuk Pilisszentkeresztet sörivás nélkül elhagyni. Emlékeztem rá, hogy a templom felé vivõ utcán van egy sörözõ, oda majd betérek egy percre. Láttam, hogy Friciék, messze elõttem, jobbra felmennek, nyilván a "felsõ kocsmába". Mentem a magam járásán és megállapitottam, hogy nincs többé sörözõ, valamilyen élelmiszerbolt van, de hogy milyen, azzal nem törõdtem, bosszús voltam. A szomjhaláltól a templom melletti csobogó mentett meg. Nem fogok meghalni, a Kétbükkfa-nyeregben úgyis kapunk folyadékot, s mentem tovább, szabályosan, le a patakhoz, át a patakon, megkerülve a sportpályát, balra mellõzve a Klastrom-kutat. Ismeretterjesztésként hadd mondjam el, hogy a kút mellett füzike szedhetõ, amely gyógyszernek nem minõsülõ, természetes tea alapanyagául szolgál prosztata bántalmak ellen.

Egy kicsit még felmegyünk, aztán derékszögben jobbra fordulunk és nemsokára bekeritett telkek mellett elhaladva érjük el a Forrás-utcáról érkezõ utat. Szép, öreg erdõbe jutottunk, s hamarosan feltûnik a Mária-pad s vele - megfelelõ emberek a megfelelõ helyen - Amál és Ákos. Vannak azonban nem várt szereplõk is: Gyõri Péter és a Kék Túra mindenható ura: Bozó András. Gyorsan el is mondtam neki, hogy a tavalyi Rákóczi-túrán sokan szenvedtek a Füzérkomlós elõtti egykori kisvasút pályáján, amit éktelenül benõttek a bokrok. Vezetéképités miatt kiásott és be nem temetett néhány gödör tarkitotta még az ösvényt, amibe nagyon jól be lehetett esni, ha az ember az utolsó pillanatban észre nem vette õket. Naplemente után, átlagos túrasebesség mellett. András megértõen hallgatta panaszaimat, Péter viszont fényképeket készitett rólunk. A fényképek és hangszalagok nagyon hasznosak akkor, ha az ember azt képzeli, hogy milyen jó megjelenésû és milyen kellemes hangja van.

11:12 Láttátok-e már Ráczékat - kérdeztem. Még nem, mondták. Várható volt, hiszen nem álltam meg Szentkereszten. Mondjátok meg nekik, hogy elmentem. És elmentem. A Kétbükkfánál az itiner által meghirdetett egy pohár szódaviz dupláját fogyasztottam el, utána gördülés lefelé az utóbbi idõkben többféle rendeltetésû táborhely mellett és körül. Az aktuális tábla szerint keleti tipusú rekreációs hely. Jó.

A Hoffmann-kút felé mostanában biztonságos a haladás. Korábban nagy tárvágást csinált itt az erdészet, frissen nem volt könnyû eligazodni a jelzés nélküli területen. Ha az ember a magasfeszültségû vezetékhez akart igazodni alaposan póruljárt. Mély bevágások és dombok közé érve, néha négykézláb evickélt ki a patakmeder felé. Most már csak egyszer lehet eltévedni, annyira zárt folyosóvá nõtte ki magát a fiatal erdõ és az eltévedést is kizárhatjuk, ha a szemünket rendesen kinyitjuk. Az alapelv az volt, hogy minél tágabbra vegyük a balkanyar inditását, még akkor is, ha már látszólag jól járható út indul balfelé. Mondom, ez most nem gond, ha kicsit figyeljük a Z négyzet festéseket. Két korhadt hidon áthaladva, hamarosan kijutunk a fiatal erdõbõl és megérkezünk az idõs bükkfákhoz.

Nagyon szépek a bükkerdõk. A magas, szürkés fatörzsek egy katedrális oszlopaiként emelkednek a magasba. A mi lelkünk és érzelemvilágunk is emelkedni kezd. Hatása kikerülhetetlen. Csodálkozhatunk-e, ha valaki e szépség hatására ecsetet ragadott és mésszel, két vagy három embernyi magasságban egyetlen szóval örökitette meg érzelmeit. A betûk szépek, nem beteges graffittik. Szabályosan, jól olvashatóan, nyugalmat és békét sugározva mondják ki a szót: CILI. Kimondja és a mésszel, amivel óvni szoktuk fáinkat a károsodástól, nem sérti meg az élõ növényt. Nem vág bele fájdalmas sebet bicskával vagy tõrrel egy faélet tartamára. Nagyszerûségét akkor értékelhetjük igazán, ha összehasonlitjuk más vallomásokkal. Bizonyságképpen ide másolom egy elismert költõ sorait:

"S vaskézzel a norvég rengetegbõl / Kitépek egy óriási szálfát, / Belemártom azt / Az Aetna izzó mélyibe s ezzel / A tûzitatta szörnyû tollal / Fölirom az égnek boltozatára: 'Szeretlek Ágnes'!" (Heine: Vallomás, Lehr Albert forditása)

Amig egy balfordulat múltán megkezdem a leereszkedést a patakmeder felé, azon gondolkodom, hogy mit szólnának derék természetvédõink ehhez az egészhez. Hiszen a Heine-vers elõre megfontolt szándékkal történõ természetrombolás és környezetszennyezés képét vetiti elénk. Nem helyes, ha érzelmeink ennyire elboritják józan gondolkodásunkat. Jelen esetben pedig érdekes lenne tudni, milyen összefüggésben került a mésszel irt név a bükkfára, dehát legyen ez irójának-festõjének magánügye.

Lenn vagyok a pataknál, átegyensúlyozok a köveken és felmegyek a Hoffmann-ház bejáratához. Egy tucatnyi turistából álló csoport nézelõdik ott, egyikük bátran be is nyomul a ház - fogadó - kunyhó (mikor, mi) területére. Megkopott emlékeim között van olyan, miszerint egyszer mintha ittam volna valamit az üzemegység büféjében, de az nagyon régen volt. Azóta olyan kisugárzásai voltak a helynek, hogy nem volt kedvem nézelõdni. Szubjektiv a vélekedésem, lehet, hogy csaltak az érzéseim, dehát idõnkint átadjuk magunkat a teljesen meg nem alapozott benyomásainknak.

12:07 Nem is kell törõdnünk a Hoffmann-házzal, hiszen karnyújtásnyira itt van a Hoffmann-kút és már jön is szembe Bea széles mosollyal, a háttérben pedig ott tornyosul a Nagy Vendéglátó, Mészáros János, alakja. 3 köbcentiméter kiváló minõségû párlatot nyújt át, megtiszteltetés, aztán nagyon érzékletes elnevezésû bort is emlit (nem kaptam belõle), végül azonban jön a lényeg: a komplex húsleves, rengeteg érdekes ingredienssal. Agglegények szoktak ilyet fõzni (aki tud) a barátaiknak. Kenyér, szalonna, hagyma, piros paprika és egyebek találhatók még az asztalon. Mészáros nagyon szeret ilyenkor nagy kötényt kötni, amivel csak azt húzza alá, hogy ha nem foglalkozna mûszaki dolgokkal, kiváló Vendéglõs lehetne belõle. Javasoltam is
neki, hogy béreljen itt egy kis telket és húzza fel a bakancsosok számára - a procc Hoffmann mellé - János bácsi kunyhóját, alapvetõ paraszti ételekkel és italokkal. Nem reagált még rá, azt viszont a lelkünkre kötötte, hogy ha felérünk Dobogókõre, akkor köszönjük meg az Igazgató Úr közremûködését, akinek múzeumában készült a kiváló leves. Elõre bocsátom, hogy meleg kézfogás kiséretében megtettem.

Elmúlt dél, túl sokáig nem társaloghatunk, Friciék is beértek. Megkapták a Mária-padnál leadott üzenetemet, arra viszont csak most derült fény, miért is vagyok ennyire elõl. (Nekem kimaradt a szentkereszti sörözés.) Nekilódultunk a Szakó-nyeregbe vivõ útnak. Fenn annyi hasznuk volt belõlem, hogy a jó sinre tereltem nagykalapos társainkat, aztán elengedtem õket Dobogókõ irányába. A Jász-hegy kellemes sétaút, amelynek végén, a Múzeumban megszerezzük az igazolást és Igazgató Úrral biztositjuk egymást kölcsönös rokonszenvünkrõl. Legközelebb, õsszel, ugyanitt.
Ezután bevonultam a Büfébe, megrendeltem a sok földi jót és kényelmesen majszoltam a lila hagymás zsiros kenyeret.

13:30 Legalább húsz perc kikapcsolódásra jogom van - gondoltam. Amint azonban colámat szürcsölöm, Frici izgatott arca jelenik meg az ajtóban. Hát én hol vagyok - kérdi. Nem értettem az aggodalmát mindaddig, amig azt nem közölte, hogy már jó ideje várnak almás rétessel a Matyi-büfé elõtt. Puff! Tényleg, még a szurdok elõtt dicsértük a kitûnõ dobogókõi almás rétest, a baj csak abból lett, hogy én a fenti büfé termékére gondoltam, õk meg a Matyi készitményére. A nekem szánt sütemény már az asztalon párolgott, vételárát Lokár Gábor "finanszirozta", amiért is e helyen nyilvános köszönetemet fejezem ki. Megköszönni, persze, inkább a türelmüket kellett,
hiszen pénz jobban szokott lenni, mint idõ, pláne egy elõször látott vénemberre. Gyorsan elfogyasztottam a rétest és indultunk a fagyos katona felé. Az útban lévõ legázolt magántulajdont szabályosan megkerültük, majd azt mondtam, hogy ezután sziveskedjenek futásnak eredni, mert a nagyon kellemes lejtésû úton sok percet nyerhetnek. Tanácsomat megfogadták és többet nem láttam õket.

A következõ szakaszról már korábban irtam pár sort, ezért mellõzném is az egészet, ha a Torina környékén meg nem szólit Takács Györgyi és egykori magashegyi túrázó István fiam felõl érdeklõdve, hosszasabb beszélgetést nem kezdeményez. Én csak alacsonyhegyi túrákat tettem életemben, ezért érdeklõdve hallgattam Györgyi szövegét, amely alapos ismeretekrõl tett tanúságot. Beszélgetésünknek néhány villanyfénykép lett az eredménye, amelyet itt is megköszönök. A nagyközönséget azonban inkább az fogja érdekelni, amit már többször megirtam és ami újból és újból bekövetkezik. Vastag nagybetûkkel kellene leirni, hogy a beszélgetés a legjobb alkalom az eltévedésre. Amint mendegélünk, egyszer csak felriadva kérdem: hol vagyunk most? Ez az erdõ nem olyan, amilyennek lennie kellene. Mert, ugyebár, azt csak a kezdõk gondolják - meg mondják - , hogy minden erdõ egyforma. Egyáltalán nem az. Hátrafordulva láttam, hogy nem végzetesen mentünk tévútra, mert száz méterre hátrább néhány együttérzõ lélek integetett felénk. Gyorsan elvégeztük a kiigazitást, minden rendbejött. Most jön a tanulság aláfestése. Kérem szépen, én ezen a szakaszon legalább harmincszor jártam, irásos dokumentumom van arról, hogy ebbõl 13, éjszakára (2 és 3 óra közé) esett. Tessenek tehát érzékelni, milyen következményei vannak annak, ha egy mindkét felet érdeklõ témába merülünk bele.

15:10 Tölgy-ikrek Már csak a Lom-hegy nyergén kell átjutni a P+ vonalán. Rutin-munka, a jelzés jól követhetõ, csak éppen hazug ott, ahol nem illene. Azt állitja ugyanis, hogy a Lajos-forráshoz vezet, holott a gerincen a Holdvilág-árok felé kanyarodik. Közlöm is ezt a kisded csapatban haladó társaimmal, akik fentebb rátérnek az egykori katonai útra, ami nem a P+, de nincs baj, mert párhuzamosan halad az erdõben menõ (hazug célt feltüntetõ) festett úttal. Az viszont baj, ha a nyeregbe felérve, ráfordulunk a P+-re, mert akkor a Lajos-forrás helyett a mélyben fogunk kikötni. Találkoztam már ezt a keserûséget bejárt dinamikus társakkal, akiknek élénk vérkeringést tükrözõ arca bizonyitotta, hogy nem kis dolog visszamászni a helyes ösvényre. Az ugyanis P négyzet alakjában átveszi a P+ szerepét és - továbbra is a rakétás úttal párhuzamosan - valóban Lajos-forrásra visz le, ahol Feidiga Károly kis-nagyleánya várja egy kempingszéken (vagy autóban) ülve az érdeklõdõket.

15:50 Lajos-forrás. Innen végig kocoghatóan, szintben vagy lejtve halad a S+. Félóra sem kell és

16:16-kor már a Janda-kulcsosháznál vagyunk. Ha a kedves pontõr barátunkkal a Hosszúhegy alól együtt jöttünk volna ide, akkor nem kellett volna akkora kanyart tennünk a Hoffmann-kút felé, mint amit megtettünk és már régen itt lennénk. A teljesitménytúrázás azonban idõnkint az egyszerû dolgok túlbonyolitásában rejlik, amik rendszerint a falusi emberek érdeklõdését kelti fel. Õk ugyanis gyakran javasolnak sokkal egyszerûbb megoldásokat, de mi már csak ilyen flúgos fickók vagyunk, akik nem hallgatnak a tapasztalt, helybeli emberekre.

Jandától gond nélkül jövünk lefelé, esetleg Pomáz szélén adódik lehetõség rossz utcaválasztásra, dehát az sem tragédia. Fõ az, hogy a Z-re leérve ne balra, hanem jobbra menjünk, mert különben - ha következetesek maradunk - a Kõ-hegy tetején találhatjuk magunkat. Két, élen járó nõtársunk, a jelzéshiányban szenvedõ elágazásban (a kék nyomóskútnál) balra lecsap, ketten maradunk a Z-n, ami elég sokára fog csak megjelenni, az elágazásból, sõt egy ideig utána sem látható. Pomázon még mindig figyelnem kell a jelzéseket a jobbra-balra kanyargó utcákban, valamiért nem tudom fejbõl az irányváltásokat. Végre eljutunk a HÉV állomáshoz vivõ útra és hamarosan a célba.

17:25 Azért elmegy az idõ a pomázi tekergéssel, de helyben vagyunk. Kézfogás, gratuláció, csipkelõdés, kitûzõ. Meleg nap volt, sok folyadékot vesztettünk. Pomázon mindig kapható barna sör. Sapienti sat. A rendezõség egy részével eszmét is cserélünk mindaddig, amig hirtelen bejelentik, hogy autó indul Pestre. Az érdekeltek felugrálnak és távoznak. Az egyetlen nyugdijas tovább üldögél még. Õ ráér, hiszen nyugdijas.

Befejezés

Családi vállalkozásnál fogadjuk örömmel és köszönettel mindazt, amit kapunk. Minthogy azonban úgy láttam, hogy az interneten szöveg és kép tûnt fel a Pilis 50-rõl, megkérdem: nem lehetne-e feltenni a résztvevõk névsorát, hogy necsak folklórból tudjuk meg, kikkel is róttuk a kilométereket, hanem a nevüket is olvashassuk. Kétszáz név leirása nem nehéz feladat.
 
 
 Túra éve: 2008
suvlajTúra éve: 20082008.05.10 20:04:12
megnéz suvlaj összes beszámolója
Revans, avagy Pilis 50 másodszor

Tartozott nekem a Pilis. Az elmúlt évben már nekifutottam ennek a túrának de Lajos forrás elõtt úgy elkavartam, hogy még a korrigálástól is elment a kedvem, és ahelyett, hogy visszafordultam volna a helyes útra hagytam az egészet és éz az utolsó két ellenõrzési pontot kihagyva értem a célba. Pomázon a HÉV megállóban pedig csak irigykedtem a sikeres teljesítõket látván és megfogadtam, hogy egy év múlva revansot veszek és gyõzni fogok mindenáron. Éppen azért szeretem kedvelem ezt a túrát amiért sokaknak nem kedvencük. Minimális szolgáltatás, kevés ember, kevésbé ismert és néhol bizony kevésbé követhetõ útvonal, kis pontatlanság az itinerben és így tovább. Ilyenfajta gondolatok kavarogtak a fejemben miközben befutott velem a HÉV Csillaghegy megállóra. 5.56-ra értem oda ami egyszerûen tökéletes, hiszen hattól lehet indulni. Gyorsan ráírom a nevem az itinerre és már indulok is. Alig páran vannak csak itt rajtam kívül és a rajt utáni métereken már két futó halad elõttem. Addig meddig megyek mögöttük, hogy elszúrom a jobbra kanyart a piroson és a lépcsõkön megyek fel mögöttük a rókahegy lábához. Zavar a dolog, mert még ilyen apró kitérõket sem szoktam tenni. Igyekszem mindig a kijelölt útvonalon haladni. A Rókahegyre már nem is követem õket az általuk választott ösvényen, hanem megyek szépen a piroson. Jó kis kaptató rögtön az elején. élvezem, hiszen még friss vagyok. Konokul megyek fölfelé, igaz csak sétálva. Futósra terveztem a mai napot de emelkedõkön – legalábbis efféléken – nem futok, mert egyszerûen nem tudok, nem bírok. Várom a kóborkutya had támadását ami ezúttal elmarad, az elõttem haladó futókhoz szalad oda két lelkes kutya de messzirõl is jól látom, hogy a farkukat csóválják (mármint a kutyák), hát ebbõl sem nem lesz híradó fõcím ma este (“Fiatal túrázót téptek szét megvadult kutyák a Budapesthez közeli...”). Alig hogy átmegyek az ürömi úton két autó áll az úton egymás után. Hát ez meg!? Elhaladok az egyik mellett és azt látom, hogy a vezetõ ülésen egy nõi táska. Átfut az agyamon, hogy micsoda felelõtlen emberek vannak de akkor már a másik autó mellett haladok. Csak úgy menet közben bekukkantok és mit látok? Meztelen férfit és nõt ahogyan szerelmi kapcsolatukat mélyítik. Úgy igazán lendületesen, mintha hosszú ideje nem találkoztak volna... Mázlitok van, gondolom és gyorsan továbbállok. Ha ezt két hét múlva csináljátok ugyan ebben az idõben, akkor elõször a T100 lelkes hada, majd még vagy 1000 ember lenne a közönségetek. Figyelem! Kijelölt túristaúton legfeljebb csak puszilkózni!!! Ott van a mosoly a szám szélén végig a Kevélyre felfelé menet. Néha belekocogok és 7 óra után 5 perccel már meg is kapom az elsõ bélyegzõt: Kevély-nyereg. Hosszú, jól futható szaksz következik egészen a következõ pontig, Szurdokaljáig. Van egy kis bozótharc a P+ úton Csobánka elõtt de nem vészes. Az viszont már itt feltûnik, hogy kullancsinvázió van. Kicsit letértem az útról egy rövid technikai szünetre és rögtön 8-10 amatõr vérszívót seprek le a nadrágom száráról. Hamar átérek a településen és a pontig felváltva futok és sétálok. A két futó sráccal kerülgetjük egymást egy ideig, majd elhúznak. Hogy hova azt nem tudom, mert két ponttal késõbb már nem látták õket és még csak nem is hallottak róluk, de ne szaladjunk ennyire elõre! Szurdok-alja pontot követõen a tanösvényen haladok, kedvelem ezt a részt. Pilisszentkereszten úgy döntök megreggelizem. Teszem ezt menet közben és magabiztosan haladok tovább. Buszfordulónál visszakanyarodó bal, majd templom után jobbra. Emlékszem tavalyról, hogy innen egy jó szakaszon nagyon ritkásan vannak csak jelek de nem zavar, tavaly felderítettem ezt a szakaszt alaposan. Futogatok-futogatok, elérem a következõ pontot (Mária pad) de a pontõr sehol. Ügyet nem csinálok belõle, biztosra veszem, hogy ha megyek majd tovább, akkor szembetalálkozunk. Kaptatós rész jön. Meglepõdök rajta, hogy mégis milyen könnyedén megy. Egy évvel ezelõtt ködben kapaszkodtam ugyanitt felfelé és szenvedtem, most pedig egykettõre fent vagyok. Alig pár tíz méterrel az aszfaltút elõtt jönnek a pontõrjeim és ha már így összefutottunk hát pecsételnek. Iszom egy kis szódavizet az egyetlen extra szolgáltatást maximálisan kihasználva és már futok is tovább. Szó szerint, mert nagyon jól futható, lejtõs szakasz következik. Öröm ilyenkor futni. Ragyogó napfényes idõ, néhol szûk, máshol szélesebb erdei ösvények. Ember sehol, csak a madarakat hallani, énekelnek, rikácsolnak, nem gyõzök betelni az élménnyel. Örülök, hogy éppen most, és éppen itt vagyok. Hányszor eszembe jutott ez a héten, a monitor elõtt gubbasztva! Tábortûz, fõzéshez készülõdés, Hoffmann kút, pont. Pecsét és kis kóstoló a frissen szeletelt szalonnából, hogy ez mennyire jól esik! Megyek tovább a Z+ jelen, majd P+ helyett P- jelen. Egy kis pontatlanság az itinerben! Legalábbis azt hiszem, mert P+-nak nyoma sincs. Szigorúan monoton felfelé következik, majd hosszan a gerincen. A cigarettázós túrázókat látva már biztosan tudom, hogy mindjárt Dobogókõn vagyok. Huh, ezt megúsztam. Nem állok meg elmagyarázni, hogy hogyan kell szerintem a túrabotot használni, elvégre nincs rá okom: mindkét szemem épségben megúszta. Ugye, hogy mindig van minek örülni? Túristamúzeumben pecsét, Matyi büfénél az egyik asztalnál megpihenve lenyomok egy balaton szeletet és már repülök is a sárgán lefelé. Nagyon szeretem ezt az utat, itt aztán lehet haladni! Megijjedek magamtól, hogy néha milyen tempót diktálok. Az erõs tempó ellenére is hosszú szakasz, jó sok idõbe beletelik mire Tölgy-Ikrekhez érek. Közben pár tíz-méter elkavarás, nadrágról kullancs-leseprés és csak hallgatom-hallgatom a madarak énekét. Egyedül vagyok, csak nekem énekelnek. A Tölgyikrek után már Lajos forrás irányába haladok. Gúvad a szemem annyira nézem a jeleket. A tavalyi eltévedés emléke kísért pedig a megoldás még az egyszerûbbnél is egyszerûbb. A biztonság kedvéért P+ és Z háromszög jelzések találkozásánál elõveszem a térképet. Kezemmel követem a helyes út minden apró kanyarulatát, még a szintvonalakra is figyelek. Akkor még nem is tudtam de érdemes volt memorizálni az utat. 2-3 percen belül tarvágáshoz érkezek. Jel egy darab sem, mégis magabiztosan haladok. Kicsit fölfelé, kicsit többet lefelé és íme az utolsó elõtti pecsét. Hajszál “pont”osan dél van. 6 órája vagyok úton és megvan a negyvenegyedik km is. Olyan gyorsan érem el a következõ pontot, hogy még én is meglepõdök rajta. Kicsit beszélgetek a pontõrrel a Janda Vilmos kulcsosháznál, iszok egy kis vizet és nekirugaszkodom az utolsó 5 és fél km-es szakasznak. Szinte már sajnálom, hogy mindjárt vége. Futnék még, mennék tovább, fedezném fel az erdõk ösvényeit de helyette már Pomáz utcái köszöntenek. Betonkeverõ zúgása, biciklisek az utcán, emberek, az a fajta állat amibõl ma csak olyan keveset láttam. A HÉV állomáson választhatok magamnak kitûzõt. Több féle is van, a különbözõ ellenõrzési pontok momentumainak fényképével és nevével, a Tölgyikreket választom. 6 óra és 50 perc menetidõ, elégedett vagyok. Sajnálom, hogy túl vagyok rajta, megélni jobb, mint késõbb csak felidézni. Pihenek kicsit egy padon, aztán jön a HÉV és hazafelé veszem utam, hiszen vár otthon a kedves és vár otthon a finom leves. A kellemes fürdõrõl és a jól megérdemelt pihenésrõl nem is szólva! Majdnem álomba ringat a vonat és közben arra jövök rá, hogy nem is a Pilis tartozott nekem, sokkal inkább én tartoztam neki. Jövõre ugyanitt.
 
 
zomberTúra éve: 20082008.05.10 18:35:01
megnéz zomber összes beszámolója
Pilis 35
Túratársam nem akart 50-esre menni, én sem annyira bántam ezt most, egyébként is általában ezen a napon a konkurenciát látogatom, úgy gondoltuk legyen Pilis 35. A reggeli héven nagyon csodálkoztam, hogy szinte alig jönnek túrázók (mondjuk a rövid indítási intervallumon és a rövid szintidõn is), de hát azt sohasem bánom, ha nem tömegelünk egy túrán, bánják a szervezõk (ha akarják). A Kevélyre mindig öröm felmenni, Szentkereszt mellett a Szurdokban mindig öröm sétálgatni, de az útvonal a Pilis, általam kevésbé "használt" területeire is visz, és ez mindenképpen jó. Az idõ pedig egyenesen csodáltaos volt, ennél tökéletesebbet kitalálni sem lehetett volna.

Itt elfogynak a pozitívumok. Igyekszem visszafogott lenni, a puritán szervezés és a lakonikus, ugyanakkor hibáktól nem mentes ititner sokat levon a túra értékébõl. Ami viszont a szívem mélyéig megdöbbent, az az, hogy ezen a túrán nem adnak kitûzõt. És értsem meg, hogy ez azért van mert az 50-en meg oklevelet nem adnak... Nyugodtan lehet gyerekesnek nevezni, de nekem hiányzik a kitûzõ. 6 éve teljesítménytúrázom, azóta a lakásban egy kiemelt helyen gyûjtöm õket és a hat éve alatt ez volt az elsõ túra, ahol nem kaptam kitûzõt. Enélkül is eljutottam volna a döntéshez, de ez a tény segített ahhoz, hogy ez legyen az elsõ túra, ami mellé az agyamba felvésem 'soha többé' :(
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.05.09 10:10:33
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Pilis 50

A borongós, szombati reggelen a rajt-intervallum végét célozom be a HÉV-vel, mivel 8 óra 30 perces teljesítési idõben reménykedem . Elbúcsúzom Békásra tartó új szerelmemtõl és gyors nevezés után 7.25-kor rajtolok. Az egész "nevezési procedúra" abból áll, hogy fizetek, és felírom a rajtidõmet a pecsételõ lapra. Kicsit szemetel az esõ, de oda se neki, irány a Róka-hegy.

A csúszós, sáros emelkedõn a Saucony terepcipõ máris meghálálja a bizalmat: rendkívül jól tapad, nem csúszik. Hamar felérek a hegyre, az enyhe lejtõn az ürömi mûút elõtt kocogásba váltok, ami a kóbor kutyáktól hemzsegõ környéken alaphiba! Két mérges, közepes termetû kutya ront rám a bozótból. Kapkodnak a lábam után, tehát lassan, feléjük fordulva hátrálok kb. 30 métert. Sajnos alkalmas botot nem találok hirtelen, pedig szívesen odacsaptam volna egypárat (hiába, túrabot a nyerõ!!!) :-) Mielõtt erõsítésük érkezne, lemaradnak szerencsére, és valami gallyat is szerzek. A harmadiknak érkezõ eb bölcsen távol marad. Átkelek a mûúton, és végre irány a Nagy-Kevély. Utolérem és üdvözlöm a Vándor Csillag, Kerek Repkény és túratársnõjük alkotta hármast. Katonákat, és más túrázókat elõzve, jól kilépve 65 perc alatt vagyok a fatoronynál.

Sajnos kilátás nuku: hatalmas a pára. Gyorsan lekocogok a nyeregbe, és begyûjtöm az elsõ pecsétet. Több TTB tagot üdvözölhetek itt, majd lefutok Csobánkára. A falun átkelve betolom a második szendvicsemet is, majd a faluból kifelé csatlakozom egy kis keverés erejéig kedves budaörsi ismerõsömhöz és Corradi Surdhoz. Egy idõ után szólok, hogy inkább ne menjünk vissza a Kevélyre Szentkút felé :-) Vissza a K jelzéshez, és az éppen odaérkezõ, kissé megcsappant TTB-s különítményhez csapódunk. Hamarosan ellépek, a lejtõsebb részeket szépen megfutom, és hamarosan a Szurdokalja parkolónál vagyok. Itt már a "kistávosok" veszik át jól megérdemelt oklevelüket, én persze betolakszom egy pecsét erejéig.

Átkelek a szinte mindig borongós, és gyönyörû Szurdokon, és jó tempóban tolom a talicskát Pilisszentkereszten keresztül. Tiszta szerencse, hogy a "Szurdok" teljesítménytúra seprésekor kb. ezen a Z jelzésen jöttünk szembõl, így viszonylag biztosan haladok a kissé gyengén jelzett úton. Máriapadnál újabb pöcsét (idõ : 10.57), és újabb kemény mászás a Kétbükkfa-nyeregig. Akkor a pára, a köd, hogy az aszfaltutat, szinte csak akkor veszem észre, amikor rajta állok. Fõrendezõi frissítõpont. Két pohárral fogyasztok a túra egyetlen szolgáltatásából a szódából. Jól esik egyébként, kezdem erõsen unni meggyes izoitalom ízét.

Innentõl nagyon várom Dobogókõt, sörrõl, meleg kajáról álmodozom. Kicsit együtt kocogok lefelé egy rutinos, sokszoros teljesítõvel, a 8.30-as teljesítési idõ szerinte is meglehet.Elhagyom õt is, majd elnézek egy elágazást, de egy éppen megelõzött pár utánam szól, köszönöm nekik újra! Minek fut az ember, ha nem ismeri az utat? :-) De azért nem csökkenõ lelkesedéssel vetem magam a Z négyzet jelzés kellemesen ereszkedõ ösvényére. Ezt az év végi, bebukott "Dobogókõi-hegyifutóversenyen" nagyon megkedveltem. Kocogás közben egy apró, kellemetlen ütést érzek a lábamon. A futóharisnyát dicséri, hogy semmi sem látszik rajta, holott otthon egy kb. 20 centi hosszú, véres, felületi sérülésre bukkantam ezen a helyen. Hamar a Hoffman vadászháznál vagyok, és az ott sétálgató munkásokat kezdem zaklatni pecsétért, majd kiderítem a leírásról, hogy ezt a kútnál fogom megkapni 200 m-el odébb :-) 11.45-kor rá is kerül a pöcsét a lapra, alighanem a BEAC MAXI fõrendezõje adta.

Irány a Szakó-nyereg a szépen felújított Z+ jelzésen (ezt mintha egy TTB-s csapat követte volna el nemrég:-) ). Kapaszkodás közben bekéredzkedik az utolsó szendó is a hasamba, nem is tudom mi volt nehezebb : mászni vagy enni felfelé menetben. Leküzdöm a meredek, csúszós falépcsõket, és végre szintben haladok. Túratársakat elõzgetek közben, és megállapodok magammal, hogy 13 .00-kor mindenképpen tovaindulok Dobogókõrõl. A fennmaradó idõ jut kajálásra. Kicsit elõ-elõbújik a Nap, de nem nagyon bír a párával. Elhaladok a szomorúság virágai mellett a körút bejáratánál :-( , és 12.35-kor pecsételek a múzeumban. Megvan a szintemelkedés 90%-a! Egyértelmû, hogy Matyi büfé: kávé+sör+hotdog. Néhányan idõznek csak itt, kényelmesen eszegetve. 12.50-kor restart :-)

Telehassal nem kezdek el azonnal futni, de pár perc után elõzgetés és tûz Fagyos-katonáig. Innentõl tempós séta Tölgyikrekig, kicsit spórolok egy nagy hajrára majd Lajos-forrástól. Lomhegyet a P+ -on kell kerülni, és ezzel a kemény kis mászással a maradék szintemelkedés is "kivégzõdik". Itt van egy kis bibi a leírásban szerintem, hiszen P négyzeten kell végül az ellenõrzõpontig eljutni. Itt a hátralévõ távot firtató kérdésemre 10 km a válasz, ami a leírás szerint kb.7. Sebaj tûz! Lassan, majd egyre tempósabban kocogok le a Janda Vilmos kulcsosházig, ami tuti nem 2 km-re van Lajos-forrástól, hiszen kb. 25 perc tempózással jutottam odáig! Az utolsó pecsét jön és nagy futás, elõzgetve Pomáz határáig a Z háromszögön lefelé.

A kertes részen nem merek futni, elég egy kutyás sztori egy napra. Itt mát látom, hogy 8 órához leszek majd inkább közelebb, de sajnos Pomáz bizony bitang hosszú! 20 percem van még, de több kutya is az utcán van. Kínomban jobbról elõzök egy Family Frost autót :-) Végre a téglás kerítésû, aszfaltozott utcák jönnek , de márcsak 10 perc van! Kanyarogva követem a jelzést, szerencsére mindig jól fordulva. 5 percnél vagyok a fõútnál, egy tábla szerint 500m a HÉV állomás. 2 percnél vagyok a sarkon a nagy áruháznál, az állomáson Egy túratárs mutatja a cél helyét. 1 perccel vagyok talán a 8 órán belül, de legyen kereken 8 óra. Átveszem a kitûzõt, oklevél nincs sajna :-( Dj_RushBoy idõzik itt még, a Zemplén 50-re készülõdve.

Végülis szép túra ez a "Pilis 50" (Pilis hazai pálya), az ellenõrzõpontok korrekten megvannak, szolgáltatás gyakorlatilag nincs. Ha nem magas a nevezési díj,akkor ez nem is baj, ha vannak normális kajálási lehetõségek az útvonalon (a dobogókõi Matyi büfétõl pl. nem sajnálom a zsét). Mivel az adott idõszakban teljesített túráim számát az oklevelek átpörgetésével számolom a legkönnyebben, ezért sajnálom, hogy itt nincsen. Dehát ez van, ezt kell szeretni (vagy nem szeretni).
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20072007.05.05 22:37:11
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Pilis 35

A pénteki matek elõadás nem volt olyan unalmas, mint amilyennek általában találni szoktam, de nagyon lassan múlt az idõ. Pedig még késtem is 10 percet (igaz, hogy az elõadóval együtt léptem a terembe :) ), mert elõzõ este hajnalig írtam a beadandót és frankón elaludtam, úgyhogy a szaktársam ébresztett. Egyszer aztán csak letelt a másfél óra, s örömittasan mentem a CBA-ba bevásárolni a túrára. Közben kiderült, hogy a tervezett 3 fõs bandánk 2-re redukálódott, de 2 ember is lehet tömeg, így nem féltünk. :)

Anikóval szépen felzakatoltunk Budapestre, anyukája készített nekünk finom vacsorát, amit (és a szállást szintúgy) nagyon köszönök. Ettünk, beszélgettünk, gondoltuk, megnézzük a túra útvonalát, de Zizi, a fekete cica kisajátította a Pilis térképet, így ez csak részben sikerült. :)

Reggel korán keltünk, de a tervezett hévet így is sikeresen lekéstük. :D Azért csak odaértünk Csillaghegyre, s a rajthelyen Vándor Csillag ácsorgott, Gudlukingot várta. Neveztünk, közben megérkezett az imént említett személy, majd Sir Dan is és szép lassan nekiindultunk az elsõ emelkedõnek. Gudék gyorsan elléptek, mi lányok, 3-an haladtunk együtt.

Az idõ borús volt, de még nem volt annyira „sûrû” a levegõ. :) Miután felértünk egy magaslatra, lett némi rálátásunk a környezõ hegyekre, amiknek a tetején ködsapka csücsült. Nagyon jó volt az erdõ illata, a harmatos levelek, virágok teljesen megbabonáztak, kicsit kiélhettem fotózási vágyaimat. :)

Nemsokára Vajonmerre lépett ki a párafelhõbõl, rövid szóváltás után indult is tovább, mi meg cammogtunk. :)

A Kevélyen erõs füstszag csapta meg az orrunkat, láthattuk a tûz pusztítását. :( Kilátás nem volt, viszont volt egy olyan fura érzésünk, mintha tulajdonképpen épp a „semmi”-be tartanánk, mert a sziklákon kívül, ahol épp lépdeltünk, minden hófehér volt a sûrû köd miatt. Nekem tetszett, olyan jó kis vadregényessé tette a túrát. :)

Kevély nyeregben nem idõztünk sokat, leereszkedtünk Csobánkára, ahol némi tévutak után csak ráleltünk a megfelelõre, s nemsokára kiértünk a településrõl, nem túl bizalomgerjesztõ táji elemek között. Telt az idõ, beszélgettünk sokat, aztán Gudluking hívta Vándor Csillagot, hogy várja õt a pilisszentkereszti cukrászdában. Közben jött Szurdokalja, majd a szurdok, ami (mondanom sem kell) nagyon kis klassz volt. Jó is, hogy ilyen ködös idõ volt, szerintem ez teljesen illett a hangulatához. :) A felsõszakasz-jellegû kis patak a fából tákolt hidak alatt kanyargott, néhol kisebb vízesésekké alakult. Anikó nem szokott túrázni, így nem tudott nagyon tempózni, Vándor Csillag elköszönt, ketten maradtunk.

Pilisszentkeresztrõl felfelé kellett menni megint, útitársamon láttam, hogy fáradt, meg-megvártam, de egyszer csak azt mondta, hogy neki nincs kedve végigjönni, ezért visszafordult, mert felvázoltam neki, ha továbbjön, sokáig nem lesz lakott település. Így neki mára ennyi volt. :(

Én meg másztam tovább felfelé. Egyre melegebb volt, lassan már esõerdõben éreztem magam, mentem, mert volt mit hozni a szintidõn. Aztán egy helyen nagyon csúnyán benéztem a jelet, le se írom, mert tényleg nagyon gáz, de szerencsére találkoztam egy 50-es távon levõ fiatalemberrel, akinek volt színes Pilis térképe és jól megnéztem, hogy merre vagyunk, így visszataláltam az utamra. :)
Vidáman dalolászva haladtam, mert senki nem volt a környezetemben. Aztán tõlem balra egy cserkészlány pattant ki hirtelen a bokorból, szegény nem számított arra, hogy abból az irányból jöhet valaki. :) Sokáig egy szép kis egyszemélyes ösvényen haladtam, a nedves ágak simogatták az arcomat, meg vizezték tovább a ruhámat, de jól éreztem magam. :)

Egyszer csak kétségbeesett keresgélést hallottam a susnyán túlról, gondoltam a sárga jelet kereshetik, ezért jól átkiabáltam, a két nõ hálálkodva mászott át a mocorkáson. Ezután jóformán a célig együtt haladtam velük. Egyrészt mert néha váltottunk egy-két szót, meg jó volt „annyira nem egyedül”, meg nekik volt színes térképük. :) Szerencsére nem zavartak el. :D

Volt egy szép gerincút, ahol elõttem, meg mögöttem, meg úgy velem egy magasságban egészen tiszta, üde volt a levegõ, lejjebb viszont tiszta köd volt minden. A felhõk felett. :)

Mikor kiértünk az erdõbõl, be Pomázra, kissé elõbújt a Nap, és kegyetlen fülledt meleg lett. Elhosszantoltunk a célig, ahol épp elcsíptem a hévet, majd az úton egy másik túrázóval beszélgettem. A déliben ettem gyrost, csöveztem egy jót, míg fel nem tudtam szállni a Göcsej IC-re. Aztán polgárpukkasztottam az elsõ osztályon. :D
Hamarosan eleredt az esõ és arra gondoltam, azért jó, hogy most nem ázok. :)

Nagyon szép túra volt ez a Pilis, örülök, hogy eljöttem. Jövõre 50esre megyek. :)