Túrabeszámolók

 A túráról beszámoló és képek ide kattintva érhetõek el.

PILISI TRAPP 40 20130831 beszámoló után SZURDOK 40 20130714.

Ez a 2013-as év 4. TeljesítményTúrája, egyedüli felutazással DUNAÚJVÁROSBÓL, új vonattal Délibe, Hév, aztán benevezek 186-os számmal, 1+8 =9 és 6 = 96. Jó mi?

Ráadásul 18:06-RA érek be 40-EN.

U96-ként rám volt Írva, Csörögi Joe-val, és Nánásiékkal 30 után mentem...

Szépen sütött a NAP.

Volt nálam Vodka is...

Sikeres TTúrázók már úton voltak közben ment az UKK 100, ezen az útvonalon ment ti is tudjátok, a SZURDOK 40/30.

Idén a Bölcsõ-hegyre is mentünk...

Nagy-Csikóvárra kétszer mentem fel, otthagytam az itinert.

Bölcsõ-hegyre is, otthagytam a nagy tájfutós harciasságomban a vizet. Nem a VodkáT!

A Hegedûs Róbert Emlékhely után rám tört valami furcsa magány, 39 km-nél fölfelé... Nánásiék a 18:00 Busszal mentek el, én a 19:00-sel...

Hév, aztán futottam mint aki lopott a Délibe, 2 perccel az indulás elõtt sikerült felszállni, Dunaújváros felé. Aludtam... Szinte. Telefon, sikerült...

2013. Forrai U96. 1990 ÓTA.

Ja, gyertek a Meteor 50-RE 20130914. Szombat... Csók.

Útvonalkövetõ 100 extra

2013.07.13.



„Tovább a völgyben itt valahol

Virágok nyílnak itt valahol

Igaz szerelemnek itt valahol

M0-ásnak hívnak itt valahol”

(Kiscsillag: Itt valahol – pontatlan idézet)



A túra elsõ különlegessége rögtön az indulási idõ volt, ugyanis szombat délután öttõl fél hétig lehetett indulni, ilyen idõpontban eddig még nem rajtoltam túrán (pedig a cseheknél meg a szlovákoknál találkoztam már jó néhány elbaszott rajtintervallummal, például péntek délután 3, vagy szerda 23:30). A biztonság kedvéért eggyel korábbi vonattal mentem a rajtba, mert a késõbbivel nem tudtam volna csak pár perccel 5 után rajtolni, s tudtam, hogy az a pár perc is sokat fog számítani. Még a Keletibe összefutottam Rafterrel, valamint a vonaton Gallinával és barátjával, egy-két túrázó volt még rajtunk kívül a vonaton. Isaszegen még elég kihalt volt az állomás, de lassan azért érkeztek az ismerõsök, többek között a Somogyi-család, akik félig túrázóként, félig rendezõként vettek részt az eseményen, ügyelve a nemek megfelelõ elosztására is, valamint a Mezei házaspár, s nem sokkal utánuk a Gethemobil egy Fõrendezõvel is megérkezett. Gyors nevezés után csatlakoztam Mezeiékhez a kocsma meglátogatásában egy kávé erejéig, ezalatt kényelmesen át tudtam lapozni az itinert, s arra a megállapításra jutottam, hogy hasznosnak fog bizonyulni az elkövetkezendõ huszonpár órában. A délutáni rajtnak hála, délelõtt még némi süteményt tudtam készíteni útravaló gyanánt, ennek a felét el is osztogattam az indulás elõtt, majd ezután Gethe úr még a második vonat beérkezése elõtt útjára indította maroknyi csapatunkat.



Az Isaszegi csatáról már jól ismert útvonalon kezdtük meg kirándulásunkat, a Szobor-hegyet megmászva hagytuk el Isaszeget. Nagyjából idáig tudtam haladni a többiekkel, mert ezután szûk, benõtt ösvényeken vitt a túra útvonala, ahol én inkább óvatosabban szoktam haladni, hogy elkerüljem a különbözõ vágásokat, karcolásokat, csípéseket és egyéb sérüléseket, így jelentõsen lemaradtam az elejétõl. Az elsõ pont a Honvédsíroknál volt, egy gyors pecsét és néhány fotó elkészítése után indultam is tovább. Hamarosan megelõzött a túra késõbbi élmezõnye, a Rushboy-Atros-Moiwa-Csorgo négyesfogat. Innen egy még borzasztóbb ösvényen mentünk, az út helyén egy sûrû akácerdõ volt, nehezen tudtam csak átküzdeni magam rajta. Hirtelen balkanyar után egy rövid kaptató, s máris a Kálvária-hegyen voltunk, ahova elfelejtették kitenni a matricákat, de már jött is szembe a Fõrendezõ római kettõ, hogy ezt pótolja. Itt utolért Gudluking, akinek itinerjébõl kimaradt az 5. és 6. oldal, valamint Rafter is, s ezt a hármas formációt egészen a Kevélyig tartottuk. Rövid idõre újra érintettük Isaszeget, majd hosszú, unalmas szakasz következett a 3. pontig a Bolnokai-erdõig. Itt beértek Popeye-ék, kicsit beszélgettünk, ám az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tempónk alacsonyabb az övéknél, de azért Kerepesig próbáltunk velük haladni, aztán a 4. pontnál, míg a kérdésre kerestem a választ, el is léptek tõlünk. A Szár-hegy megmászása következett, közben visszapillantva szép kilátás nyílt Kerepesre. A csúcson kiderült, hogy egyikünk figyelmen kívül hagyta az elõzõ ponton a kérdést, így kisegítettem egy fénykép megmutatásával, majd ahogy zsebre tettem a telefonomat, lefele szépen kiesett onnan, persze hiányát már csak akkor vettem észre, mikor már jól lementünk a fenébe, így indulhattam a Szár-hegy újbóli megmászására. Szerencsére nem kellett teljesen visszamásznom, mert a mögöttünk érkezõ csapat megtalálta a készüléket, s eljuttatta hozzám (ezúton is köszönet érte). Szilasligetre értünk, itt ismét az Isaszegi csatáról ismert útvonalon haladtunk. A falu szélén lévõ alternatív frissítõállomásra is betértünk egy üdítõ erejére, majd a Hungaroring mellett haladtunk a Gyertyános irányába (Forma-1 rajongóként mindig pozitív élmény a Hungaroring közelében túrázni). A hegyre mászva már kezdett romlani a látási viszony, de végül nem vettünk elõ lámpát, anélkül is eljutottunk a 7. pontra, amit Pinkert úr õrzött. Itt picit hosszabb pihenõt tartottunk, megvacsorázunk, majd nekivágtunk a túra éjszakai szakaszának.



Mogyoród irányába ereszkedtünk le a hegyrõl, majd rövid városi rész következett, amit az M3-as felett átkelve hagytunk el, s érkeztünk meg a 9. pontra a Homok-hegyhez. Ez egy elég komfortos pont volt, vécé, szék, sõt, még egy heverõ is akadt a fáradt túrázóknak. Kellett is a pihenés, ugyanis ezután egy igen technikás szakasz következett, ráadásul a szalagozás is elég koncepciótlan volt, úgyhogy fokozottan kellett figyelni. Miután átverekedtük magunkat a kidõlt fákon, majd az égig érõ füvön, nem könnyebbülhettünk meg, ugyanis, bár innen már széles úton haladtunk, de mély homokban, ami nagyon megnehezítette a haladást, talán rosszabb volt, mint a bozótos. A következõ, Bodzás ep. után aztán valamelyest normalizálódtak a terepviszonyok, s elértük az Öreg-hegyet. A többiek az ismertetõ táblánál megálltak egy picit, s én kerültem elõre, ami elég nagy hátrány volt, ugyanis a lámpám fénye elég halovány volt, így nem láttam az ösvényt, amelyen fel kellett volna másznunk a Fóti-Somlyóra, s a zöld négyzeten indultunk el a hegy alatt. Még láttam is egy négyzethez hasonlító kopott jelet, de nem néztem az itinert, hogy milyen jelzést kell követni, azonban mikor folyamatosan a hegy aljában haladtunk már elég gyanús volt, s az itinerben lévõ térképre pillantva rögtön megállapítottuk haladási irányunk helytelenségét, s egy toronyiránt induló ösvényen korrigáltuk. A pont megtalálásához elõ kellett vennem a tavalyi Fóti-Somlyóról az emlékeimet, valamint Rafter figyelmére is szükség volt, ugyanis én simán elmentem mellette, de végül megleltük a 11. pontot. Gyönyörû kilátás volt innen, nem is nagyon akarózott továbbindulni, hosszasan nézegettük a panorámát. Következõ pontunk a Fóti-Somlyó csúcsa volt, ám az ellenõrzõ pont elõrébb volt, így a csúcskõig végül nem mentünk el, hanem lefelé vettük az irányt, Fótnak.



Itt egy hosszabb urbanizált szakasz következett, ám elõtte még hátravolt a Fáy-présház, ahol a pecsét mellé frissítést is kaptunk, nagyon finom müzliszelet és gyümölcslé formájában, ez nagyon jól esett, mert a folyadékból eléggé kifogytunk, s míg feltöltekeztünk megelõzött bandrás és orsipanka párosa. A pont után egy nyomóskútnál megtöltöttem az üvegemet, majd Fót központja felé vettük az irányt, ahonnan az itinerben tévesen forgalmasnak titulált (egy darab jármûvel nem találkoztunk) Kossuth Lajos utcán a vasútállomáshoz értünk. Innen egy hosszú egyenes úton kellett sokáig menni a vasúti sínekkel párhuzamosan, majd egy U alakot leírva, az M2-es felett áthaladva elértük az Alagi templomromot. Rövid aszfalt, majd földútra váltottunk, a Mogyoródi-patakot elérve viszont egy szûk ösvényre értünk. Az itiner erre a szakaszra szúnyogharcot prognosztizált, ez elmaradt, de volt helyette csalánharc, ami eléggé benõtte az ösvényt, így örültünk, mikor végre kiértünk Káposztásmegyer házai közé. Ismét városban túráztunk, a szöveges leírás és a szalagok alapján könnyen odataláltunk a 15. ellenõrzõpontra, a Farkas-erdõben lévõ játszótérre. Itt korlátozott mennyiségben gulyásleves volt a szolgáltatás, ami jó forró volt és (2-9 marék só hozzáadása után) nagyon finom, valamint desszertnek egy piskótaszeletet is kaptunk a leves után. Kávéval is kínáltak a pontõrök, de itt nem éreztem szükségét (délután, amikor meg kellett volna, akkor meg nem tudtam beszerezni). Hosszabb pihenõnket követõen a Szilas-patak felé vettük az irányt, majd igazolás után a Megyeri hidat céloztuk be, ezen keltünk át a Dunán. Útitársaimon itt eléggé úrrá lett az álmosság, de ezt most kevésbé bántam, legalább tudtam kényelmesen fotózgatni. Átkelés után egy darabig a folyó partján haladtunk a 17. pontig, ami szintén egy kérdésre válaszolós pont lett volna, ám a felsorolt lehetõségek közül egyik sem volt igaz a kérdésre, így egy fényképet készítettem a tábláról igazolásképp. Hátat fordítva a Dunának Budakalász felé vettük az irányt, az Omszki tavat elmellõzve értünk Budakalász HÉV-állomáshoz. Az állomás mögött, egy emlékmû elõtti padokon tartottunk pihenõt, melyet a többiek alvással, én reggelizéssel töltöttem.



A pihenõ után nekivágtunk a túra második, nehezebb felének. Egyrészt a folyamatosan emelkedõ hõmérséklet, másrészt a hátralévõ szint miatt volt nehezebb a második rész, ugyanis a 3700-ból még csak bõ 800-at tudtunk le, azaz a háromnegyede az emelkedõknek még hátra volt. Én ennek ekkor kifejezetten örültem, ugyanis a sok egyenes rész eléggé megviseli a futómûveimet, s Budakalászon hosszantolva már eléggé fájtak a lábaim, de aztán az emelkedõn a más izomcsoportok átmozgatása megoldotta ezen problémámat. Eleinte nyílt részen haladtunk, szerencsére jól ki volt szalagozva az út, ugyanis ezen a bokros részen – talán a tereptárgyak hiánya miatt – nemigen voltak jelzések. Beérve az erdõbe aztán már jól követhetõvé vált a zöld sáv, valamint az emelkedõ is egyre intenzívebb lett, de mivel eddig nem nagyon mentünk felfele jó tempóban tudtam haladni, le is hagytam a többieket, akik még mindig küszködtek az álmossággal. Hamar eljött a Z+ elágazása, amin átkötöttünk a már jól ismert pirosra, mely felvitt a Nagy-Kevély csúcsára, ahol a 18. pont volt. A többiek eléggé lemaradtak, mert hiába vártam rájuk, csak nem akartak jönni. Már körbefényképeztem az egész hegyet, s elhatároztam magam a továbbindulásra, mikor megcsörrent a telefonom. Wudu hívott, a zöld keresztet kéknek nézték, s továbbmentek a Kevély-nyeregbe, kikerülvén a csúcsot, s kértek, hogy vigyek matricát a pontról. Sajnos ezt nem tudtam teljesíteni, ugyanis itt zsírkréta volt az igazolóeszköz, így javasoltam nekik, hogy kiránduljanak fel a Kevélyre ezen a kellemes vasárnap reggelen. Lefelé még találkoztunk, mondtam nekik, hogy már nem várom meg Õket, megyek tovább.



Ennek az volt az oka, hogy édesanyám a Szurdok teljesítménytúrán haladt, s megbeszéltük, hogy a Janda Vilmos kh.-nál találkozunk, s onnan együtt megyünk. Ez így nem teljesen valósult meg, mert a be nem tervezett pihenõk miatt én kicsit el voltam csúszva az idõvel, de késõbb sikerült utolérnem Õt. Igyekeztem fokozni picit a tempót, ám a meleg miatt nem volt egyszerû. A Pilis barlangjairól ismerõs sárga sáv következett, a Mackó-barlangnál csak egy gyors igazolás idejére álltam meg, s szaladtam is tovább lefele a meredek ösvényen. Ezután egy régen járt rész következett az Oszoly csúcsára, jó ideje nem voltam már ezen a hegycsúcson. A szép kilátás megtekintése után egy elég meredek, csúszós ösvényen kellett leereszkedni a sárga háromszögön, néha nem sokon múlt, hogy ne seggen vagy hason csúszva érkezzek meg a hegy aljára. Újra piros, Csobánka. Itt már elég éhes és szomjas voltam, de nem éreztem motivációt, hogy levegyem a táskámat, így halogattam a frissítést, ráadásul elhaladt az út egy szederfa mellett, arról szemezgettem párat. Ezután következett a túra legveszélyesebb szakasza a Pomáz-Szentkereszt mûúton, s bár még nem volt túl nagy a forgalom, de igen nagy tempóban haladnak az autósok itt általában. Szerencsére épségben átértem a kritikus szakaszon, s már a piros négyzeten mentem a Csikóváraljai-th. felé, ahol már mindenképpen meg kellett állnom frissíteni. Mintha a rendezõk ezt kitalálták volna, ugyanis egy meglepetés önkiszolgáló frissítõpont volt kihelyezve, müzlivel, gyümölcslével, kólával. Elõbbi kettõbõl bõséggel fogyasztottam, s máris komfortosabban kapaszkodtam a Csikóvár oldalába. Janda elõtt aztán hirtelen meghatványozódtak az emberek, a kb. 100 méteres oda-vissza szakaszon több emberrel találkoztam, mint ahányan összesen részt vettek a 100-ason. Innen egy jó darabig elég sokan voltak körülöttem, de azért még nem volt annyira zavaró, fõleg, hogy a Nagy-Csikóvárra felfele jobban elcsoffadtak, mint én, így még elõzni is tudtam párat. Csikóvár után most egy extra betétkör jött a Lajos-forrás felé. A ponton meglepetésemre két nagyon kedves ismerõs volt a pontõr, Kaledit és Túramanó személyében. S még nem volt vége a meglepetéseknek, ugyanis a hosszútávosok itt komplett reggelit kaptak, választható péksüteménnyel (sajtos-baconos kifli vagy kakaós csiga), valamint kakaóval. A túra elõtti héten ezen rágódtam, hogy vasárnap reggel hogy fogok kakaót szerezni, s már le is mondtam a dologról, de a túra szervezõi újra kitalálták a gondolatomat (ráadásul az általam preferált márkát választották Õk is).



Sokat dobott a hangulatomon ez a pont, s szinte szárnyaltam fel a Bölcsõ-hegyre a meredek kaptatón. Fent pont elfogytak a matricák, mire megérkeztem, így a betongyámok (mi a … az a betongyám???) számának felírásával igazoltam ittjártamat. Kellemes ereszkedéssel zárult a betétkör, jöhetett a Holdvilág-árok. Szerencsére nem voltak túl sokan az árokban, lehetett haladni, bár a létránál pár percet sorba kellett állni, de nem volt zavaró. A ponton, melyet Szötskéék õriztek sikerült végre beérnem anyukámat, így a célig együtt haladhattunk. Tölgyikreket most elõször a piroson közelítettük meg, korábbi Szurdok túrákon mindig a Salabasina-árkot választottam, de most sajnos nem fért volna bele az idõbe. A ponton Rita8-tól kaptuk meg az igazoló pecsétet, majd rövid ivószünet után indultunk is tovább a Szent-kúthoz. A friss, jó vízû forrásban kicsit lemosakodtunk, s palackjainkat is feltöltöttük, közben utolért Barta úr, vele is váltottunk pár szót. Innen már csak le kellett szaladni a 28. pontra, mely a Szurdok-aljánál volt, s itt létesült a frissítõpont. Itt különváltunk, anyukám elõrement, mert Õ nem szeret megállni túra közben, meg úgyis lassabban megy az emelkedõn, én viszont hosszabb szünetet akartam tartani a ponton. Egy bõ fél órát el is töltöttem, míg eszegettem a zsíros és lekváros kenyereket, valamint a lábamat is kicsit felfrissítettem egy kis szellõztetéssel, masszírozással. A Dera-patak után most egész járható volt az ösvény, s a várttal ellentétben Szentkereszt elhagyása utáni nyílt részen is elég elviselhetõ volt a hõmérséklet. Klastrom-kútnál efemm és padler szörppel várták az áthaladókat, egy pohárral én is ittam, majd Hutaiúttelepet elhagyva megkezdtem az emelkedõt. Ezen a részen eléggé elálmosodtam, ez kitartott a túra végéig, de sajnos kávéhoz csak kitérõvel juthattam volna hozzá, s arra most nem nagyon volt idõ. A Z-S+ elágazásánál értem utol anyukámat, együtt emelkedtünk tovább a Zsivány-sziklákig, ahol ismét Pinkert úr pontõrködött. Innen már csak másfél km volt Dobogókõig, amit elõbb a kéken, majd egy jól kiszalagozott csapáson közelítettünk meg. A cél a korábbi évekkel ellentétben nem a turista múzeum elõtt volt, hanem egy nyaralóház kertjében, illetve pontosabban a ház teraszán, ami meglehetõsen szûkös volt, ha 4-5 embernél többen tartózkodtak ott egyszerre, az már zavaró tömegnek tûnt, a korábbi cél azért tágasabb, kényelmesebb volt. 15:30-ra értünk ide, így fél órával belül voltunk még a továbbindulási limiten. Egy negyed óra pihenõ után indultunk el az extra körre.



A Rezsõ-kilátó fele indultunk, majd rövid kilátás után már szaladtunk is le a S-n, kerülgetve a kirándulókat. Fényes-forrásnál szokás szerint a Strack család várt minket pecséttel és pezsgõtablettával. Lukács-árkot keresztezve a régi S-n még sokáig csodálhattuk az árok kanyarulatait, majd azt elmellõzve a Rám-szakadékot vettük célba. A pont, hol DonRazzinoék pecsételtek, a völgy elején a forrásnál telepedett le. A Rám-szakadékon való keresztülmászás meglepõen gyorsan ment, nem találkoztunk senkivel, így jól tudtunk haladni a saját tempónkban. A szakadékból kiérve a padoknál kicsit megpihentünk, majd szalagozott ösvényen mentünk a Rám-hegy aljáig. Bár hivatalosan nem volt benne a túrában, de azért kimásztunk a hegy csúcsára. Visszaereszkedve, még mielõtt elkezdtük volna a meredek kaptatót, tettünk egy pár méteres kitérõt a Miklós-forráshoz, mert nem biztos, hogy elég lett volna a vizünk a célig. Ezután már nem tudtuk tovább halogatni, következett az utolsó, egyik legkomolyabb kaptató, vissza Dobogókõre. Elõbb távvezeték alatt, majd az erdõben futott ösvényünk, s szép lassan, egyszer-kétszer megállva felértünk. A Thirring körutat elérve épp szembetalálkoztunk bajnai sporttárssal, Õ a sima százasnak csinálta épp a betétkörét. Még egy pont volt hátra, a Hegedûs Róbert emlékhely, ahol a pontõrtõl még egy müzliszeletet is kaptunk, s már csak végig kellett menni a körúton a csúcsig. Idõvel nem álltunk túl jól, a fél nyolcas beérkezés nem látszott megvalósíthatónak (az online kiírásban az volt feltüntetve célzárásnak), de belepillantottam az itinerbe, ahol 19:40 szerepelt célzárásként, így bajnaival elõrementünk, s az utolsó pár méterbe kicsit belekocogva épp beértünk 19:40-re. % perccel késõbb édesanyám is megérkezett (utólag megnézve a Szurdok 40 itinerbe 19:45 volt célzárásnak feltüntetve), átvettük a díjazást, és szedelõzködtünk is, mert 8-kor indult az utolsó busz. Szerencsére nem voltak rajta sokan, így kényelmesen telt a hazaút, számomra fõleg alvással.



Képek

 

Útvonalkövetõ 100 / 100 extra & 9. SZURDOK 40 / 30 rendezõi értékelés

2013. július 13-án délután 17:00 és 18:30 között indultak útjukra a 2003-ban alapított Útvonalkövetõk Klubja 10 éves jubileuma alkalmából megrendezett 100 km-es teljesítménytúra résztvevõi. A túra útvonalának kialakításakor fontos szempont volt, hogy minél több helyszínt érintsen az UKK által korábban rendezett túrák részleteibõl.

Ennek megfelelõen a túra Isaszegrõl indult, akárcsak a legelsõ UKK által rendezett ttúra, az Isaszegi csata emléktúra - 2004. április 4-én. A túra elsõ 3,6 km-e Szobor-hegy érintésével a Honvédsírokig megegyezett a legelsõ Isaszegi csata emléktúra útvonalának kezdetével. Tovább a jelenlegi résztávok által lefedett útvonalon (de ez közös szakasz egyben a szintén egyszeri alkalommal rendezett Éjszakai Hadjárat útvonalával). A következõ, hosszú egyenes pedig az 55 km-es táv végével azonos - a Bolnokai-erdõig, igaz, ellentétes irányban.

A Bolnokai-erdõtõl Fótig tartó útszakasz az évente változó útvonalú Fóti-Somlyó 30 ttúra jellegzetes helyszíneit fûzte fel: Kerepes, Szár-hegy, Szilasliget, Gyertyános, Mogyoród HÉV állomás, Homok-hegy, Öreg-hegy, Fóti-Somlyó. 

Fót után következett az exkluzív útszakasz, Káposztásmegyer és a Megyeri híd érintésével Budakalászig, amerre eddig még nem vezetett más (gyalogos) teljesítménytúra. Közben az Alagi templomrom és az ott kihelyezett bélyegzõ a "Régi templomok nyomában" túra hangulatát idézte.

Káposztásmegyeren meleg kaját kaptak a résztvevõk és igény szerint kávét, az álmosság elûzésére.

Rövid pilisi szintgyûjtés (Nagy-Kevély, Mackó-barlang, Csúcs-hegy, Oszoly-tetõ) a Szurdok teljesítménytúra útvonalát  a Janda Vilmos kulcsosháznál érték el és innen együtt haladtak tovább a SZURDOK teljesítménytúra mezõnyével. Eredetileg a kulcsosházban pihenhettek volna azok, akik túl korán érnek ide. Egyrészt ilyen nem volt, másrészt a kulcsosház bejáratánál lévõ fába agresszív lódarazsak költöztek, akik a figyelmeztetõ táblák ellenére is megtámadták a Szurdok túra mezõnyének elejét. Így itt a kiszáradt Hajós Ferenc-forrástól kerülõutat kellett kijelölni, az ellenõrzõpont pedig a kulcsosház mögötti tisztáson várta a túrázókat. Innen hivatalosan 4:40 után lehetett továbbindulni a Nagy-Csikóváron át Lajosforrás felé.

A betétkör Lajos-forrás érintésével a Bölcsõ-hegyre ennek a túrának már eleve a részét képezte. Azonban a Vaskapu-szikla és a Rám-hegy látogatásának hatósági tiltása miatt a Szurdok ttúra útvonalába is beépítettük, fõleg a Vaskapuhoz vezetõ emelkedõ pótlására. A Salabasina-árok felkeresése ezúttal sem volt kötelezõ, viszont a lehetõséggel élõk az ott szerzett élményeken kívül a célban a szokásos képeslappal is gazdagodhattak.

Szurdok alján az autóspihenõnél a szokásos piknik várta a résztvevõket. Pilisszentkereszt elõtt a patakparton pedig a szokásos lapuleveles-csalános (igaz, a Gödöllõi-dombságban voltak ennél rosszabb szakaszok is). 

A túra napján ideális idõjárási feltételek fogadták a résztvevõket és most nem voltak más, jelentõs konkurens rendezvények sem (hosszabb, 100 km-es túra nem volt a környéken, vasárnap pedig semmi más ttúra). Ennek megfelelõen a 9. alkalommal rendezett Szurdok teljesítménytúrára 308 fõ nevezett. Az UKK 100 túra ennél jóval családiasabbra sikerült: 51 fõ nevezte elõzetesen szándékát, ebbõl nem jött el a túrára 7 fõ. 44 fõ indult a 100 km-es túrára, ebbõl 2 fõ még május 25-26-án, bejárással. 

TÚRASTATISZTIKA - ÚTVONALKÖVETÕ 100

Elõzetesen nevezett: 50 fõ + 1 fõ a helyszínen.

Nem jött el: 7 fõ.

Indult: a túra napján 42 fõ (+ 2 fõ májusban, bejárással).

Útközben feladta: 6 fõ (2 fõ a Megyeri hídnál, 3 fõ Csobánkán, illetve 1 fõ Dobogókõn).

100 km-es "normál" távot teljesítette: 25 fõ + 1 fõ a Salabasina-árkon át,

110 km-es extra változatot 9 fõ + 3 fõ a Salabasina-árkon át.

Összesen 38 fõ teljesített legalább 100 km-t (ebbõl 2 fõ májusban, bejárással).

TÚRASTATISZTIKA - SZURDOK 40 / 30

• SZURDOK 40-re nevezett: 144 fõ (142 fõ a túra napján + 2 fõ, szalagozás + ... fõ, bejárás)


• SZURDOK 30-ra nevezett: 167 fõ (166 fõ a túra napján + 1 fõ, szalagozás + ... fõ, bejárás)


• SZURDOK 40-et teljesítette: 87 fõ + Salabasina-árkon át 30 fõ = 117 fõ (ebbõl 2 fõ szalagozással, Salabasina-árkon át + ... fõ bejárással)


• SZURDOK 30-at teljesítette: 161 fõ + Salabasina-árkon át 21 fõ= 182 fõ (ebbõl 1 fõ szalagozással, ... fõ bejárással)


• SZURDOK 40-et feladta: 4 fõ + 29 fõ átnevezett a 30 km-es távra = 33 fõ


• SZURDOK 30-at feladta: 8 fõ + 6 fõ átnevezett a 40 km-es távra = 14 fõ


• SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 30 fõ (40 km) + 21 fõ (30 km) = 51 fõ.


• SZURDOK túrára nevezett 2013-ban összesen: 144 + 167 = 311 fõ, teljesítette valamelyik távot: 117 + 182 = 299 fõ.

 A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy (újra ?) eljöttek, pontõreinknek és seprûinknek pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.

Hevér Gábor, fõrendezõ

 szia emberek,az UKK100..

jó volt..

Szurdok teljesítménytúra 2012 rendezõi értékelés

2012. július 1-én ismét Pomáz – Dobogókõ irányban rendeztük a túrát. A tavalyihoz hasonlóan ismét rendkívüli forróság jellemezte a túra idõjárását, azonban a rendezvényt megelõzõen, a bejáráskor még viszonylag kellemes hõmérsékleti viszonyok mellett járhattuk (és szalagozhattuk) végig a túra eredeti útvonalát. Másnap telefon az erdészettõl: mit keresnek a szalagok a Vaskapu-szikla környékén, amerre – az eddigi évekkel ellentétben – nem mehet a túra, akárcsak a Rám-hegyre, mert állítólag veszélyes (?). Én inkább azt kérdezném meg, hogy mit keresnek a terepmotoros nyomok a Vaskapu-szikla környékén? Vagy a motorosok talán nem zavarják a fészkelõ madarak és ilyen-olyan védett növények nyugalmát, csak a kijelölt (és amúgy is kitaposott) ösvényen zihálva felérkezõ (teljesítmény)túrázók…?

 Továbbá, ugyanezen a napon rendeztek a térségben egy hegyi kerékpáros verseny is, amelynek útvonala szerencsére csak egy rövid szakaszon (Tölgyikrek – Morgó-hegy között) egyezett a mi túránk útvonalával. Viszont ez azzal járt, hogy kivezényelték az összes hadra fogható természetvédelmi õrt és figyelmeztettek, hogy a mi rendezvényünket is fokozottan fogják ellenõrizni.

 A túrázók így végül is egy lényegesen könnyebb, erõsen lebutított túrát járhattak végig, extrémitást a terepi nehézségek helyett így már inkább csak fentebb említett hõmérsékleti viszonyok jelentettek.

 Ennek fényében a túra statisztikája - 2012:

• SZURDOK 40-re nevezett: 133 fõ (129 fõ a túra napján + 3 fõ, szalagozás + 1 fõ, bejárás)


• SZURDOK 30-ra nevezett: 117 fõ (110 fõ a túra napján + 7 fõ, bejárás)


• SZURDOK 40-et teljesítette: 64 fõ + Salabasina-árkon át 28 fõ = 92 fõ (ebbõl 3 fõ szalagozással, Salabasina-árkon át + 1 fõ bejárással)


• SZURDOK 30-at teljesítette: 136 fõ + Salabasina-árkon át 9 fõ= 145 fõ (ebbõl 7 fõ bejárással)


• SZURDOK 40-et feladta: 3 fõ + 39 fõ (!) átnevezett a 30 km-es távra = 42 fõ


• SZURDOK 30-at feladta: 10 fõ + 1 fõ átnevezett a 40 km-es távra = 11 fõ


• SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 28 fõ (40 km) + 9 fõ (30 km) + 1 fõ (utána feladta a 30 km-t) = 38 fõ.


• SZURDOK túrára nevezett 2012-ben összesen: 239 + 11 = 250 fõ, teljesítette valamelyik távot: 226 + 11 = 237 fõ.

A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy a nagy forróság ellenére is eljöttek, pontõreinknek és seprûinknek pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.

                                                                                               Hevér Gábor, fõrendezõ

2013. SZURDOK 40.

Idén második alkalommal indulok, U96 jelzéssel...

Forrai László. Mindenkinek sikeres elsõ vagy sokadik TTúrát! Útvonalkövetõk 100 és 100 EXTRA HAJRÁ!

---

30 km.

2012. SZURDOK 40/30.

Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 224 és 223 számú versenyzõk.

2012. #1. Ver. 1.1

-- ---- - --- ---- --  ------------------------ Elsõ teljesítménytúránk 2012-ben.

RAJT: UKK2003.

8 után indulunk el, többekre rákérdezek, kapom a válaszokat. Betonon írom a NEVEZÉSI LAPOM. Csaba az asztalon... Nagyon a HÉV-rõl szálltunk le, Dunaújvárosból jövünk, meg BKV... Jóóó.

Mielõtt futnánk, a CBA Boltba megyünk be, nézegelõdünk, vásárolunk, van minden.

Tájfutóval találkozunk, megkérdezzük elõször vagy már sokadjára; SZURDOK 40; Igen-igen, tûz.

Sietünk mi is lassan, úgy gondolkodunk, kergetnek.

El is nézzük a Z sávot, a 3. pont elõtt, a hangokra kiugrunk az erdõbõl a Janda Vilmos Kulcsosházhoz. Szinte repülünk.

FOTÓK készülnek.

Kaptató jön, itt van mögöttünk az elsõ páros, kérdezem melyik rajtszámmal; nem tudom.

Na föl az elsõ PECSÉTELÕHELY-re: NAGY-CSIKÓVÁR. Ok.

Itt már látni távolabbi jövõnk helyeit is. És!;

Lefutunk a Holdvilág-árokhoz, a Meteor létrára. " Tériszonyosoknak nem ajánlott!" P kereszten járunk. Elötte nagyon szép a földes kimarás. Gépi munka lehetett szerintem, CSABA is osztja.

Az út végén Kislány alig mer lemenni a létrán. Várunk.

Lent fotó fel, a Remete barlangot is, mégis... PECSÉTELÕHELY: Holdvilág-Árok. Ok.

Találkozunk elõször a DEBRECENI versenyzõkkel, 12-14 körül a létszámuk még!

Reméljük a legjobbakat, egyébként elõre írom, egymást elõzgetjük sokszor, kérdezõsködünk, viccelõdünk, meg ezmegaz. Közös vízfogyasztásunk Rekord. Meg.

É-ÉNY-ra fel a Salabasina-kúthoz, itt 1969-es dátumú tábla, Víz.

Jön a harmadik élõ PECSÉTELÕHELY: TÖLGYIKREK. Ok.

Jön az a beígért, figyelemfelhívós útszakasz; a DUNA MARATON Kerékpáros, a végletekig poros útszakasz. Itt a S sávot nézzük el a portól.

A DEBRECENIEK szembõl érkeznek, útbaigazítjuk egymást, segítünk egymáson. GO.

Az É-ÉNY irány Tölgyikrektõl NY-ira vált, s sikerül sok minden után a TORINA rétet megnyerni, itt leszakad a víz rólunk, zuhanyzunk... 

Csabának felhívom a figyelmét a Pilisi Parkerdõ ZrT. erdei autó-motoros-terepjáros-gyalogos útján egy motoros õrültre.

Nyeljük a port, aztán csak elérjük a eligazító táblát, Csabának itt megtetszik a TV-relé ( Dobogókõ ). Nem-nem, szalagozás itt a múlandó bodzán, erre.

Nemsokára nagyon meredeken az eddigieket lefele tesszük meg, szinte liftes zuhanunk alá, Csabi cipõje, ami drágábban adja az életét, kezd zombiként viselni. Poros is.

Itt megegyezünk abban, hogy felfele nagyon sokszor jobb menni, fõleg ha csak úgy kirándulgatunk, sétálgatunk, nézegelõdünk, hi-hi.

----------- Negyedik PECSÉTELÕHELY: Szent-Kút. Ok.

Nagyon kedves nõ story-zik egy 22 km-es távról...

Mi leisszuk magunk mellette... Vki fotózik, mi is bekerülünk a gépbe, ok. Én Máriát nézem, fotózok is, nyugodt, szép hely. Búcsúzunk.....

Még jelezzük, jövünk! :)

Tovább le, Orzságút, ez a motorizációs elvonási tünetünket gyorsan helyrerántja, II-osan a POMÁZ-DOBOGÓKÕ országúttal haladunk, majd keresztezzük, és a TTT zászlaja alatt berohanunk az 5. PECSÉTELÕHELYRE: SZURDOK. Ok. ( Névadó! )

Itt sok a Paradicsom, zsíros kenyér, LILAHAGYMA... Elõkerül még a pomázi MILÁNÓI szalámim is, önálló átváltozós állapotú, kémiailag azért még nem önálló periódusos rendszerbeli elem, el is kezdem enni, CSABA saját szendviccsel, eddig még nem is láttam hogy evett volna. 20 km-nél vagyunk.

Jön a SZURDOK, ez egy tanösvény, számozott táblák amik több 100 Millió évekrõl írnak, lazán, de szépen, hisszük, látjuk a víz mire képes. a hidak pofásak, ide-oda, ide-oda megyünk rajtuk, elkap a Rayman 2 ügyességi játék nosztalgia. Meg a 3.

Fotók.

Pékeren ( Pilisszentkereszten ) ahogy hívom egyedülállóan, beérnek a 228-as és környéki versenyszámú "versenyzõk", szépen meleg van már, 34 fok kb. Nagyon várjuk a Klastrom-Kútat, nálunk lévõ vízzel a sapkánkat áztatjuk, felcsapkodjuk a fejünkre!

A pékeriek házaikban, azok sikongatnak, akik medencét építettek így, vagy amúgy...

Szépen LEKASZÁLT füves Terület mellett elhaladunk, dõl a fotó. PECSÉTELÕHELY: Klastrom-Kút. Ok.

Nemsokára a napfény alatt, egy elígazító tábla jön, Z sáv, S kereszt ( Dobokókõ felé 5.2 km ), meg Narancssárga festés.

Jobbról a leírt murvás út, haladunk.

A Vaskapu-Szikla kimarad idén...

Mária-padtól balra a P kereszten a 7. PECSÉTELÕHELYRE érünk a Vaskapu-Völgyben! Itt megint észrevesszük hogy fotógépbe kerültünk, Dobogókõn találkozunk aztán, meg is kérdezzük hogy hol leszünk képként, ígéret a netre tõlünk is. PECSÉTELÕHELY: Vaskapu-Szikla. Ok. Egyébként a Nagy-Szoplák mellett a völgyben vagyunk, a Római út mellettünk, nincs messze KÉT-BÜKKFA-NYEREG, de még a PILIS-NYEREG BE is berepülhetnénk, Fekete-Kõre is. .... ... .. . . . .. . . ..... . 

Vissza Mária-padra, itt crossmotoros találkozó alakul.

Tovább a Római úton, a debreceniek újra, 3-an jobban talpon....

Megint kiérünk a Két-Bükkfa-nyereg közeli útra, keresztezzük, majd korábbi TTT-elnökünket ÜDVÖZÖLJÜK, itt látunk Sárkányrepülösöket, meg a Vaskapu-Sziklát, nincs kinek integetni, Pinkert Lászlóra gondolunk!

Erre a PECSÉTELÕHELYRE a K c-n kaptatunk: ZSIVÁNY-SZIKLÁK. Ok.

Sok kép készül, az elemek villognak, merülnek, de a SANYO Eneloop-ot csak ajánlani tudom, nagyon jók. Jó gépbe.

Az ORSZÁGOS K Sávot követve tovább a kaptatón beérünk az erdõvel összesimuló DOBOGÓKÕRE. Jobbra-Balra, Kút, papa integet, viszont, messzirõl egy árust gondolunk OKLEVELEZÕS helynek, rohanunk, aztán nem; odébb a Báró Eötvös MenedékHáz-nál van a CÉL, PECSÉTELÕHELY: DOBOGÓKÕ, SZURDOK 30 végülis, Kitûzõ, Dera-pataki Szurdok a képen, Oklevél.

Ahogy beérünk, szembõl is beér a híres csapat, Ottorinoék, kezet kell fognom, így legyen ötösöm, mondtam is Csabának, õk lentrõl pont akkor fognak befutni.

Vették is a lapot szerintem, Aztán! Nagyon örülünk.

Kimentünk az összeomlás pillanata állapotában a KILÁTÓHELYRE, Fotók! Csóványost nem fogjuk kihagyni, az tuti.

Dr. TÉRY ÖDÖN-rõl készül egy közeli kép, jobb, mint amiket a neten találni. ( A Magyar Túristaság Alapítójának emelte az MTE 1926-ban. )

Errõl jut eszembe a BEAC MAXI 110 résztávja: a TÉRY 80. Csabának emlegetem. :)

Prédikálószékre mutatok, meg itt találkozunk a 7. PECSÉTELÕHELY ffi-nõi tagjaival...

Csabának mutatom, onnan jöttünk volna fel, õ hajléktalanul borul egy közeli padra én is, jó sokáig, reggel hatkor innen buszozunk Pomázra...

Ott egy Pad a levegõbe emelkedett velem, Csaba Fotóz! KV-k.

Barátnõ érkezik Tahitótfaluról... HÉV. BKV. Gyorsított személy. 

2012. SZURDOK 40/30.

Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 224 és 223 számú versenyzõk.

2012. #1. Ver. 1.1

szia emberek,hát akkor a Szurdok..

a teljesítménytúrázó egy bizonyos idõ után beszûkülõ tudattal készül a hétvégére,bakancsot töröl,botot és hátizsákot fényesít,túratársat zaklat telefonon és ttt honlapot lapoz..aztán gerjed..télen-nyáron-õsszel és tavasszal,hogy más évszakot már ne is említsek..a július is így kezdõdött,elsejével – mivel régebben megfogadtuk többen,hogy harminc fok celsius esetén nem túrázunk,ellenõriztük a külsõ hõmérõt,ami reggel félhat tájban mindössze 28 fokot mutatott,tehát túraidõ van..a békávé Pomáznak a szokásos,ha egyszer rendben megy majd,tutira nem találjuk meg a leszállót,de csak erre az évszázadra merek tervezni,erre pedig az itt eldöntött munkák kitartanak,vélem..nagy nevek a vagonban,SzElemér,Hlaci,NOttó,KZsolt..összehúzom magam és félénken kiabálok velük,én is megyek..leszállunk és pénzért papírt veszünk,a papírra kell pecsétet gyûjteni,és ez alapján adnak oklevelet arról,hogy igen,ennyi eszed van..snooker és tenisz van a tévén,hideg sör a frigóban,szeretõ asszony(férfi) az ágyban,és Te elindulsz hegynek föl..,persze,sietsz,mert ki akarod kerülni a meleget,pedig nem fog sikerülni..szóval zöld a jelzés,aztán háromszög,turistaház és Csikóvár,ezeket a hegyeket is a felfedezõjük után nevezték el,akárcsak a Holdvilág árkot,létra és párhetes csecsemõ a pontnál,víz a forrásban,Salabasina árka és az árokban mi néhányan,nyomok nem segítenek,bár a tépkedõs-ragasztós szerint már elõztek meg mások..Tölgyikrek,hosszú ember a pontõr,lassan megszokjuk,egy hete is stemplizett nekünk..Szentkút,gyönyörû hölgy ad kosarat  és pecsétet felajánlkozásomra,közben mise vagy hasonló,csöndben eloldalgunk,Szurdok parkoló,etetõpont,itt is hölgyek és itt is kosár..bezzeg harminc éve..még a Szurdok sem volt,itt van Pilisszentkereszt,elmúlik,Klastrom kút,Hutai elágazás,meleg van,csak éppen hogy a gutaütés kerülget nehányunkat,vizes törülközõ és árnyék,kereszt balról,Mária pad és Zsivány sziklák,és Dobogókõ..kifosztjuk a kutat újfent,van,aki kiszáll, de akin a napszúrás már elhatalmasodott,továbbmegy..és a Fényes forrás tuti,a Lukács árok a szokásos,szóval gyönyörû,ésa Rám szakadéknál lányok és fiúk,forrás,kosár,multivitamin és séta..a víz szembe..fönn már mindegy,és Péter tart pontot egyedül,részvétet nyilvánít,biztos lát valamit rajtunk..arrább párja,forráshoz irányít,mert szagosnak találja a korpuszunkat,de még van fölfelé is..lassulok és magányos leszek,de a haladás történik folyamatosan,Robi emlékkeresztje,sziklák..és máris a cél,kedves túratársnõ emlegeti a Bakonyi Mikulást..igen,ott is megizzadtunk,itt is..

gyönyörû volt,remek rendezés,és részemrõl a forralt bor sem hiányzott,szóval máskor is..lehet,az sem fog fájni.. az útvonalat ne tanuljátok meg,mindig másfelé megy,csak a napfény örök..

Szurdok 40 – szalagozás

(Csak röviden, mert még le sem zajlott a túra, de a beszámolót már megírtam róla.)

A szalagozós társaságot idén EduShow és Bubu és én alkotjuk. Kezdés: reggel háromnegyed három. Befejezés: az utolsó, fél kilences buszt azért sikerül elérni.

Pomázon sötét van, a Janda-kulcsosháznál szintén. Június végéhez képest hûvös a levegõ, szerencsére ez jellemzõ az egész mai napra. Vasárnapra, a túra napjára már hõségriadót ígérnek. Ez be is jön, a napi csúcshõmérséklet az idõpontnak megfelelõ, sõt.

Susnya alig akad az útvonalon, a Nagy-Csikóváron szinte táncolni lehet, akkora a szabad hely. Késõbb a hagyományosan nehezen járható helyeken is azt tapasztaljuk, hogy megszelídültek, könnyebben, de legalábbis kényelmesebben járhatóak, mint korábban.

A Holdvilág-árok könnyen járható, az árok felsõ végében végzett feltárás folytatásának egyelõre nem látszik nyoma. A Salabasinán is különösebb gond nélkül sikerül végigmenni. Odébb Tölgyikrek következnek, majd a sárga sávval jelzett hosszú gerinc, errõl lejtõn trappolunk le a Szent-kúthoz. Reggelizés, fõtt tarját hoztam néhány szelet kenyérrel. A Szent-kút vizét kalciumos pezsgõtablettával tuningolom – nincs is bajom egész nap.

A Dera-patak szurdoka továbbra is gyönyörû és kényelmesen járható. A végében újonnan feltárt barlang száját vizsgálhatjuk. Magányos krosszmotoros gyerek tép el eközben a Szurdok felé. Újdonság továbbá, hogy a motorizált természetjárásnak minden eddiginél több nyomát lehet felfedezni útközben.

A Szurdokot követõ lapuleveles-csalános szakaszt részben kitisztították, csak egy egész rövid részen kell a susnyában lépkedni. Mondhatni, elvész a hely sajátos hangulata.

Pilisszentkereszten teszteljük a cukrászda kínálatát, majd nem sokkal késõbb a Klastrom-kút vizét. A környéken érdekes, narancssárga szalagokkal találkozunk.

A Vaskapu-szikla kimarad, errõl most nem írok.

A Vaskapu-völgy nem marad ki teljesen, errõl is majd késõbb.

A Zsivány-szikláktól szép a kilátás, innen megnézhetõ a Vaskapu-szikla is, például egy erõs távcsõ segítségével.

Dobogókõn kicsi a forgalom, alig lézeng pár kiránduló. Nem maradunk sokáig, még enni sem állunk meg, érezhetõen szoros lesz az érkezés. Viszont kinézünk a kilátóhoz, gyönyörû tiszta kilátás a jutalom érte. Csakúgy, mint a Rezsõ-kilátótól. Nyugaton-északnyugaton a Tribecs és a Madaras-hegység zárják le a láthatárt, elõttünk a Börzsönyben szinte kivehetõ a geotorony a Csóványoson, kelet felé tekintve a Mátra tökéletesen látható, mögötte kikandikál a Nagy-Eged is. Hazaintegetek lélekben.

Lesétálunk a Fényes-forráshoz, amirõl most már végképp nem tudom, hogy látogatható-e. Talán igen, talán nem. A nyomok alapján mindenesetre látogatják. A Lukács-árok kétségkívül érdekes, az útvonal a felsõ végét érinti. A nálam lévõ szalagos szatyrot Bubura bízom, lesétálok az árokban. Járható.

Meglepõen sokadik alkalommal járok úgy a Rám-szakadékban, hogy azon a társaságon kívül, amelynek én is tagja vagyok, nem fordul elõ senki más. Különös. Ezúttal egy fiatal párt látunk sakkozni a völgy bejáratánál, késõbb két túrázót vélek megpillantani a szakadék végében, jóval magunk elõtt, valamint ketten érkeznek szembõl, az elsõ létránál. Slussz. A szakadék szép, és mivel eddigi társainál nagyjából könnyebben járható, sok lehetõség van nézelõdni, fotózni. A Rám-szakadéktól a Rám-hegyig szalagozunk.

A Rám-hegy hivatalosan kimarad – ez a bejáráskor még nem ismert, így felmegyünk nézelõdni.

A távvezeték nyiladékában induló ösvény viszont nem marad ki. Jó meredek, ám idén jól járható is. Nem a mi kedvünkért tisztították ki a nyiladékot: a vezeték vadonatúj faoszlopokon jut el Dobogókõre. A lemenõ Nap fényénél érkezünk fel a Thirring-körútra, kikerül a mai utolsó iránytábla. Ellátogatunk a Hegedûs Róbert-emlékhelyre, a kopjafa bánatosan csillog a napfényben.

Felsétálunk a szerpentinen, papucsos társaság érkezik csúszkálva szembõl. A tetõnél még egyszer kilátogatunk a kilátóba, majd a múzeumnál készül el a célfotó. Nyolc percünk maradt a busz indulásáig, ebbe belefér egy vacsora-elõzetes. Sofõrünk a menetrend betartására kínosan ügyelve kanyarog jármûvével Pomázig. A Bubumobil a hajnali felvételi pontig szállít, innen egyéni közlekedéssel jutok haza.

Fejlemények fejlõdnek. Érik egy szombati újrajárás, és ez megalapozza a következõ, pársoros beszámolót:

Szurdok 30 – bejárás

Vacsora közben Kerek repkény felveti, hogy akár most, azonnal is elindulhatnánk a Szurdok bejárására, legalább nem sülnénk annyit a várható hõségben. Ám legyen. Az ötlet megfogalmazásától számítva másfél óra telik el, és máris Pomázon vagyunk. Lehet menni, bele az éjszakába.

A kisváros nyaralóövezetében egyszer eltévedünk, ezzel letudjuk az összes ilyen irányú programot erre a túrára. Pedig ott a szalag, amit nem egészen három napja kötöztünk ki.

A Csikóvárak oldalából nagyon szép az éjszakai kilátás a környezõ összes településekre.

A Holdvilág-árokban holdvilágnál sétálunk le. Denevér ciripel, bagoly huhog, mindenféle kisállat motoszkál az avarban. Megnyugtató, hogy van valami más is, ami zajt keltsen. Amúgy eléggé félelmetes ez a hely, bár ésszerû ok nincs rá, hogy annak érezzem - igaz, én egy temetõben is tudok félni.

A Salabasina-árok felé nem térünk el, mert már a Holdvilág-árokban is majdnem elestem a saját lábaimban. Így Tölgyikrekig találkozunk egy összegömbölyödött sünnel, néhány eliszkoló õzzel, és egy gyanakvó borzzal. Mindemellett itt is hallunk denevért, baglyot, mindenféle kisállatot az avarban. Van társaság.

Tölgyikreknél – és késõbb a dózerútra visszatérve – megvizsgáljuk a vasárnapi kerékpárverseny szalagjait. Feliratos, és másfelé megy, mint a miénk.

Szent-kútnál alszunk, két és fél órát. A pad nem túl kényelmes – nem erre találták ki –, de legalább jó hûvös van. Aztán le a Szurdokba, fel a Szurdokon, ki a csökkentett üzemû susnyáson. Klastrom-kútnál táborozókat találunk, detoxikáló forrásvizet vételeznek. A szemeiket és az üres üvegeket látva szükségük is lehet rá.

Besétálunk az erdõbe, úgyis kezd meleg lenni, pedig még reggel hét óra sincs. A Zsivány-szikláknál gondolkodunk egy reggelizõs megálláson, de akkor már érjünk fel Dobogókõre.

A hegytetõn a kilátás a szerdaival szemben most párás, az ég inkább szürke, mint kék. Azért szép. A Matyi büfét már nyitva találjuk. Megreggelizünk, aztán a fokozatosan erõsödõ hõségben hazautazunk. Megfigyelhetõ, hogy Pomáztól számítva a visszaút fél órával hosszabb, mint az odaút. Ennyit jelent a hétvégi menetrend és a hosszabb útvonalon járó HÉV-pótló.

Másnap hajnalban a rajtban alkalmatlankodunk, utána pedig a Vaskapu-völgy felsõ végében õrizzük az áthelyezett pontot. Ide is jól fel kell jönni. S a túrázók fel is jönnek, szorgalmasan. Van, aki fáradtan, van, aki kevésbé. Kijár a gratuláció mindenkinek, aki ma nekivágott: ez a túra még a szalagozáskori kellemes idõben is komoly kihívás, a július eleji hõségben pedig fokozottan az. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, a megtisztelõ részvételt! Számos ismerõs érkezett, sok visszatérõ Szurdok-járó, de jöttek jópáran olyanok is, akiket még nem láttunk ezen a túrán - összesen 238-an indultak ma útnak a túrán. (Talán Bubu majd pontosít. :)) Az õrködés végén a 30-as távot söprõ szötskével, majd a Zsivány-sziklák kilátójától Laci069-cel felsétálunk Dobogókõre, majd Laci hazáig fuvaroz – köszönet érte. Jövõre hátha sikerül megegyezni az illetékesekkel, hogy újra a szép kilátást nyújtó Vaskapu-szikla tövében pontõrködhessünk.

-Kékdroid-

Képek a szalagozásról.

Képek az esti-reggeli bejárásról.

Kerek repkény készített egy csomó képet a hozzánk érkezõ résztvevõkrõl. Ezek a képek és még néhány a rendezés napjáról itt láthatóak.

Szurdok 40 - Miklós forrás

Nagy melegre készültünk, de szerencsénk volt. A nagy fák árnyéka és a forrás a környezetet temperálta. Kekdroid jelzése alapján a  szúnyoginvázió is elmaradt és beírásával egyben sikerült megfejtenünk a hétvége egyetlenegy rendkivül nagy kullancsának eredetét is. A reggeli hüvösben a Rám-szakadék emelkedõje nem okozott nagy gondot, pedig tartottam tõle, mivel az elmúlt években a teljesítménytúrák kimaradtak. A pont zárása után Dömös fele a Lukács árkon mentünk le. A ritkás erdõben már érezhetõ volt a meleg. Kiérve a völgybõl a parkolóknál tapasztaltuk meg igazán a nap legnehezebben idõszakát, a forróságot és párás levegõt. 

Az elhagyott és egyben keresett kerékpáros kesztyû a söprû (Attila) hátizsákjába került, gondolva, hogy a célba elöbb érkeznek le mint mi. Ezzel sajnos nagyott tévedtünk, mert a gazdája addigra már bizonyára hazament. Utána fogok kérdezni, hogy mi lett a sorsa.

Szurdok 40

Nem is igaz, hogy elviselhetetlen lett volna a kánikula a szalagozós bejárás napján. A Balaton északi partjának tetszõleges strandján, egy pohár hideg fröccs kortyolgatása közben, tõlem nyugatra a lemenõ Nap fényében sütkérezõ Tanúhegyekkel és mögöttem a nagy gázzal elrobogó esti gyorsvonattal – miközben mosolyogva arra gondolok, hogy ej, ráérünk még elutazni innen – kifejezetten élvezhetõ lett volna az idõjárás. A régi sárga sávon, Dobogókõre felfelé kaptatva, húsz kilós zsákkal a hátamon, nem az „élvezhetõ” szó jutott volna eszembe, ha bárki kérdezte volna, hogy milyen hangulata van a helyzetnek. Mégis, visszagondolva az idõ által megszépített múltra, nem volt semmi gond azzal a bejárással.

Pénteken, nem túl korai reggeli órában szállunk fel Kerek repkénnyel a Heroes of Might and Magic sorozatról elnevezett társaság buszára. A pomázi leszállóhelyeket, Csobánka szélét és a közigazgatásilag kiterjedt Pilisszentkereszt nagyját magunk mögött hagyva, összesen ketten szállunk le Dobogókõn. Elröppentünk egy rövid üzenetet a már szorgalmasan szalagozó Bubúrnak, a válaszból kiderül, hogy a Lukács-árok végén jár, tehát bõ két óra (molyolással együtt) és bõ öt kilométer az elõnye. Tévesen, de itt még úgy véljük, hogy a dobogókõi kis kör végére behozhatjuk a lemaradást. Kisétálunk a hegytetõre, a Dunakanyar lenyûgözõ, mint mindig, a Börzsöny azonban sûrû páraréteggel fedi el magát. Az egyszeri látogató számára nehezen hihetõ adat, hogy a homályon átkéklõ Csóványos légvonalban nincs egészen 26 kilométerre. Némi merengés után nekilódulunk, eloldalgunk a néptelen ösvényen a Rezsõ-kilátó felé, megszemléljük a Prédikálószék tõlünk keletre esõ, árnyas oldalát. Ereszkedésbe kezdünk, szintúton hagyjuk oda a sárga jelzést, élénkzöld, reggeli erdõben kirándulunk komótosan, majd a piros jelzésre csatlakozunk vissza. Tágas irtásnál mászunk kerítést, kihasználva a lehetõséget a létrák tetejérõl való körülnézésre. Tovaballagunk, késõbb szalagok térítenek a Fényes-forrás felé, itt érzem elõször a hátamon cipelt, tekintélyes mennyiségû felszerelést elnyelni képes zsák hátrányát: a belógó ágak elõl történõ hajolgatás már most, a túra legelején is fárasztó mutatvány. Hirtelen bukkanunk fel a Fényes- / Árpád vezér-forrásnál, az önellenõrzõ matricákat Bubu az esõházba rejtette. Mivel lustaságunk és feledékenységünk révén itinert nem (sem) hoztunk, érintetlenül hagyjuk a csomagot. Legurítunk egy-egy literkét a jéghideg vízbõl.

Átverekedjük magunkat a susnyán, vízmosások szabdalják fel az ösvényt, majd meredek, poros utat követ a szalagozás a Lukács-árok felsõ végébe. Tiszta véletlenül elnézzük a kifelé vezetõ szalagozást, és mivel elvbõl vissza lehetõleg nem fordulunk, bent maradunk a meredek falú, kidõlt fáktól torlaszos völgyben. A látnivalók minket igazolnak, óriási sziklaalakzatok között manõverezünk az árok felsõ fejezetét lezáró mély hasadékig. Tavalyhoz képest gyérebb a növényzet, viszont nagyobb a patak vízhozama, néha toccsanással jelezzük egymás felé, hogy sikerült megtalálni a labilis köveket. A csúszós mederben leereszkedünk az egykori kapaszkodós fa helyén, innentõl könnyebbé válik a terep. Odébb meredek, de láthatóan járt ösvény vezet ki a felettünk kanyargó turistaútra. Itt az árokban való továbbhaladást csak néhány, ismeretlen mélységû kõmedencén való átgázolással tudnánk megvalósítani. Kimászunk, leporoljuk magunkat, kioperálom Repkény lábából a mai nap elsõ és utolsó, ám annál méretesebb kullancsát. Lebandukolunk a völgy aljába, papír iránytábla és tûzõ napsütés fogad. Jobra térünk, a Rám-szakadékon ezúttal is sikerül úgy végigbotorkálni, hogy senki más kirándulóval nem találkozunk közben – köszönhetõen részben a munkanapi idõpontnak és a magasfokú hõségriadónak. A tomboló kánikula ellenére is hûvös, sajátos klímaberendezéssel ellátott völgyben kényelmesen lehet haladni, közben a forrásnál elkövetünk egy rövidke megállást. Korlát következik, létra, korlát, megint létra, s megint korlát követi. Jobbra, balra bükkök és hársak magasodnak, árnyékot vetve ránk, törpékre a sziklaóriások birodalmában. Végül elválunk a Rám-szakadéktól, pihenõhelyrõl térünk a szalagozott rövidítõ csapásra, amely egyenesen a Rám-hegy aljához hullámzik át. A kissé benõtt átkötõ után dupla nyíllal ellátott iránytábla indít a hegytetõ felé, át a mívesen faragott kapun. A kopár hegytetõn rövidke körülnézést tartunk csak, a mágikus sziklánál fiatal pár meditálgat és mûvel olyasmit, amit általában hozzáértõk a mágikus szikláknál mûvelni szoktak. (Nem kell semmi extrémre gondolni...) Néhány párás és kiégett tájkép elkattintása után lelécelünk, egészen a Miklós-forrásig vezet a lejtõ. Nem irigylem Komoróczki András sporttársat, mert bár kellemesen árnyékos helyen üldögélhet egy bõvizû forrás szomszédságában, az idillt jócskán elronthatja az itt zümmögõ párszáz zsákmányra éhes szúnyog.

A forrás vizének bevizsgálása után megállapítjuk, hogy a készített fénykép túramozgalmi okokból publikálásra alkalmatlan, tehát visszaslattyogunk a mûútra. Egy veszedelmesen beláthatatlan kanyar után nekilódulunk a veszedelmesen meredek, se nem szép, se nem érdekes nyiladéknak, amelyet kezd felverni valami undok gyom. Szerencsére a régi sárga jelzés rövidesen átköt az erdõ felé, itt több, lefelé haladó kirándulóval találkozunk. Õk tiszták és jólöltözöttek és jóillatúak, ezzel szemben mi porosak és izzadtak és büdösek vagyunk, leharcolt cipõben és egyszerû pólóban. Lassan, nagyon lassan érjük el újra a nyiladék keresztezését, ahonnét meredek, fantasztikus kilátás adódik a Dunakanyar egy szeletére – innét már közel találjuk a Thirring-körút sûrûn járt ösvényét. Ezt szinte végig bejárjuk, érintve Hegedûs Robi kopjafáját és a szerpentin után, a sziklafal aljában az emlékére állított táblát. Nem sokkal arrébb kénytelenek vagyunk újabb szünetet beiktatni, telefonon értekezünk Bubuval, értesít jelenlegi helyzetérõl és elõnyérõl. Elkezdjük visszaszedegetni a felelõtlenül eldobált szintvonalakat, kilátópont enyhíti a kaptató fáradalmait, majd újra Dobogókõn találjuk magunkat. A hegytetõn leülünk az egyik árnyas padra, elköltjük szerény, kolbászból és kenyérbõl álló tízórainkat. Bubu, és az itt csatlakozó Strack-család elõnye kereken negyven perc, indulóban. Megállunk még a buszmegállóban lévõ kútnál, cserkészcsapat rebben szét közeledtünkre. A vízutánpótlás rendezése után frissen, vidáman folytatjuk a bejárást, szinte mintha most szálltunk volna le a Vértes Volán csoffatag, de legalább nyitható ablakú Ikarusáról.

Átsétálunk a régi kék sávhoz, hûs erdõben klaffogunk le az új idõk Kéktúrájához – ha jó a naptáram és az emlékezetem, az OKT 50 vándorai néhány nappal késõbb érnek majd ide. Megnézzük a Zsivány-sziklákat, majd a róluk elnevezett kilátópontot és innét a holnaputáni pontõri tevékenységünk színhelyét, elég biztonságos távolságból. Lesunnyogunk az országúthoz, átkelünk rajta, utána a jelzett utat elhagyva belépünk a Pilis szívének az utakkal teli, vadregényes labirintusába. Emelkedõ követ emelkedõt, erdészeti jármû elõz meg óvatosan döcögve, sofõrje udvariasan integet vissza. Egy ideig jelzett útra térünk, de a Vaskapu-völgy lefelé vezetõ, köves útja helyett a meredeken és hosszan emelkedõ ívet kell követnünk. Õrt álló sziklaoldalak között érünk fel egy laposabb teraszra, zöld rét sarkánál térünk rá a Vaskapu-szikla felé vezetõ ösvényre. Itt észleljük a szalagozó brigádot, Bubut és a Strack-famíliát: Katit, Lacit és Ádámot, aki ezúton lép elõ minden idõk legfiatalabb Szurdok-szalagozójává. A kölcsönös üdvözlések után átkanyargunk a két sziklaív alatt, visszanézünk Dobogókõ vonulatára, majd leoldalgunk a poros, meredek úton a Vaskapu-szurdok közepéhez. Lankásabb, széles ösvény vezet ki Hutaiúttelep elhagyatottnak tûnõ épületeihez. A nyílt terepre érve ismét arcon vág az új erõt nyert hõség, bõszen legyezem magam a sapkámmal. Szerencsére a Klastrom-kút nem hagy cserben, veszünk vizet bõven, a nálunk levõ maradék készlettel egy gyors zuhanyzást is tartok. Este kiszámolom, hogy a napi fogyasztás meghaladta a hat litert, negyvenhat kilométeren ez autóknál elég gyatra értéket jelentene. Bubutól kérünk – megint – pezsgõtablettát, allergiás tünetek enyhítésére. Innen lazán besétálunk Pilisszentkeresztre, ahol közös megegyezéssel nem kanyarodunk el sem a bolt, sem a cukrászda felé. Kár. Igaz, sokkal jobb nekünk átgázolni a Dera-patak susnyásán, ahol hiába próbálom két lábbal letaposni az embermagas csalánt, az újult erõvel úgyis mindig felegyenesedik, mint a keljfeljancsi, és csípéssel torolja meg a támadást. Nagy sokára elérjük a Kéktúra útvonalát, a Szurdok szép és hûvös és árnyas és szép. Bubu megmutatja az itiner idei kiadását, nos, megható a címlapja, szerencsére fekete-fehér változatban nem ismerhetõ fel a képen szereplõ két figura. :) Lebattyogunk a tavaly avarmentessé vált árok mellett a Szurdokalja parkolóhoz, átnyergelünk a kék keresztre, átlendülünk az országúton és a ronda, fekete trutyival telítõdött árkon, majd felballagunk a hosszú, izzasztó parton a Szentkút hûs vizû forrásához. Uzsonnaszünet következik, nagy egyetértésben Repkénnyel újabb adag csemegekolbászt falunk fel és forrásvízzel öblítjük le. A soron következõ kaptatón hamar elfogy az éppen kellemessé vált érzés, újabb adag víz szakad le rólam, így a Morgó-hegy aljában kollektív málaevéssel kell álcázni az újabb pihenõt.

A sárga sáv eseménytelen (ti. unalmas) kanyargóját a titkos ellenõrzõpont kihelyezése dobja fel, a légben terjengõ szag inspirálja a prózai „DÖG” kódot, az érkezõ túrázók két nap múlva lelkesen írogatják. A magányossá vált Tölgyikernél rövid fotómegállást tartunk, utána lecammogunk a Salabasina-kúthoz, a foglalatból vékony sugárban, egyenletesen csorog a víz. Legalábbis Repkény elmondása szerint, mert nekem nincs ihletem betekinteni. Ideiglenesen búcsút veszünk a piros sávon maradó Strack-famíliától, megcélozzuk a túra – szerintem – csúcspontját jelentõ Salabasina-árkon, bõsz szalagozással. (Megjegyzés: ehhez képest szembesülnünk kell azzal, hogy mind befelé, mind kifelé eltüntették munkánk eredményét, így jelentõsen megnehezítve a túrázók dolgát. Elnézést kérek mindenkitõl, a probléma megoldásán dolgozunk, de legalábbis gondolkodunk. Most pedig vissza az árokba.) Az elsõ szakasz, a meredek kikapaszkodásig a bemelegítés, ráhangolódás jegyében telik el. Sõt, az akklimatizálódáséban, odalent a közepesen nehezen járható utat magas relatív páratartalom és a kintihez képest néhány °C-kal magasabb hõmérséklet teszi trükkössé. A kimászás és visszamászás után követkzik az ügyességi etap, kidõlt fák alatt hajlongunk, kúszunk, mászunk, közben szúnyogok hada támad szüntelenül. Végre elérjük a hõn áhított sziklatorkolatot, itt kell kihelyezni a feltételes ellenõrzõpontként mûködõ matricás tasakot. A sziklapárkányról óvatosan lehuppanok, míg Repkény és Bubu inkább a sziklasurrantót veszi igénybe. Két vastag ág segítségével átkelünk egy nagyobb medencén, majd elbúcsúzunk az ároktól, gyéren járt csapást erõsítünk szalagozással. Régi piros kör és sárga kereszt jelzések kalauzolnak a végtelen villanypásztorig, ezen a szakaszon jólesik gyorsan túlesni.

Végre megérkezünk Pankostetõ szélére, a bekerített területen bóklászik egy fehér pólós alak, gyanakvón végigmér minket a távolból. Valami ilyesmi szöveget többször írtam már talán, nem tudom, miért tartják az emberek annyira furcsa tevékenységnek, ha valaki nejloncsíkokat kötöz tereptárgyakra, valamint a növényzetre. Ha valaki tántorog, ostobaságokat üvöltözve, az „csak” részeg, ha egy túra szalagjait rakja ki valaki, az rögtön valami rosszat, gyanúsat mûvel. Puffogás off. Elhagyjuk a nyaralóövezetet, a piros sáv kalauzol a Holdvilág-árok bejáratáig, ahol a piros keresztre térünk át. A völgy útja dzsungelbéli ösvényként kezdõdik, a térképemen még Domini-forrásként nevezett vízvételi helyig meg is marad ez az érzés. Itt úgy érzem, muszáj leülni és harapni valamit, s így is teszünk: az estebédet az Isteni eredet forrása névre átkeresztelt forrásból vett vízzel öblítjük le. Bubuval megcélozzuk a létrát, Repkény a kerülõutat választja. Még mindig nem tudom megszokni ezt a helyet, ugyanúgy megborzongok az árok végében, mint akkor, amikor elõször erre jártam. A meredek sziklafalak, a hely vélt vagy valós múltja és a szürkületi idõpontra jellemzõ sejtelmes félhomály egyszerre váltják ki ezt az érzést. Felmászunk a létrán, elsétálunk a régészeti feltárás mellett. Némán kapaszkodunk felfelé és egyre csak felfelé, a Strack-csapat a Nagy-Csikóvár nyergében vár ránk, meglehetõsen régóta. Hiába, a Salabasina végigjárása és kijelölése tényleg alaposan megdobja a menetidõt, hiába vagyunk többen a mûveletre.

A lemenõ Nap utolsó fényeinél csoffadunk fel a Nagy-Csikóvárra, mögöttünk a Pilis hegyei színes fátyolfelhõk alól intenek búcsút. A tetõn csalánerdõ fogad, sõt, a csípõs növényzet sokáig szegélyezi az utunkat. Kiteszünk ide is egy önkiszolgáló ellenõrzõpontot, hadd szenvedjenek a túra résztvevõi. Is. Áthullámvasutazunk a Kis-Csikóvár csúcsán és az azt követõ névtelen magaslaton. Szentjánosbogarak világítanak szerteszét az estében, elõttünk-alattunk Pomáz és Budakalász fényei szûrõdnek át az erdõ fái között. A távolban a fõváros fénykavalkádja ad sárgás tónust az ég aljának. Pókhálókat és méltatlankodó gyártóikat söpröm folyvást lefelé az arcomról, amíg végre jártabb, szélesebb utakra találva meg nem érkezünk a Janda Vilmos kulcsosházhoz. Innentõl már csupán be kell sétálni a HÉV-állomásra, sõt, azon túl az általános iskolához, Pomázra. Néptelen utcák és mûködõ nyomóskutak után bukkanunk fel a városközpontként is mûködõ állomási környéken. Itt már bõszen készülnek az éjszaka lelkes császárai és lengén öltözött császárnõi a hajnalig tartó bulira, frissek (annyi energiaitaltól én is az lennék), vidámak, jókedvûek. Elhagyjuk a helyszínt, felsétálunk az iskolához, fáradtan, álmos tekintettel gratulálunk egymásnak.

Pihengetünk. Szombaton a vonatról látom a Mátrára ült párarengeteget. Sûrû lehet ott a levegõ.

S eljõ vasárnap, a túra napja. Pilisszentkeresztrõl a busz szinte kizárólag a túra 30-as távjának a leendõ résztvevõit viszi tovább Dobogókõ felé, Repkénnyel a Klastrom-kút felé irányítjuk lépteinket, a túra útvonalával szemben sétálunk fel a Vaskapu-sziklához. Fiatal társaságot elõzünk meg útközben, ugyanaz az úticélunk, õk sziklát másznak, mi ücsörgünk és pecsételünk. Az elsõ túrázó úgy is elõttünk érkezik, hiába nyitunk tíz perccel korábban, de szerencsére a sporttárs nem türelmetlenkedik, udvariasan megvárja, amíg elõhalásszuk a pontõri felszerelést. Lassan beindul a forgalom, nagyjából száznyolcvan túrázó látogat meg minket, köztük sok ismerõs – külön köszönet Lestatnak a sütiért. :) Végül Vinattiék csapata zár minket, leszalagozza az útvonalat, de valahogy visszatalálunk azért Pilisszentkeresztre. Köszönöm minden túrázónak a megtisztelõ részvételt, és a szalagozó csapat minden tagjának a vidám társaságot.

-Kékdroid-

Képek

Szurdok teljesítménytúra 2011 rendezõi értékelés

2011. július 10-én száraz idõ, ideális terepviszonyok, ámde rendkívüli forróság fogadta a túrára vállalkozókat. A szokatlan hõség meglátszik a statisztikán is. Szerencsére az útbaesõ források megfelelõ vízhozammal üzemeltek, így ez valamelyest segítette a teljesítõk dolgát.

Statisztika 2011:

• SZURDOK 40-re nevezett: 102 fõ (+3 fõ szalagozásra pénteken)


• SZURDOK 30-ra nevezett: 63 fõ (+3 fõ szalagozásra pénteken)


• SZURDOK 25-re nevezett: 51 fõ


• SZURDOK 40-et teljesítette: 63 fõ + Salabasina-árkon át 20 fõ = 83 fõ (+3 fõ szalagozás során, pénteken, Salabasina-árkon át)


• SZURDOK 30-at teljesítette: 52 fõ + Salabasina-árkon át 13 fõ= 65 fõ (+3 fõ szalagozás során, pénteken)


• SZURDOK 25-öt teljesítette: 39 fõ + 40-rõl átnevezett 12 fõ = 51 fõ


• SZURDOK 40-et feladta: 7 fõ (1 fõ Dobogókõ, 1 fõ Klastrom-kút, 2 fõ Pilisszentkereszt, 2 fõ Pankostetõ, 1 fõ Holdvilág-árok) + 12 fõ átnevezett a 25 km-es távra = 19 fõ


• SZURDOK 30-on kihagyott 2 ellenõrzõpontot: 1 fõ (Vaskapu-szikla, Klastrom-kút maradt ki)


• SZURDOK 25-öt feladta: 11 fõ (1 fõ Dobogókõ, 2 fõ Vaskapu-sziklánál, 8 fõ ismeretlen helyen) + 1 fõ kihagyott 2 ellenõrzõpontot (Vaskapu-szikla, Klastrom-kút)


• SALABASINA-ÁRKOT FELKERESTE: 20 fõ (40 km) + 13 fõ (30 km) + 2 fõ (utána eltévedt, 25-re átnevezett) + 3 fõ (40 km, szalagozás) = 38 fõ.


• SZURDOK túrára nevezett 2011-ben összesen: 216 + 6 = 222 fõ, teljesítette valamelyik távot: 199 + 6 = 205 fõ.

A teljesítõknek gratulálunk, a résztvevõknek köszönjük, hogy a nagy forróság ellenére is eljöttek, pontõreinknek, seprûinknek (3 fõ) pedig köszönöm a rendezésben való közremûködést.

Talált tárgyak: gjekler kesztyûje, valamint egy sárga törölközõ

Budapest, 2011. július 15.                                                      Hevér Gábor, fõrendezõ

Igazán jót kirándultunk tegnap, az idõ nagyon szép volt, sokat sütött a nap is (túl sokat...). :-D

...szóval majd megdöglöttem, de hála a szervezésnek (amirõl csak felsõfokon beszélhetünk!!) és a túra vonalvezetésének, útba ejtve számtalan forrást, kutat és patakot, még kezelhetõ volt a hõség. Külön köszönettel tartozom Nórinak, hogy kétoldali merevedésemen oly hatékonyan és önzetlenül segített elsõ szóra, egy kalcium tabletta formájában. :-DD Mindenkinek õszinte elisemerésem akik bármely távot teljesítették. : -)

Miklós-forrásnál felejtettem a Kevlar „címû” (fekete-piros) kerékpáros kesztyûmet, ha netán valakinek feltûnt és magához is vette (a késõbbi jutalom reményében: -), megkösszönném ha jelezné jótéteményét!!

Szurdok 40

Sok helyen olvastam már errõl a túráról, mindenhol írták, hogy milyen nehéz túra, és nem igazán értettem, hogy egy 40 km-es túra, ráadásul a Pilisben - hazai pályán - mitõl lenne olyan nehéz, mondjuk azt láttam, hogy sok szint van benne, de így se vettem túl komolyan - aztán estére megváltozott a véleményem.

Reggel korán akartam indulni, már fél hatkor, hogy tudjak reggel még egy kicsit hûvösben menni, ám este véletlenül egy órával késõbbre állítottam be az órámat, mint kellett volna, így ugrott ez a terv, s csak 6:25-kor tudtam elindulni a pomázi HÉV-állomásról. A rajtban kaptam egy szép, részletes itinert, egy fénymásolt térképet, egy ellenõrzõlapot és egy bögrét (már lassan kiállítást szervezhetnék túrás bögrékbõl, de mindig otthonfelejtem õket). A túra során az ellenõrzõpontok száma és helye titkos, 40 lehetséges pont van felsorolva az itineren, és még a pontõrök sem adtak tájékoztatást a következõ pontot illetõen. A Z jelzésen indult az utunk, majd elhaladva a római katolikus plébánia (ahol a Márciusi emléktúra célja volt) és az iskola mellett áttértünk Z?-re. Rövidesen el is hagytuk Pomáz házait, s elértük a Janda Vilmos kulcsosházat. Itt ellenõrzõpont nem volt, így rövid folyadékpótlás után nekivágtam a Csikóvárak megmászását. Elég meredeken kellett kaptatni, de az elején még volt energiám felmenni, most (talán elõször) odafigyeltem a helyes légzéstechnikára, hogy ne fulladjak ki, és be is vált a taktika, sikerült egy szuszra felmennem, s amíg a légzéssel foglalkoztam észre se vettem, hogy felértem a csúcsra. Az elsõ pont itt várt minket, de a tábláján 2. ellenõrzõpont felirat állt, így sokan kétségbeesetten kérdezték, hogy hol hagyták ki a pontot, de a pontõr mindenkit szépen megnyugtatott. Ezután még egy rövidebb, de annál meredekebb emelkedõ jött, és fenn is voltunk a Nagy-Csikóváron, ahol a tetemes aljnövényzeten kellett átverekednünk magunkat, hogy a hegy másik oldalán le tudjunk ereszkedni a Nagy-Csikóvár nyergébe. Innen a Holdvilág-árok felé vettük utunkat, ahol a 2. pont várt csokival (többféle müzliszelet vagy sportszelet), illetve szörppel (a közeli forrás vizébõl). Itt tartottam egy hosszabb szünetet, míg elfogyasztottam a reggelire a két szendvicsemet, majd a csokit. Közben felkértek fotózni is és sikerült a táskámat is megitatnom egy fél pohár szörppel. A pihenõ után gyorsan lerobogtam a Holdvilág-árkon és célba vettem a túra egyik fõ érdekességét és kihívását: a Salabasina-árkot. Bár 3 évig laktam Dobogókõn és sokat sétálgattunk a környéken, ez az árok valahogy mindig kimaradt, igazából a nevét is csak egy-két éve hallottam elõször. Elõször azonban Kiskovácsi mellett megyünk el, majd egy elektromos kerítés mentén haladva jutunk el az árokhoz. Itt rögtön egy medencényi víz fölött kell átegyensúlyoznunk egy nem túl vastag fán (csodálkoztam is, hogy kibírt közel 60 embert), majd egy kis sziklamászás után elértük az ellenõrzõpontot, ahol matricák vártak minket. Itt utolértem a 3 fényképezkedõs sporttársat, így újabb fotót készítettem számukra az archívumba. Az árok további részén együtt mentem velük, megtudtam, hogy Bakancsbetörõ a nickje az egyik úrnak, és hogy majd felrakja a képeket és beszámolót is ír. Az árok további részében ,,csupán" a kidõlt fák és a kövek nehezítették a haladást, viszont ezen elemek hatványozott számban voltak jelen. Mikor végre kimásztunk az árokból kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre tovább, vagy egyáltalán hol vagyunk most, ám balra az erõ szélén megpillantottam egy szalagot. Kiderült, még nincs vége az árokmászásnak, újra le kellett mennünk egy árokba, bár ez már lényegesen rövidebb volt, s a terep is könnyebb volt egy picit. Kiértünk a P sávra, s néhány méter után megpillanthattuk a Tölgyikrek ellenõrzõpontot. Találtam a Salabasina-árok közepén egy bögrét, ráadásul turulosat, ezt leadtam a ponton. Megígértem Bakancsbetörõéknek, hogy megvárom õket a ponton, de nem nagyon akartak érkezni, már ittam is, a pontõrrel kitárgyaltuk a következõ túrákat, majd mikor már elhatároztam, hogy továbbindulok, akkor futottak be. Gyors csoportképet készítettem a ponton tartózkodókról, ügyelve, hogy mindenkinek a lába is benne legyen a képben (ugyanis az elõzõ ponton ez volt a probléma a képpel, de végül is igazuk volt, egy gyalogtúrán a láb fontos testrész), majd még Bakancsbetörõnek felírtam a nickemet, és mondtam, hogy a következõ ponton már nem ígérem, hogy bevárom õket. Ezután egy laza szakasz következett a Szent-kútig, lehetett tempózni. A kútnál várt az 5. ellenõrzõpont és a finom hideg vízû kút. Gyorsan feltöltöttem vízkészleteimet, közben néhány lovas haladt el mellettünk, majd indultam lefele a K+-en. Az út mentén is volt egy titkos ellenõrzõpont, aki nagy tempóban haladt, és nem annyira figyelt könnyen elmehetett mellette és sajnos volt is néhány ilyen, akinek vissza kellett mennie a Szurdoktól. A Szurdok-aljai parkolóban volt a globális etetõpont, Vagdalthús pecsételt, majd lehetett falatozni a terülj-terülj asztalkámról. Pont sikerült ebédidõre, azaz délre odaérnem, így jól be is lakmároztam zsíros kenyérbõl és a Gethéék által felajánlott esküvõi sütit is megkóstoltam. Annyit idõztem, hogy Bakancsbetörõék megint utolértek, még egy utolsó képet csináltam róluk, majd elbúcsúztunk egymástól. A Szurdok nem volt nagyon vészes, annak ellenére, hogy a hidakat átpozicionálta a természet, egy helyen kellett picit gondolkodni, hogy merre menjek, de könnyen végig lehetett menni rajta. A mészégetõk után picit letértem az útvonalról, összegyûlt egy nagyobb csoport, s nem néztem az itinert, csak mentem utánuk, csak késõbb vettük észre, hogy nem kellett volna kimenni a fõútra, hanem a patakon át kellett volna menni a hídon (én azt a részt már elõre megcsináltam, ugyanis három évig mindig arra jártam haza a suliból). Visszamenni már nem volt értelme, átmentünk a falun, de legalább be tudtam menni a cukrászdába, s vettem 2 gombóc citromfagyit, ami jól esett a nagy kánikulában. Visszacsatlakoztunk a helyes útvonalba, s a Márciusi emléktúrán lévõ havas utat most végigjárhattuk tûzõ napsütésben is. A Klastrom-kút vize életmentõnek bizonyult többünk számára, szegény pontõr a legnagyobb tûzõ napon ült a padon, én az alatt a 30 másodperc alatt majdnem elájultam, míg lepecsételte a lapot és ráírta az idõt. Ezután megkezdtük az emelkedést a Vaskapu-sziklához, szép lassan, komótosan bandukoltam felfele, nem akartam nagyon megzuhanni a melegben, ráadásul még hátra volt majdnem a fele a túrának. Fent egy picit pihentem, ittam, beiktattam egy kis hidegzuhanyt, majd indultam tovább. Innen egy szép hosszú rész következett a Zsivány-sziklákig kisebb lejtõkkel, emelkedõkkel. A Zsivány-szikláktól átnéztem az elõzõ pontra, majd célbavettem Dobogókõt, s hamar fent is voltam a csúcson. 15:00-ra értem fel a hegyre, majd indultam is tovább, mert a 17:55-ös buszt tûztem ki célul, akkor még nem sejtettem, hogy ez lehetetlen számomra. Lefele egész jól tudtam haladni, bár a sok kiránduló néhol lelassította a haladást, de egy szûk óra alatt leértem a Fényes-forrás ep.-hez. Ismerõsöket véltem felfedezni a pontõrök személyében, együtt keresgéltük az Árva Vince 70-en Tarján után a K+-et, s siettünk volna együtt a vonathoz, ha nem hagynak le nagyon csúnyán. Õk ügyesek voltak, elérték a vonatot, nekem meg szerencsém volt. Kaptam tõlük pezsgõtablettát, gyorsan meg is ittam, s mivel annyira nagyon-nagyon ízlett kértem egy repetát, s azt beletörtem az üvegben levõ vízbe. Ezután következett az igazi kihívás a Lukács-árok személyében. Nagyon durván televolt kidõlt fákkal, nagy nehézségek árán lehetett átvergõdni rajtuk (a Salabasinában ehhez képest könnyû volt, ott csak át kellett lépni a farönkökön). Ráadásul itt még patak is volt, amit folyamatosan kerülgetni kellett. Sajnos végig nem lehetett az árkon menni, mert a közepén volt egy nagyobb meder tele vízzel, s nem volt felette semmi amin át lehetett volna menni, mellette meg csak a sziklafal volt, így ott sem lehetett kikerülni, így kénytelen voltam felmászni a S jelzésre. Nagyon elfáradtam ebben az árokmászásban, a maradék távra jelentõsen visszalassultam, ráadásul most jött még csak az emelkedõ java. A Rám-szakadékban lévõ ponton pihentem egy hosszabbat, kaptam szörpöt, meg Jó reggelt kekszet. A Rám-szakadékban egész jól haladtam, az ilyen extrém, mászós, technikás részeken valahogy mindig elõjön valami tartalék energia és gyorsan végigmászok az akadályokon. A szakadék után egy egyenesebb szakasz következik, majd fel a Rám-hegyre. Gyors pecsét, pihenõ ivás, majd irány tovább18 óra van, a terv szerinti 17:55-ös busz elérése nem jött össze, és a 18:55-ös is elég reménytelen, lévén, hogy van hátra 3,5 km felfele. Lemegyünk a Miklós-forráshoz, ahol én benézem az egyik szalagot és elindulok lefele, ám amikor gyanúsan nagyon ereszkedik az út elõveszem az itinert, ugyanis sejtésem szerint Dobogókõre nem lefelé kéne menni, s valóban, vissza a mûútra, s a villanyvezeték alatt fogunk felmászni, aminek a vége a két kilátó között van(régen hányszor jártuk ezt meg). Kicsit be van nõve az ösvény de azért járható (lenne, ha tudnánk még járni 40km után). Nem megyünk egybõl fel, elõbb teszünk egy kis kitérõt a Thirring-sziklákhoz, elõtte megállunk egy pillanatra Hegedûs Róbert kopjafájánál. A pontõr szerint lentrõl kellett volna érkeznünk, merthogy mindenki onnan jött, meg nem kellett volna felmásznunk, de nem értem, hiszen végig a jelzést és a szalagozást követtük. Az utolsó méterek nagyon keservesen akarnak elfogyni, alig bírok menni, de nagynehezen sikerül beérni a célba. Bubu adminisztrál, Gethével kölcsönösen gratulálunk egymásnak, a Salabasina-árok teljesítéséért külön képeslapot kapok. 19:15-re értem be, 12:50-es idõvel, ami egy 40km-es túrán nem egy ûridõ (bár mondjuk igazából volt az majdnem 46 is), de nagyon nehéz volt, ezért örülök, hogy sikerült végigmennem. Leheveredtem a fûbe egy kicsit, mert még volt bõ fél órám a buszig, de ekkor megint szerencsém volt fuvar-ügyben, Pinkert Laci pont akkor indult lefele a csikóvári pontõrrel, s felajánlották a csatlakozás lehetõségét, s levittek a Bosnyák térig, ahonnan viszonylag egyszerûen (1 átszállással) haza tudtam menni Érdre, ezúton is nagyon szépen köszönöm a fuvart, legalább egy órával hamarabb értem haza (és még a Forma-1-es futamot is meg tudtam nézni este).

Köszönet a rendezõknek, nagyon jó, nagyon nehéz túra volt, a rendezés kiváló, jó jelzés-szalagozás, jó itiner, bõséges szolgáltatás, valamint nagyon jó útvonalválasztás, ugyanis, ha a források nem gondoskodnak a folyamatos hideg vízrõl, lehet, hogy nem tudok végigmenni.

Jövõre újra jövök, s megkísérlem megdönteni ezt az ûridõt, amit mentem!

Szurdok 40 – pszeudorendezõi álbeszámoló

Még korán vagy talán inkább meglehetõst késõn kelünk fel, kicsoszogok a konyhába, bánatosan serceg a sebtében felkockázott hagyma a serpenyõben, nagy adag tojás fojtja el a hangot. Kávét töltünk magunkba, belapátoljuk a rántottát: kell az energia, napközben kevés lehetõség adódik majd enni, ezt már megtanultuk. Éjszakai világjáró busz visz a késõi órán is nyüzsgõ körtérre, a Bubumobilt ezer közül is kiszúrnám, beülünk, irány Pomáz. Repkény fényképezi a készülõdést, Bubu szétoszt maga közt és köztem két nagy szatyor szalagot, elindulunk, ránézek az órára: 2:40. Végigtrappolunk a szinte teljesen kihalt településen, néhány csodálkozó autós kerülget, ahogy a zöld sávot az úttest felé tendálva követjük, mivel sok kerítés mögül bõsz kutyaugatás harsan fel. Nyomóskutat tesztelünk, mûködik, finom, hideg a víz, bár a klíma egyelõre kellemesen hûvös, az emelkedõ kezdetéig az esõkabátot magamon hagyom, csak a Janda-kulcsosháznál kerül fel szokásos helyére, a táska fogantyújára. Két hete, amikor már sötétben trappoltunk Buda határán, szentjánosbogarak fényjátékát csodálhattuk meg, mostanra a szúnyogok vették át az uralmat, nem gyõzöm csapkodni õket, alacsony hatékonysággal. Pomáz felett visszatekintünk, keleten már pirkad az ég alja, mögöttünk Pomáz, Szentendre fényei festik színesre a láthatárt. Belépünk az erdõbe, lassan elérjük a Janda Vilmos kulcsosházat, Bubu megvizsgálja a forrást, de csak egy újabb hadosztály szúnyogot tud kicsalni belõle. Kezdõdik az elsõ kapaszkodó, fel kell valahogy jutni a Nagy-Csikóvárra. A fejlámpám, bár kivételesen még van benne szufla, nem világít túl messzire, nincs rá szükség, elég az elõttem lévõ másfél métert látnom. A teteje még úgyis messzire lesz, amikor feljutunk az elsõ huplira, Kerek repkény okosan figyelmeztet, hogy ez még nem a hegy, csak a kistestvére. Szerencsére a lokális maximumig már nem oly meredek az út, mint idáig volt. A csúcskõnél majdnem elmarad a fényképezkedés, nekem nagyjából a mellkasomig ér a csalán, tehát Repkénynek majdnem a feje búbjáig. Bubu dokumentálja az áthaladásunkat az ellenõrzõponton, nos, nem egy diadalmenet. Lefelé könnyebb haladni, világosodik az ég, a lámpák visszakerülnek a táskáink rejtekhelyeire, õszintén bízom abban, hogy ma nem lesz már szükségünk rájuk. Felkötözünk pár szalagot, kikerül néhány iránymutató nyíl, papírból, irányunk a Holdvilág-árok.

 

Ez az árok mind közül a leginkább félelmetes. Ahogy visszatérünk az erdõbe, újra besötétedik, a fák lombozata nem engedi át a Nap korai, görbült sugarait. Leereszkedünk a régészeti feltárásnál, az esõvíz megállt a sziklák mélyedésein, irány a létra, mivel a túra hivatalosan erre vezet, ezt az utat kell kiszalagoznunk. Bubu leér, Repkény követi, én maradok a végére, szép lassan, óvatosan kapaszkodom egyik fokról a másikra, fõleg lefelé. Hol a túrabot, hol a kabát, hol a táska akad fent, végül sikerül lejutnom, a többiek addigra kitalálják, hogy megvizsgáljuk az egyik barlangot. Régészek Árpád vezér sírját keresik a Pilis gyomrában, egyelõre kevés sikerrel, talán ez a barlang, a két szabályos járattal is hasonló tevékenység eredménye. Visszatérünk a szabad levegõre, végigballagunk a kissé átrendezõdött árkon, a forrásoknál megállunk egy rövid pihenõre. Itt jár a levegõ, kevesebb a szúnyog, ideális hely a pontõrködésre. Sok van még hátra, indulunk is: többször átbukdácsolok a patakon, a kávé hatása már régen elmúlt, most a lelkesedés hajt, hogy rövidesen elérjük a Salabasina-árkot. Megérkezünk a mai nap elõször, de nem utoljára érintett piros sávra, fölfelé indulunk, majd a szalagokat bölcsen a táskában hagyjuk, nem hiányzik, hogy lekapkodják a lelkes helybéliek. Elérjük a villanypásztort, ez már nem turistaút, a drót mellett battyogunk a susnya és a kisfeszültség határán. Késõbb sem javul sokat a helyzet, a valamikori piros kör jelzést és egy még régebbi sárga keresztet erõsítjük meg szalagokkal, míg végül egy kanyarral betérünk a Salabasinába. Az idei tavasz végi-nyár eleji viharok komolyan megváltoztatták az árok berendezkedését: szinte teljesen eltûnt az avar, az árok közepén a csalános, gazos szakaszt kipucolta a víz. A többit pedig nem tudom leírni: hordalékkúpok, kidõlt fák, leomlott partfal, odébbkerült tonnás sziklák... lenyûgözõ látvány és egyben figyelmeztetés is: olyan erõk tevékenykednek egy-egy ilyen viharban, amilyenek ellen a legjobb felszerelés sem nyújt menedéket. Felkapaszkodunk azon a ponton, ahol régebben csanya pontõrködött, most matricás szatyorkát kötünk fel a szikla oldalára, ebbõl kell megoldani az igazolást. Végigsétálunk a néhol szabályos V betût formázó árkon, kikapaszkodunk belõle, majd visszamászunk, de itt már békésebb, szinte kényelmes sétaút fogad. Néhol mély tócsák gyûltek össze, itt, ahol a Nap fénye alig éri õket és a levegõ sem mozdul, sokáig megmaradnak: felettük láthatóan emberkéz által elhelyezett fatörzseken kapaszkodunk át, egyszerre egy gyalogost még biztonságosan elbír, ketten már nem mernénk ráállni. Szépen lassan a végére érünk a Salabasinának, Bubu mutatja, melyik oldalvölgy indul a hasonló nevû forrástól. Amikor kimászunk a piros sáv kényelmes szekérútjára, meg is tesszük a kitérõt a kúthoz, kényelmesen meg lehet tölteni a bögréket.

 

Tölgyikrek: most bemegyünk végre, megnézni a fákat, elõttük különös erdészeti vontatójármû parkol, olyan, mintha egy páncélozott lovasszekérbe robbanómotort épített volna egy részeg traktoros. Rátérünk a sárga sávra, füves, egynyomos ösvényt követünk, néha kikerül egy-egy szalag, nem feltétlen egyértelmû az útvonal. Bubu meséli, tavaly itt mennyi gombát tudtak szedni a bejáráson: most akárhogy nézünk, egyetlen példányt sem látni a félméteres aljnövényzetben. Elérünk egy tisztást, jobbra Dobogókõ vonulata húzódik, balra pedig a mi utunk indul Szentkút felé. Odáig semmi említésre méltó nem történik, kirándulgatunk az erdõben, majd az irtás szélén, végül egy láthatósági mellényes kutya mellett elsétálva érkezünk meg az erdei szentélyhez. Újabb pihenõt tartunk, tízóraizunk, az induláskor töltött csapvizet kicserélem hideg forrásvízre indulás elõtt. Leereszkedünk az országúttal párhuzamos kék keresztre, jó elõre kihelyezzük a feltételes ellenõrzõpontot elõjelzõ papírkát. Az elõjelzõ talán nem is jó szó rá, már térköznyi távolságot is megteszünk talán, amire Bubu alkalmasnak ítéli a helyszínt a feltételes pont számára. Valaki a túrán meg is jegyzi, hogy nagyot kellett fékeznie, amikor megpillantotta. Az országútra egy méretes árkon keresztül kell kiugrani, nehezítés, hogy az árokban állott, zöldes víz poshad békésen. Lesétálunk a Szurdokalja parkolójáig, itt lesz a globális etetõpont, most még várnunk kell, amíg felérünk Pilisszentkeresztre. A Dera-patak szurdoka is alaposan megváltozott, a tanösvény táblái közül több hiányzik (némelyik nem a vihar áldozata egyébként), a fahidak közül is többet látni az árok alján, mint a helyén. Érdekes változás viszont, hogy az avart, a földet, hordalékot a mederbõl itt is több helyen elsodorta az áradat, a csupasz szikla kandikál ki a mélyben. A legmagasabb hídnál katonákkal találkozunk, igaziakkal, a hídépítést gyakorolják lányok, fiúk együttes erõvel. Megpróbálkoznak meghívni az építkezéshez, de most más feladatunk van. Felkapaszkodunk a meder szikláin, kövein, innentõl már könnyedén járható az ösvény. Az igazán nehezen járható szakaszt most nem is a Szurdok jelenti.

 

Ami utána következik, az több, mint kellemetlen, fõleg, amikor szembesülök azzal a ténnyel, hogy a csalán (is) magasabb nálam. Mivel hármónk közül egyedül én vagyok hosszúnadrágos – ebbõl a viseletbõl nem engedek – elöl töröm az utat egy darabig, közben Bubu hátul szalagozza a lassan kialakuló gyenge csapást, Repkény pedig valahol félúton káromkodik és csapkodja a bozótost. Jövõre machetét kell hozni vagy kivinni a túrát a Kék jelzésre a faluig. Ironikus, de egyébként ez az Isten által elhagyatott, lapuleveles, gazzal felvert mocsár is jelzett turistaút, méghozzá az ígéretes nevû „Szurdok tanösvény” útvonala. Kitérünk a patakpartra, megpróbáljuk ott vezetni az utat, ágak alatt bújunk át, Repkény cipõt mosdat, Bubu pedig reumára kezeli magát. A magam részérõl, mivel borzasztóan finnyás ember vagyok, inkább letaposom a csalánt és átugrom a patakot, közben a nyakamra potyog ez-az: faág, levél, pók, kullancs, földdarabkák. Lassan – nagyon lassan – véget ér a móka, megérkezünk Pilisszentkereszt házai közé, a kertekbõl érdeklõdõ tekintetû emberek csodálkoznak ránk. Bubu megpróbál befizetni az erdészetnél valami illeték+áfát, de már zárva találjuk az impozáns, csupa üveg-fa épületet. A cukrászda viszont nyitva áll, még ilyen retkesen, sárosan is kedvesen fogadnak, nem gyõzünk örülni a sok finomságnak. Feltöltekezve sütivel, kávéval folytatjuk az utat, a legnagyobb kora délutáni melegben vágunk neki a túra egyik leghosszabb nyílt szakaszának. Legalább szolidárisak vagyunk a holnaputáni túrázókkal. Végigsétálunk a mezõ melletti úton, már nincs trágyadomb, amit olyan jól ki lehetne szalagozni, van helyette tüskés ág, Bubu mutatja, hogy szerinte hol lenne ideális egy újabb szalag. Szegény seprû, fog majd örülni. :) Felsétálunk a Klastrom-kúthoz, harcmûvészeti tábor lehet itten, mert sok félmeztelen alak – persze, csupa fiú – gyakorolja egymás bottal való elcsépelését semi-contact üzemmódban. Minket békén hagynak, bár a visszaköszönést néhányuknak még illene gyakorolni. Igaz, ezt ott nem merem szóvá tenni. :D A forrásnál rövidke pihenõ, amúgy sétálunk tovább a füves, néhol lekaszált ösvényen, balra a Pilis masszívuma, jobbra elhanyagolt, gazzal felvert kertek, pusztuló hétvégi házak. Néhány jobb állapotú nyaraló után lejtõ jön, majd éles balkanyar: ez a Vaskapu siratófala, fölfelé egyébként még mindig jobb, mint lefelé. Szépen, lépésben, bõrlégzést gyakorolva érkezünk majdani pontõrködésünk helyszínére, készül néhány lelkesítõ fénykép, majd folytatjuk a felfelé sétálást, egyre szelídülõ gradiens mentén. Végül felérünk a Pilis platójára, fantasztikus erdõk vannak idefönt, innentõl örömtúrázóként sétálgatunk, nézelõdve, fotózgatva, eddigi átlagsebességünket tovább csökkentve. Leereszkedünk a sziklás aljú erdõben a Vaskapu-szurdok felsõ végébe, itt a szokottnál több szalagot dobálunk fel a fákra, Bubu táskájából újabb iránytábla kerül ki.

 

Bõszen szalagozva érjük el a Joci-forrás mellett is elvezetõ köves utat, a sárga kereszt jelzés errefelé csak mutatóban vagy még úgy sem létezik. Kiérünk a mûútra megint, átkelünk, a sorompó mellé még kerül egy újabb szalag, több viszont nem, mert errefelé a kiránduló-forgalom is nagyobb, meg a jelzések is elõkerülnek. Felsétálunk a Zsivány-sziklák kilátópadjához, Repkény elõttünk jár, menekül is visszafelé, mert a padnak árnyat adó fa épp virágzik és rengeteg méh aktivizálta magát itt. Én is csak pár pillanatot töltök a padnál, amíg lefényképezem a Vaskapu-sziklát, aztán visszasétálok az erdõbe. Megnézzük a Zsivány-sziklákat, a teljesítménytúra mezõnyét a régi kék sáv felé tereljük pár szalaggal. Ritkán járt úton, mohás sziklák között bukdácsolunk fel a dobogókõi parkolóhoz, ahol a mûködõ büfében újabb etetést szavazunk meg magunknak. Az inkább hosszú felén túl vagyunk, most az inkább trükkös fele következik a túrának.

Könnyen indul: kilátózunk, a megunhatatlan dunakanyari panorámában gyönyörködünk, a Börzsöny óriási gerincét bámuljuk, elõtte a Duna kék csillogását. Elengedjük a piros sávot, a sárgán trappolunk, vízmosta úton. Egy idõsebb pár a Rám-szakadék távolságát kérdezi, a válasszal kissé elégedetlenek, utána a Szívcsakra felõl érdeklõdnek. Repkénnyel csak értetlenül pislogunk, de Bubu kapcsol, a Rám-hegyrõl van szó, az nincs annyira messze. Átkötés következik, újra szalagozni kell, itt elõreengedem a többieket, hogy utána úgy kelljen loholnom utánuk. A piros sáv körül kissé megritkult itt az erdõ, amúgy is eléggé leharcolt környék benyomását keltette, így viszont szép kilátás született a Prédikálószékre és a Dunakanyar nyugati oldalára. Csodálatos. Leereszkedünk, megtanuljuk, hogy a Pilisi Parkerdõ szerint is tilos és életveszélyes felmászni a máglyákra. Ezt jó tudni. A boszorkányoknak is. Lassan megérkezünk a Fényes-forrás letérõjéhez, az út odáig meglepõen jó állapotú, még sietni is lehet, módjával, mert a szalagokról nem szabad megfeledkezni. A forrásnál rövid szünetet tartunk, majd megcélozzuk a Lukács-árkot.

 

A Lukács-árkot korábban sem tartottam könnyû etapnak, idén azonban valóban túltesz a többin. Néhány kidõlt fának a lombján még csak-csak átverekedjük magunkat, néhányszor a patakban sikerül landolni a kiszemelt kõ helyett. Egyébként, elképesztõen látványos szakasz, félelmetes bedõlt fákkal, beomlott oldalakkal. Csak az árok legaljában tudunk valahogyan elbotorkálni, egymással csak kiabálva sikerül szót érteni, nem azért, mert dühösek vagyunk, hanem azért, mert a bõvizû patak akkora zajjal zúdul le a völgyön. Ahol régebben egy jó tizenöt méteres rönk segítette a leereszkedést, most nincs semmi, csak a csúszós szikla, rajta és alatta a patakkal. Bubu itt dönt úgy, hogy visszaszedi a szalagokat, elbúcsúzunk, Repkénynek és nekem sincs kedvünk újra átvergõdni a fákon és a csalitoson. A vízben lépkedve leereszkedünk a meredélyen, köveken ugrálunk, fák alatt bújunk át és másik fákon kapaszkodunk keresztül. Végül egy medence megakasztja menetelésünket, muszáj kikapaszkodni az árokból, fel egészen a régi sárga jelzésig. Itt várjuk be Bubut, aki meglepõen hamar megérkezik, kiszalagozta a biztonságosabb feltérõ utat a szurdok feletti ösvényre és az egyik trükkösebb, de még járható feltérõt is. Megcélozzuk a Rám-szakadékot, az idõnk vészesen fogy az utolsó dobogókõi busz indulásáig. Szerencsére itt már kevesebb szalagot kell kikötni, a jelzések jók, láthatóak, az út is egyértelmû. A Rám-szakadékon – hasonlóan az eddigiekhez – komoly szerkezeti átalakítás került megvalósításra ((C) Bubu). Egész komoly erdõfoltok hiányoznak, a szakadékban gondosan felfûrészelt farönkök sorakoznak végig festõi összevisszaságban. Sajnos a nagy sietségben és a lassan leereszkedõ félhomályban nincs annyira lehetõségünk megfigyelni az apró részleteket. Azért, feltûnik, hogy a korlátok alatt hol másképp kell lépni, egy helyütt viszont a korlát kábé bokamagasságban fekszik, a hordalék itt szépen megült. Még egy dolog feltûnik: sikerül úgy végigérni a Rám-szakadékon, hogy Kerek repkényen és Bubun kívül egy teremtett lelket sem látok. Ilyen sem volt még.

 

A tereplépcsõt szépen gondozott, jó állapotban találjuk, kivezet minket a fényre, az erdõ alkonyatára. Elsétálunk a Rám-hegyig, a felmászást természetesen nem bliccelhetjük el olyan piszlicsáré ügy miatt, mint a busz indulása, becsülettel felkaptatunk. A közös kép viszont elmarad, épp elég körülnézni és legalább egy pillanatra kigyönyörködni magunkat a Dobogókõ-Prédikálószék-Dunakanyar-Árpád vára körkilátásban. Utána rohanhatok Bubu után, õ már a Miklós-forrás felé trappol: ide is lemegyünk, elvégre ez is része az útvonalnak. Rengeteg a víz a forrásban, a kifolyó mellett még pár helyen zúdul kifelé a hegybõl. Bubu frissít egyet, mi közben a szúnyogokat irtjuk, mérsékelt lendülettel. Az utolsó fejezete következik a túrának, a második dobogókõi mászás. Szerencsére a távvezeték nyiladéka üdítõen gazmentesnek nevezhetõ, csak egy pár méteres szakaszon van valami kis félmagas útszéli zöldség, igazán nem sok. Valahol itt borul el az agyam, elkezdem felkötözni mindenfelé a szalagokat, ahová csak gondolom, nem várva meg a fõrendezõi ajánlást, a szemem elõtt az utolsó víkendbusz lebeg, ahogy bõgõ motorral otthagy minket Dobogókõn.

 

A Thirring-körút elképesztõen távolinak tûnik, holott minden lépésnél próbálom fokozni a sebességet, a jelek szerint csekély sikerrel. Repkény és Bubu közel vannak mögöttem, mindhárman sietünk, ahogy tudunk, a körúton már kevesebb szalag kerül ki, egy pillanatra pedig így is megállunk Hegedûs Róbert kopjafájánál. Leereszkedünk a sziklák alá, varázslatosan szép alkonyati fényben sétálhatnánk, ha nem kéne rohanni. Elhaladunk az emlékhely mellett, a mai utolsó emelkedõ következik. Nálam elfogy a szalag, Bubu talán még kiköt párat, ellépek, mögöttem Kerek repkény szedi a lábait, mögötte pedig Bubu siet. Felérünk Dobogókõre, ahol talán az eddig általam látott legszebb dunakanyari kilátás tárul elénk. Elmosolyodok, ránézek az órámra: 20:20. Öt perc múlva indul a busz, lesétálunk, a sofõr hiszi is, meg nem is, hogy majd' 46 kilométert gyalogoltunk. Szólunk neki, hogy vasárnapra nagy tömeg várható, legyint, szabadnapos lesz, horgászni megy Pilismarótra. Mázlista. :) Lekanyargunk Pomázra, néhány megállóba korábban érkezünk, leállított motorral várjuk meg a menetrend szerinti indulási idõpontot. Példás. Pomázról a Bubumobil újra a körtérig suhan velünk, onnantól még éppen nem éjszakai busszal utazhatunk, majd szinte pontosan 25 órával az ébresztõóra csipogása után ledõlhetünk aludni, fáradtan, de elégedetten: sikerült kiszalagozni a Szurdokot. Már csak reménykedni kell, hogy nem történik semmi havária.

 

Vasárnap reggel már bõven a rajt után jelentkezünk Pomázon, minimális segítséget nyújtunk a rajtoltatóknak, ez fõleg bögre- és itinerosztogatásban merül ki. Megérkeznek efemm-ék, elvisznek Klastrom-kútig, onnan sétálunk fel a pontra, amíg én nagy szuszogva felkaptatok, Repkény szóval tartja az elsõ érkezõ résztvevõt, aki így pontosan nyitáskor, 9:40-kor érkezik a Vaskapuhoz. Egy ideig csak szállingóznak a gyorsléptû túrázók, majd dél körül beindul a nagyüzem, sok kedves ismerõs és sok kedves ismeretlen érkezik hozzánk. Idén sikerül újra tintával bélyegezni, a labello elfogyott tavaly óta. :) Próbálunk fényjeleket adni a völgy átellenes oldalán szolgálatban lévõ laci069-nek, de nem nagyon sikerül, jövõre tükröt is hozunk. Végül a menetrend szerint érkezõ Kékesék zárnak minket, mi pedig szép komótosan lesétálunk Pilisszentkeresztre, felpréselõdünk a mozgó heringesdobozra, amelyrõl lefelejtették a nyitható ablakokat, így nagy mértékû folyadékveszteséggel, de legalább késve megérkezünk Pomázra. Szép, kerek napra sikerül ez is. Köszönetet szeretnék mondani egyrészt minden résztvevõnek, aki jelenlétével megtisztelte szerény ellenõrzõpontunkat, és váltott velünk néhány szót. Köszönöm továbbá: Kerek repkénynek a társaságot, és a türelmetlenségem elviselését, Bubunak a kalauzolást, a szalagokat és a fuvart, padlernek és efemmnek az eljuttatást Klastrom-kúthoz, a pomázi rajtban vándorköszörûsnek, botosembernek, pygmeának és Laci069-nek a társaságot (no meg Bubunak a csokit), a Lükepék-Gethe ifjú párnak, hogy a rendkívüli pontõri értkezlet után még túrát rendezni is maradt erejük. Végül, de nem utolsósorban, gratulálok mindenkinek, aki eljött és túrázott a Szurdok valamelyik távján!

 

-Kékdroid-

Képek

SEGÍTSÉGKÉRÉS!

Bár a teljesítési adatai rendelkezésre állnak, sajnos a 4-es rajtszámú indulót nem tudjuk azonosítani, ki lehetett személy szerint pontosan õ? Ha bárki bármi információval rendelkezik, kérem jelezze a megadott rendezõi elérhetõségeken Hevér Gábor fõrendezõnél.

Nagy valószínûséggel a http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html fotóalbumban a 8644. sz. képen található túratársról van szó. 30 km-es távot teljesített, a Salabasina-árkon át.

(Ha sikerült kinyomozni, törlöm ezt a hozzászólást!)

Szurdok 40 / 30 - 2010.07.11. TÚRASTATISZTIKA

• 40 km-es távra nevezett összesen a túra napján 144 fõ + pénteki szalagozáskor 3 fõ,


• 30 km-es távra nevezett összesen 119 fõ,


• a 2010. évi Szurdok teljesítménytúrára nevezett összesen 263 + 3 fõ.

• útközben feladta a túrát 14 fõ,


• ellenõrzõpontot hagyott ki 5 fõ (2 fõ a Klastrom-kutat, 3 fõ a Zsivány-sziklákat) - ennél többen is kihagytak egy-egy ellenõrzõpontot, de visszamentek és pótolták a hiányzó igazolást,


• 40 km-es távról 30 km-re átnevezett 47 fõ,


• 30 km-es távról 40 km-re átnevezett 1 fõ,


• a Salabasina-árkot is végigjárta 33 (40 km) + 22 (30 km) = 55 fõ,

• 40 km-es távot teljesítette 92+3=95 fõ (3 fõ szalagozással), ebbõl 33 fõ a Salabasina-árkon át,


• 30 km-es távot teljesítette 154 fõ, ebbõl 22 fõ a Salabasina-árkon át,


• a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra valamely távját teljesítette 246 fõ + 3 fõ.


• a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra egyik távját sem teljesítette 263-246=17 fõ,


• a 14 fõ feladó + 5 pontkihagyó (összesen 19 vs. 17 fõ) közti különbség oka, hogy 2 fõ kihagyta a Zsivány-sziklák ellenõrzõpontot, majd Dobogókõrõl továbbbmenve sérülés miatt a Lukács-árok végén fel is adták a túrát, így õk mindkét halmaznak elemei.


• további 2 fõ a rendezõség tagjai közül várhatóan a holnapi napon, vagyis 2010.07.17-én fogja teljesíteni a 30 km-es távot bejárás formájában.

A túra rendezésében részt vett:

• a rajtban: Gász Kata, Horváth Csaba, Maku Laci, Pavuk Andi, Pinkert Laci, Tarnai Máté, Gethe László, Jakab Panni, Bubu


• az ellenõrzõpontokon pontõrként: Páldi Roland, Bátor Ferenc, Szirtey Zsuzsa, Kori kutya, Tarnai Máté, IldiH+Gabika, Forgács Péter, Gász Kata, Ipi, Oláh Tamás és Annamari, Pavuk Andi, Fehérvári Máté, Mészáros Gabriella, Maróti Boglárka, Szórád András, Pinkert Laci, Strack László, Strackné Galambos Katalin, Sztancsik György, Varró Lídia, Gyõri Péter, Cifka Borbála, Jávor Zoltán, Széchenyi Gergely, Komlósi Károly,


• a célban: Gethe László, Jakab Panni, Bubu, idõszakosan Ronibéla, Zsolibéla és sokan mások,


• seprûként: Szöllõsi Rita (40), Hidasi Rudolf (40), Matus Péter (30 - Salabasina), Dévényi Ildikó (30), Szabó Judit (30) és a Nagy-Csikóvártól Páldi Roland (30), valamint a besegített a seprûvel egyszerre, utolsóként induló Berezvai Ferenc is,


• a túra teljes útvonalát pénteken kiszalagozta: Maróti Boglárka, Szórád András, és Bubu.

A túrára napsütéses, kissé meleg idõben (napközben +30 fok körüli hõmérséklet) került sor. Szerencsére az útvonalon található források a Janda-ház melletti Hajós Ferenc-forrás kivételével mind üzemeltek. Bár a völgyeket a májusi-júniusi árvizek alaposan megrongálták, az erdészet szerencsére járhatóvá tette és július 1-én a turistaforgalom elõtt megnyitotta azokat - így az eredeti útvonalon tudtuk megrendezni túránkat. Útközben a túrázók az élményeken túl egyes ellenõrzõpontokon frissítõt, a célban pedig a teljesítõk oklevelet és kitûzõt kaptak. Az oklevél egységes, elõre dátumozott (részben), a teljesített táv km adata a célban kerül beírásra. A 40 km-es távon a kitûzõ a teljesítés számához kötõdik, a 30 km-es távon választható több fajta közül, de minden évben készül újabb fajta. A kitûzõk Dobogókõ - Pomáz irányban az útvonalon található jellegzetes pontokat, nevezetességeket, látványosságokat ábrázolják. A Salabasina-árkot is végigjárók jutalma a célban egy, az árkot ábrázoló képeslap.

A 263 nevezõnek köszönjük, hogy megtisztelték túránkat jelenlétükkel, a teljesítõknek gratulálunk, a rendezõtársaknak pedig köszönjük a közremûködést. 2011-ben is lesz Szurdok túra, valószínûleg fentrõl lefelé, és az is elõfordulhat, hogy a legelsõ túrához hasonlóan ismét novemberben.

Az idei szurdok teljesítménytúrára sikerült pontõri státust szereznem a kajapontra :)

Elõzõ nap úgy is esküvõn voltunk, ami felért egy teljesítménytúrával, mert kb. 100 embert kellett kiszolgálni.

Aki idejében jött a szurdokhoz, annak még az esküvõi tortából is jutott, hiszen a szervezõk között volt az ifjú pár is!

Ráadásul Pomázról is ide szerveztek valami nagyobb bulit, így full extrás pont kerekedett, hiszen a városi TV-sek mobil WC és csapoltsör szolgáltatást is tudtak nyújtani.

A pont környékén készült képek:

http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html

Mezõföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerõs, úgyhogy 6:15-kor már indulok is. Sistergõékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze elõbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontõrök az ott ücsörgõ ismerõsök, az elsõ (Nagy csikóvár) bélyegzõ csak késõbb kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik, létrán le, egy gyökerestõl bedõlt fa már jórészt feldarabolva fekszik keresztbe... Az árok ennek ellenére kényelmesen járható. Itt is van egy pont, a pecsét mellé választhatóan mûzliszelet vagy sportszelet jár.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergõékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítõk szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benõtt út bedõlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))

Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg késõbb is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak. Matrica kerül az ellenõrzõlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel késõbb visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)

A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergõékrõl. A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidõlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...

Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. Nekem viszont lefelé kell menni - megyek is, egészen a mûútnál lévõ parkolóig, ahol az oszlopon lévõ jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom... Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelõ helyére.

A parkoló elõtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókõ felõl érkezõ forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.

A kajaponton még jut az esküvõi tortából egy pici kóstoló, nomeg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bõséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze el kell indulni, hiszen van még egy tizes hátra...

A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdõdött az új híd építése. A szurdok után elõbb csak picit, késõbb nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benõve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sõt. No mindegy.

Klastrom-kútnál feltöltöm a vizespalackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)

Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következõ 45m szintnek...

Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az idõjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökg, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)

Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtõ, murva, dobogókõi út, és ismét emelkedõ - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végsõ..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla elõtt, hog teljes legyen az igazolás-gyûjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.

A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek idõt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.

A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet (amin háttérként a Szurdokban összedõlt hídnak az árvíz során készült fotója szerepel), választok kitûzõt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, mega  tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek, aztán megyek a buszhoz.

(Fotókkal kiegészítve: Túrablog)

A mai kánikulai napra a 30-ast választottam, hajnali keléssel és viszonylag korai, 06,00 órás indulással a pomázi rajthelyrõl. Az elsõ meglepetés, hogy a túra útvonaláról eltûnt - a tavaly még ott díszelgõ - Pomáz, a Pilis kapuja - fuldoklunk a portól! figyelemfelkeltõ, beton villanypóznára erõsített, hirdetõtábla. A második meglepetés, hogy a szemétlerakást tiltó helyi önkormányzati dörgedelem alatt továbbra is háborítatlanul tenyészik és burjánzik a szeméthalom.

Idén sem merészkedtem a Salabasina-árokba, jó tempóban haladtam eõre, könnyedén leküzdve a Kis-Csikóvár és Nagy-Csikóvár csúcsait valamint a Holdvilág-árok akadályait Szent-kút irányába. Ide rosszkor érkeztem többedmagammal, mert egy traktor és egy kisteherautó rögtönzött vezetéstechnikai bemutatóját kellett végignézni és élvezni - általam ismeretlen okokból.

Kárpótlásként a Szurdok bejáratánál állomásozó  globális etetõpont bámulatra méltó finom süteményekkel kápráztatott el, még repetáztam is, annyira jól esett ez a több mint házias figyelmesség. A Szurdok mostani állapotában katasztrófa sújtotta területnek tûnik, lesz-e és mikor elég pénz ahhoz, hogy tulajdonosai rendbehozzák a viharok okozta súlyos károkat, ez itt a kérdés.

A Vaskapu és környéke tavaly is, idén is nagy erõpróba elé állított, szakaszosan - közbeiktatott pihenõkkel - sikerült átjutnom rajta. A verseny végeztével olyan, de olyan személyre szóló oklevelet kaptam a rendezõktõl, hogy szemem is könnybe lábadt: rettenthetetlenül küzdöttem, rendkívüli tereprutinnal rendelkezem és nem vagyok híján a felkészültségnek és az egyensúlyozó készségnek. Nem semmi!

A rendezést dicséret illeti, a nagy melegben helytálló pontõröknek sokszoros éljen, az itiner és a szalagozás (ide értve a tájékoztató feliratokat) mind rendben voltak, az ellátás elismerésre méltó volt, a jutalmazás meg eredeti ötleteknek sem volt híján.